Oktatói szemmel

Tegnap egy jól sikerült alapfokú tanfolyami óra után elkezdtem gondolkozni azon, hogy miért jó oktatónak lenni, és miért szeretem csinálni ezt az egészet. Szerelem. Hobbi. Kikapcsolódásnak annyira nem mondanám, mert fejben nagyon ott kell lenni, és nagy a felelősség is. (A kikapcsolódás az ovi. :) ) De nincs annál szebb, mint amikor beérik a munka gyümölcse. Amikor látod, hogy tudtál segíteni, hogy a közös munkának hála élhetőbbek a hétköznapok, és segítettél a gazdának, hogy elinduljon egy olyan úton, amin haladva sokkal jobban megismerheti a kutyáját és önmagát is.

Döcögősen jutottam el idáig. 13 évesen kezdtem el kutyaiskolába járni a pöttyösömmel, és utána kisebb-nagyobb megszakításokkal megfordultunk kutyasulikban. Minden érdekelt, az agility, a mentőkutyázás, a klikker, és csak úgy szívtam volna be magamba mindent, de a távolság nagy úr, és Nagykanizsáról nehéz volt lépés tartani a fejlődéssel a kutyás világban. Ez egészen odáig vezetett, hogy néhány évre ki is vontam magam a kutyázásból, mert úgy éreztem, nem tudok hova továbbmenni. Aztán az egyetem alatt jött Blues, újból kutyasuli, felkérés, hogy segítsek be a sulin, kikvez, tükör módszer, szemináriumok, szárnypróbálgatások a kanizsai kutyasulin, és végül jött Bandita, s vele fordult komolyra a dolog. Vele jött Őrmező, az ovi, a tanfolyamok, a megfigyelés, a segítői szerep, és nagyjából egy évvel ezelőtt a csoportvezetés. Néha átfut rajtam, hogy vajon miként alakultak volna a dolgok, ha Budapesten lakunk, és több lehetőségem van kutyázni. Fene tudja.

Azóta érzem teljesnek az életem, amióta a suli van. Szeretem a munkát a gazdákkal. Roppant kényelmes ügyes gazdikkal dolgozni, de az igazi kihívást a nehezebb esetek jelenik. (Bár a sok kihívás után felüdülés egy-egy tehetségesebb gazda. :) ) De igazán tanulni a problémás esetekből lehet. A gazdáknak mindig elmondjuk, hogy a kutya akkor érti meg a legjobban a szabályokat, ha engedjük hibázni. Ez ránk is érvényes – mi is akkor tanulunk, ha valami nem válik be, és új megoldást kell találni.

A kikvezeken az ember megtanul egy csomó elméletet, de igazán a gyakorlatban áll össze a sok elmélet és gyakorlat egy egésszé. Akkor értettem meg az összefüggéseket, amikor már oktatóként benne voltam. Mert az egy dolog, hogy az ember ledarálja a kötelező elméleti anyagot, de ezt élővé kell tenni a gazda számára, hogy fogyasztható legyen, hogy be tudja illeszteni a mindennapjaiba.

Az egyik kedvenc pillanatom az volt, amikor nemrég megkérdezett tőlem valamit az egyik gazda, és hirtelen nem tudtam a választ a kérdésére. De ahogy a gazdával átbeszéltük a problémát, a végére kikristályosodott a megoldás. Persze ilyenkor az ember próbálja leplezni a gazda előtt a tanácstalanságát, és csak magában ujjong, amikor rájött a válaszra. :) De miután minden kutya más és más, nem is lehet sablonokkal dolgozni. Nem is cél, hogy minden kutyából kockát csináljunk. A cél az, hogy a párosoknak segítsünk összecsiszolódni.

Kutyaiskolának hívjuk magunkat, de valójában nem az vagyunk. Nem a kutyákkal foglalkozunk, hanem a gazdákkal. Hozzájuk próbálunk bejutni, és nekik próbálunk segíteni abban, hogy ők megtalálják a hangot a kutyájukkal. Nem arra törekszünk, hogy rövid idő alatt minél több mindent beleverjünk a kutya fejébe, hanem arra, hogy ráébresszük a gazdát, hogy mit is jelent kutyát tartani. Hogy mit vállalt magára akkor, amikor azt a négylábút hazavitte, és hogy adott esetben min kell változtatnia ahhoz, hogy az esetleges problémák megoldódjanak. Közben persze a kutya megtanul minden lényeges dolgot, de a hangsúly mégis azon van, hogy segítsünk a mindennapi problémákban. Utána pedig már a gazdán múlik, hogy mit kezd a tudással. Felhasználja, és lesz egy kiegyensúlyozott, boldog kutyája, vagy veszni hagyja, és akkor előbb-utóbb a dolgok visszatérnek a régi kerékvágásba.

