Hónap: 2011 február

Kuku, az ország első hallássérült-segítőkutyája

Bemutatom Kukut, a 4 éves golden retrievert, az ország első képzett hallássérült-segítőkutyáját. Kuku gazdája helyett hall: jelzi, ha vendég érkezett, és ébreszt, ha csörög az óra. Gazdája még kölyökként választotta ki erre a feladatra, s a képzésében a NEO Segítőkutya Egyesület kiképzői segédkeztek.

Mányik Richárdtól, az egyesület munkatársától megtudtam, hogy ők maguk is Kuku tanításán keresztül ismerkedtek meg a hallássérült-segítőkutyák képzésével, és külföldre jártak/járnak tanulni a segítőkutya képzés ezen részét (valamint a mozgássérült-, rohamelőjelző-, és az autista segítőkutyák tanítását is). Kuku gyakorlatilag a vizsgamunkájuk, gazdája kérésére ő otthoni környezetben dolgozik.

Richárd elmondta, hogy már más szervezet is elkezdte a hallássérült-segítőkutya képzést idehaza (például a Kutyával az Emberért Alapítvány), de hivatalosan még nincsen ilyen levizsgázott segítőkutya Magyarországon. Kuku gazdája megelégedésére stabilan dolgozik, de mivel csak otthon van szüksége a segítségre, így a vizsgával járó előnyök (bejuthatnak családi kutyák által nem látogatható részekre) számára nem fontosak.

A NEO Segítőkutya Egyesület a honlapján egy kérdőívvel méri fel az igényt a hallássérült-segítőkutyákra, és Richárd elmondta, hogy az online és a bemutatókon kapott személyes kérdőíveket már több mint 300-an töltötték ki. A nagyon kedvező fogadtatás ellenére azonban a konkrét jelentkező ennek töredéke, ezért az egyesület munkatársai az itthon ismeretlen segítőkutyai szerepkört különböző szakmai fórumokon is igyekeznek bemutatni.

Az egyesület egy nagyon speciális segítőkutya képzésével is foglalkozik: a még kölyök Donnie, a drótszőrű magyar vizsla egy csőlátással élő fiatalember segítője lesz. Donnie gazdájának blogját itt olvashatjátok.

Segítség, faevő lett a kutyám!

Bandita nemrég kísérleti nyúl volt, most hód lett. Alig lépünk be a futtatóra, már rögtön ág van a szájában, és nemcsak rágja, de meg is eszi a fát. Váltja a fogait, így az állandó rágcsálás érthető, de hogy miért eszi meg?! Erre nem tudok rájönni. Éjjel meg arra ébredek, hogy öklendezik, és gyűjthetem a kisrókát. A sétákon meg kaki helyett a farakásokat…

Hiába szólok rá, hiába megyek utána, hogy kivegyem a szájából a darabokat, mindig talál egy másikat. Kicsit tanácstalan vagyok, nem hiányzik egy bélelzáródás. :S

Kötelező szájkosár és szeparált kutyafuttatók

Tegnap este a kutyafuttatón szóba került a kerületi (XI.) állattartási rendelet, azon belül is a szájkosár-kötelezettség és a kutyafuttatók témája, és gondoltam, kicsit utánanézek, hogy pontosan mi a helyzet nálunk. Eddig csak annyit tudtam, hogy egy nagytestű kutyát lehet lakásban tartani, a többinek nem jártam utána, és most szembesültem vele, hogy mi bizony megszegjük a szabályokat.

