Ilyenek voltak Pavlov kutyái

Pavlov kutyáiról valószínűleg már mindenki hallott, hogy hogyan tanította meg nekik a kutató csengőszóra a nyálelválasztást. Az orosz fiziológus alapozta meg a kondicionálás kutatását azzal, hogy megtanította a kutyáinak, hogy az ennivalót mindig egy csengőszó előzi meg. Így a kutyáknál hamar kialakult a feltételes reflex, vagyis a csengőszó által kiváltott nyálzás.

Pavlov nem volt válogatós a kísérleti kutyáit illetően, az alanyai többnyire keverékek voltak

Pavlov véletlenül vette észre az összefüggést. Azt tudta, hogy a táplálék látványára megindul a kutya nyálelválasztása. Egy idő feltűnt neki, hogy táplálék nélkül is beindul a nyáltermelés. Rájött, hogy a kutyák a laborköpeny látványát összekötötték az ennivaló érkezésével, így már a köpeny látványa beindította a nyálzást. Ezután tanította meg a kutyáknak, hogy a csengő jelzi a vacsora érkezését.

Ezeket a kutatásokat akár a klikkerezés alapjainak is vehetjük, hiszen ott az első lépés az, hogy megtanítjuk a kutyának, mit jelent a klikker. Ez a kondicionálás, amikor néhány alkalommal semmi mást nem csinálunk, csak a klikk után adunk egy szem falatot a kutyának. Minél kajásabb az állat, annál hamarabb megtanulja, hogy a kattangó hang után jutalomfalat jön. Ha egy semleges szituációban megnyomva a klikkert a kutya elénk áll, és várja a falatot, akkor már tudja, hogy mire megy ki ez az egész. (Persze ez nemcsak kutyánál működik, hanem rengeteg más állatnál is.) Innentől fogva bármilyen szituációban használhatjuk a klikkert, ha fontos az időzítés, hogy pontosan jutalmazzuk a kutyát. A lényeg, hogy a klikk után mindig jár a falat, különben egy idő után bekövetkezik a kioltás, vagyis a kutya elfelejti, hogy a kattanó hang után jutalom jön. (Bővebben a klikkerről itt.)

Pavlov 1904-ben Nobel-díjat is kapott, bár ezt nem kizárólag a kutyás vizsgálataiért kapta, hanem az emésztőrendszeri kutatásaiért. Pavlov előtt nagyon keveset tudtak az emésztés menetéről. Azért, hogy megértse, pontosan mi is játszódik le a tápcsatornában, műtétileg kivezetéseket készített, és így tanulmányozta az emésztőmirigyek kiválasztását. Persze állatvédelmi szempontból ezek a kutatások megkérdőjelezhetők, de ha ezek a vizsgálatok nincsenek, akkor lehet, hogy bizonyos összefüggésekre sosem, vagy sokkal lassabban derül fény.

Forrás

Kutyás imázsfilm Budapestről

A májusi kutya világkiállítás beharangozójaként a MEOE (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete) ma közzétette a Budapestet bemutató kisfilmjét. Valószínűleg sok helyen fogja kellemetlen meglepetés érni a külföldi kiállítókat, amikor majd be szeretnének menni a kutyájukkal egy étterembe vagy kávézóba.

A magyar fajták nincsenek túlreprezentálva a filmben, erdélyi kopót, pulit, pumit, mudit, vizslát és komondort láttam, az agár, a drótos vizsla és a kuvasz kimaradt. Kár, mert jobban mutattak volna, mint az a töménytelen mennyiségű corgi.

Gazdát keresnek az emberarcú kutyának

Igazán kifejező arca van annak az uszkár/shih-tzu keveréknek, amelyre a Gawker talált rá egy gazdátlan kutyákat hirdető oldalon. A két év körüli, Tonik nevű kutyát altatás elől mentették, és az indianai Mishawakában vár új gazdára.

Az oldal szerint Tonik nagyon barátságos, és türelmes gazdát keres. Van egy olyan érzésem, hogy Gawker írása után jópáran megrohamozták a mishawakai állatmentőket az emberarcú kutyát keresve.

Agyvizsgálattal keresné a legjobb kutyákat a hadsereg

Tavaly egy ideig jártunk az ELTE Etológia Tanszékre egy kísérlet miatt, ami abból állt volna, hogy a kutyát befektetik egy funkcionális MRI készülékbe, és megnézik, hogy mi történik az agyában. Sajnos ez pont abban az időszakban futott, amikor azt se tudtam, hogy hol áll a fejem, így aztán végül kiszálltunk. Nagyon sajnáltam, mert kíváncsi lettem volna az eredményre, de akkoriban a kutyás dolgaim közül ez volt az, amit a legkisebb szívfájdalommal el tudtam engedni.

A kutyák agyának vizsgálata egyre inkább foglalkoztatja a kutatókat, hogy megértsék, a különböző folyamatok mely agyterületeken zajlanak. Nagyon érdekes lenne, ha például kiderülne, hogy az ember felismerése ugyanott történik, ahol a fajtársaké.

Az amerikai hadsereget teljesen más szempontból érdekli a kutyák agya. Katonai célokra már nagyon régóta használnak kutyákat (pl. az Oszama bin Laden elleni akcióban is részt vett egy malionis), de ezeknek az állatoknak a képzése rendkívül költséges, ezért nem mindegy, hogy milyen alapanyagból dolgoznak. (Aki már próbálkozott kutyák tanításával, tudja, hogy milyen különbségek vannak nemcsak a fajták, de az egyes egyedek között is.)

Katonakutya AfganisztánbanKatonakutya Afganisztánban

Az amerikai Védelmi Minisztérium kutatási részlegének (Darpa) legújabb programja, a FIDOS (Functional Imaging to Develop Outstanding Service-Dogs) célja, hogy MRI vizsgálattal válasszák ki a katonai célokra leginkább alkalmas kutyákat. Elképzeléseik szerint így hatékonyabban és olcsóbban tudják majd képezni az ebeket. (A Darpa korábbi ötletei között olyan elképzelés is szerepelt, hogy gépekkel automatizálnák a kutyák képzését…)

A kutatók úgy gondolják, hogy azok a kutyák, amelyek agya nagyobb aktivitást mutat a kiképzők jeleire, alkalmasabbak a képzésre. Az agyvizsgálattal szerintük a hiperszociális kutyákat is ki lehetne választani, akiket aztán terápiás kutyaként használhatnának csatatérről visszatért katonák mellett. A Darpa szakemberei nemcsak a kutyák kiválasztására használnák a fMRI-t, hanem hogy megértsék a kutyák tanulási mechanizmusait, és új, hatékonyabb tanítási módszereket dolgozzanak ki.

Ahhoz, hogy ezeket a teszteket el tudják végezni, a kutyákat először hozzá kell szoktatni az MRI zajához, és meg kell nekik tanítani, hogy mozdulatlanul feküdjenek a több percig eltartó vizsgálat során. Egy izgága kölyökkutyánál pedig nem biztos, hogy ez olyan egyszerűen fog menni. Mindenesetre arra kíváncsi leszek, hogy mik derülnek ki a kutyaagyról, mert még mindig nagyon keveset tudunk arról, hogy hogyan is gondolkodnak ezek az állatok. Az biztos, hogy ezek a vizsgálatok elég érdekes irányba viszik el a kutyák oktatását.