Banditára ugyanis szájkosár kellene. Tavaly ősszel kisebb vihart kavart a kutyások körében, hogy a XII. kerületben milyen szigorításokat vezettek be (pórázkötelezettség, szájkosár), pedig a helyzet az, hogy nagyon sok helyen már régóta ugyanezek a szabályok érvényesek. Sőt a XI. kerületben minden 40 centiméter feletti kutyára kötelező a szájkosár „lakáson, illetve önálló bekerített telekingatlanon kívül”, egészen pontosan:

„Szájkosárral vezetendő kutyafajták listája:

airdale terrier, akita inu, anatóliai juhász, angol bullterrier, angol masztiff, angol véreb, amerikai bulldog, argentin dog, bajor véreb, berger de beauce, bernáthegyi, berni pásztorkutya, bordeaux-i dog, boxer, brasileiro, briard, bullmasztiff, cane corso, délorosz juhász, dobermann, dog, eurázsiai juhász, fila, flandriai bouvier, francia bulldog, groenendael, hannoveri véreb, hokkaido ken, holland pásztor, hovawart, ír farkaskutya, jagd terrier, kanári szigeteki masztiff, kaukázusi juhász, kerry blue, komondor, közép-ázsiai juhász, kuvasz, lakenois, leonbergi juhász, malinois, moszkvai őrkutya, nápolyi masztiff, német juhász, óriás schnauzer, orosz fekete terrier, pireneusi hegyikutya, pitbull terrier, puli, pumi, ridgeback, rottweiler, sarplaninac, staffordshire terrier, skye terrier, tátrai juhász, tervueren, tiber masztiff, tosa inu,  új-foundlandi, shar pei és ezek keverékei, a veszélyesnek nyilvánított ebek, valamint az 40 cm marmagasságúnál nagyobb fajtatiszta és keverék kutyák.”

Jó, mi? Még azt is tételesen felsorolja, hogy melyik fajtákra nem kell szájkosár:

„kis testű, szoba, törpe kutyák: 40 cm marmagasság, 5 kg-nál kisebb testsúly

lhasa apso, beagle, bichon frise, bolognai pincsi, boston terrier, Cavalier King Charles spániel, csincsa bulldog, csivava, havannai pincsi, ihasa, japán csin, japánspicc, majompincser, máltai pincsi, mopsz, oroszlánkutya, papillon, pekingi palota pincsi, phalene, selyempudli, selyemspicc, si-cu, tibet spániel, tibet terrier, toy bulldog, törpegriffon, törpepincser, törpeschnauzer, törpespániel, törpesspicc, törpeuszkár, valamint azok a törpe- és szobakutya fajták, melyek kb 10-35 cm marmagasságúak, 5 kg-nál kisebbek, és pofájuk mérete valamint anatómiai adottságuk miatt a szájkosár használatára nem kötelezettek.”

Egyébként milyen fajta az a csincsa bulldog? Lehet, hogy én vagyok tudatlan, de még az életben nem hallottam róla, pedig azóta bújom a kutyás könyveket, amióta olvasni tudok, és nem egyszer végignyálaztam a Szinák-Veress-féle Nagy kutyakönyvet (benne 376 fajta leírásával). Ilyen formában a Google is csak egy kutyatenyésztéssel foglalkozó cikkben és az ebrendeletekben talál rá utalást, de chincha bulldogként már kidob néhány találatot. Ezek szerint a csincsa bulldog egy ősi indián fajta Peruból, a francia bulldog őse. Amúgy meg kihalt. (Az ihasa és a selyempudli is megérne egy misét.)

Szóval szájkosarat kéne tenni a kutyára. A tömegközlekedési eszközöket leszámítva a környéken még nem láttam szájkosaras kutyát, és nehezen tudom elképzelni, hogy a jövőben Bandit azzal sétáltassam. A szájkosár amúgy is ijesztően hat az emberekre, mert rögtön azt feltételezik, hogy egy veszélyes kutyáról van szó. Bandi pedig nem veszélyes. Aki nem hiszi, jöjjön el, és nézze meg.

Kutyafuttatók terén elég jó helyzetben vagyunk, mert több elkerített terület is van a közvetlen közelünkben. Sőt még ilyen furcsaságok is vannak, hogy egymás mellett van egy kiskutya és egy nagykutya futtató. Utóbbit néhány hónapja adták át, és nincs benne se járda, se fű, így elég könnyű plusz két kilót összeszedni a cipőkre. Ráadásul a bejárat egyik oldalán ott a kerítésen a tábla, hogy “Kutyafuttatásra kijelölt terület“, míg attól 3 méterre kint áll egy másik “Kutyát beengedni, sétáltatni tilos!” felirattal. Igazodj ki rajta.


Balról nézve kutyafuttató

Jobbról meg már nem
(ott a tábla a kép jobb felén, csak szerettem volna, hogy a kapu is rajta legyen a képen, hogy érzékeltessem, milyen közel van egymáshoz a két tábla)

A nagy sár miatt amúgy is mindenki a kistestűeknek kijelölt futtatóra jár, ami annyival jobb, hogy ott van egy járda keresztben, és némi kavics, így a kutyák nem feltétlen lesznek nyakig sárosak, ha belelendülnek a játékba. Tegnap este azonban kiderült, hogy a kiskutyások nem annyira szeretik az oda „bepofátlankodó” nagykutyásokat. Vígan elvolt a 6-7 kutya egymással, többségük közepes méretű (40-50 centi körüli), talán Bandi volt a legnagyobb. Egyszer csak a futtató túlsó végén megjelent egy békés nagykutyás (~60 centi), mire a kis-közepes kutyások nagy felháborodással csoportosan kivonultak, és végül csak hárman maradtunk. Nem tudom, mi lehetett a probléma, a velünk maradt gazdi szerint az bökhette az egyik kiskutyás csőrét, hogy más a nagytestű kutyájával be mert jönni a futtatóra. A nagykutyás gazdi állította, hogy ők még csak messziről látták a kicsit, és nem tud róla, hogy feszültség lenne a két kutya között, így ő is értetlenül állt az egész előtt. Lehet, hogy pár hónap múlva már minket is kiutálnak? Szép remények, izgalmas a kutyás élet.

Kísérleti nyúl lett a kutyámból

Múlt héten részt vettünk az első viselkedésteszteken az ELTE Etológia Tanszékén. Nagyon izgalmas volt, kb 10 éve vártam erre a pillanatra (akkortájt hallottam először a tanszék vizsgálatairól). Péntek 6 órára vártak minket, és négy tesztben vettünk részt, plusz készült Banditáról egy felvétel egy későbbi vizsgálathoz.

A tanszéken Bandi eleinte elég tartózkodó volt, de szerencsére hamar feloldódott, és összehaverkodott a kísérleteket végző lányokkal és srácokkal. Először egy labdát kellett megtalálnia, amit a kihelyezett két láda közül az egyikbe tettek. Itt minden alkalommal sikerült átverni, mert ő mindig az üresnél kereste.

A következő tesztnél egy átlátszó, billenőajtós dobozból kellett volna kiszednie a labdát (előtte a srác meg is mutatta neki, hogyan kell), de ez se annyira jött be Bandinak. Odament, körbejárta a dobozt, de nem próbált meg benyúlni, csak szaglászta. Inkább elkezdte felszedni a padlóról a ragasztószalagot. :)
A harmadik kicsit hosszabb (és unalmasabb) volt: távirányítós autón kocsikázó plüssállatokat kellett nézni, és a végén a kutyának választania kellett a két baba közül. Mint utólag megtudtam, a két plüss közötti különbség az volt, hogy az egyik életszerűen mozgott, míg a másik nem, és arra voltak kíváncsiak, melyiket választja a kutya, van-e különbség a kettő között. Arra már nem emlékszem, hogy Bandi melyiket választotta, de megdicsérték, hogy végig nagyon figyelte a plüssöket, és nem unt rájuk.
Az utolsó egy mutogatós feladat volt. Két ládát tettek ki a kutya elé (mindkettő mögött labdával), és azt nézték, hogy a kiegészítő kommunikációs jelzések (figyelemfelhívás, szemkontaktus) befolyásolják-e a kutya választását. Itt Bandi nagyon ügyes volt, mert minden alkalommal ahhoz a ládához ment, amelyikre mutattak. :)
A legvégén még segítségünket kérték egy másik teszthez, amiben majd azt fogják vizsgálni, hogy a kutyák az előbb említett mutogatós feladatokhoz hasonló helyzetekben figyelembe veszik-e azt, hogy az eléjük kivetített kutya melyik irányba néz. Bandinak annyi dolga volt, hogy leült egy fehér vászon elé, és amikor oldalról sípoltak egy játékkal, akkor arra kellett néznie, majd vissza előre, a kamerába. Én a kutyától kb 3-4 méterre, a kamera mögött álltam, és tartottam tőle, hogy Bandi be fog mozdulni, és elindul a játékhoz vagy hozzám. Ehhez képest végig ott maradt, úgyhogy nagyon büszke voltam rá. :)
Nagyjából egy órát töltöttünk a tanszéken, a végére Bandi eléggé elfáradt, azért 4,5 hónaposan ennyit egyszerre végigcsinálni kicsit sok volt. Elégedett voltam vele, mert egész jól viselkedett idegen helyen, és nem is piszkított be – pedig a végefelé már biztosan nagyon kellett neki, mert ahogy kiléptünk az épületből, rögtön szaladt a fűbe pisilni.
Lényeg a lényeg, Bandi élvezte a teszteket, és szocializációs tréningnek is nagyon jó volt a tanszéki látogatás. Remélem később is hívni fognak minket. :)
A jelentkezéshez egy egyszerű adatlapot kellett kitölteni, innen lehet letölteni.

A következő tesztnél egy átlátszó, billenőajtós dobozból kellett volna kiszednie a labdát (előtte a srác meg is mutatta neki, hogyan kell), de ez se annyira jött be Bandinak. Odament, körbejárta a dobozt, de nem próbált meg benyúlni, csak szaglászta. Inkább elkezdte felszedni a padlóról a ragasztószalagot. :)

A harmadik kicsit hosszabb (és unalmasabb) volt: távirányítós autón kocsikázó plüssállatokat kellett nézni, és a végén a kutyának választania kellett a két játék közül. Mint utólag megtudtam, a két plüss közötti különbség az volt, hogy az egyik életszerűen mozgott (nekem nem tűnt fel), míg a másik nem, és arra voltak kíváncsiak, melyiket választja a kutyat. Arra már nem emlékszem, hogy Bandi melyiket választotta, de megdicsérték, hogy végig nagyon figyelte a plüssöket, és nem unt rájuk.

Az utolsó egy mutogatós feladat volt. Két ládát tettek ki a kutya elé (mindkettő mögött labdával, így a kutya tutira nyert), és azt nézték, hogy a kiegészítő kommunikációs jelzések (figyelemfelhívás, szemkontaktus) befolyásolják-e a választását. Itt nagyon ügyes volt, mert minden alkalommal ahhoz a ládához ment, amelyikre mutattak. :)

A legvégén még segítségünket kérték egy másik teszthez, amiben azt fogják vizsgálni, hogy a kutyák az előbb említett mutogatós feladatokhoz hasonló helyzetekben figyelembe veszik-e azt, hogy az eléjük kivetített kutya melyik irányba néz. Bandinak annyi dolga volt, hogy leült egy fehér vászon elé, és amikor oldalról sípoltak egy játékkal, akkor arra kellett néznie, majd vissza előre, a kamerába. Tartottam tőle, hogy be fog mozdulni, mert én 3-4 méterre, a kamera mögött álltam, de végig ott maradt, úgyhogy nagyon büszke voltam rá. :)

Ez volt az utolsó feladat

Nagyjából egy órát töltöttünk a tanszéken, és a végére Bandi eléggé elfáradt, azért 4,5 hónaposan ennyit egyszerre végigcsinálni kicsit sok volt. Elégedett voltam vele, mert egész jól viselkedett idegen helyen, és nem is piszkított be – pedig a végefelé már biztosan nagyon kellett neki, mert ahogy kiléptünk az épületből, rögtön szaladt a fűbe pisilni.

Lényeg a lényeg, Bandi élvezte a teszteket, és szocializációs tréningnek is nagyon jó volt a tanszéki látogatás. Remélem később is hívnak majd minket. :)

***

A jelentkezéshez egy egyszerű adatlapot kellett kitölteni, innen lehet letölteni.