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez egy baromi fárasztó hobbi. Meló után hazajövök, összekapom magam, átnézem a jegyzeteimet, és megyek ki a kutyasulira, ahol lenyomom a 1,5 órás foglalkozást, utána még megbeszélünk, és nagyjából fél 10 és 10 között haza is érek. Pillanatnyilag most az öt munkanapból 4 ilyen. Olyan, mintha lenne egy másodállásom. Ehhez képest nagyon ritkán fordul elő velem olyan, hogy a munkából hazaérve úgy érzem, hogy nem akarok kimenni a sulira. Sőt.)

Így védhetjük a kutyát a szívféregtől

Néhány héttel ezelőtt Szegeden szívférgességet diagnosztizáltak egy német juhászkutyánál, de sajnos az állatorvosok már nem sokat tudtak tenni, és a kutya végül elpusztult. A boncolás során az állat szívéből 38 darab 30 centis féreg került elő. Azt hiszem, ez minden kutyás egyik rémálma.

Aki utazott már valamilyen mediterrán országba a kutyájával, az valószínűleg az állatorvosától hallott már a szívféregről. Ezt a fonálférget szúnyogok terjesztik, és a lárvák a kutyában kifejlődve a szív jobb felében, valamint a tüdőartériában telepedhetnek meg. Kifejletten akár a 30 centit is elérhetik, és 7-8 évig is elélhetnek a kutyában. Többek között szívelégtelenséget, hasvízkórt, lábödémát és hasi ödémát okozhatnak, de szerencsés esetben a kutya tünetmentes is maradhat. (További részletek a szegedi esetről itt.)

Sajnos az utóbbi években többször is előfordult, hogy olyan kutya fertőződött meg a féreggel, amelyik sosem hagyta el az országot (a szegedi német juhászkutya is ilyen volt), tehát a szúnyogok már itthon is fertőzhetnek. Dr. Fok Éva parazitológus azt mondta, hogy egyelőre csak szórványosan, elsősorban a Tisza mentén és a déli területeken fordul elő a szívféreg. Abban az esetben azonban, ha a felmelegedés ilyen ütemben folytatódik, és a kutyákat nem védik rendszeresen a szúnyogoktól, akkor néhány évtized múlva már sokkal komolyabb állategészségügyi problémát jelenthet ez a parazita.

A szívféreg életciklusa

A szívférgesség kezelése nehézkes, ezért az állatorvosok szerint sokkal inkább a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt. Jelenleg több olyan spot-on (csepegtetős) készítmény és nyakörv is kapható, ami alkalmas szúnyogok ellen vagy megöli a szívféreg szúnyogok által beoltott lárváit. A szerek egy része nem véd minden élősködőtől, ezért ha a szívféreg mellett a bolháktól és a kullancsoktól is meg akarjuk védeni a kutyát, akkor több készítmény alkalmazására is szükség lehet. Ismerek olyanokat, akik minden gond nélkül használnak nyakörv mellett spot-ont, de a választott szerektől függően érdemes erről kikérni az állatorvos véleményét. (Illetve lehet, hogy akkor célszerű egy gyártó termékeit kombinálni.)

Azok a szerek, amik könnyen hozzáférhetőek a patikákban vagy állatorvosoknál (valószínűleg vannak más készítmények is, de ezek az ismertebbek):

Advantix spot-on: távol tartja a szúnyogokat, lepkeszúnyogokat, istállólegyeket, kullancsokat és bolhákat, valamint alkalmas a szőrtetvesség kezelésére is

Stronghold spot-on: a szívférgesség megelőzésén kívül bolhák, orsóférgek és rühösség ellen jó

Advocate spot-on: a szívférgesség megelőzésén kívül szintén a bolhák, orsóférgek, rühösség kezelésére alkalmas

Scalibor nyakörv: dalos szúnyogok, lepkeszúnyogok és kullancsok távol tartására alkalmas, de hatóanyaga csípés esetén meg is öli őket

ExSpot spot-on: alapvetően kullancs és bolha ellen, de a szúnyogok távol tartására is alkalmas

A szívférgesség nemcsak a kutyákra, de a macskákra nézve is veszélyes, ezért őket is célszerű védeni a szúnyogoktól. A fent említett cseppentős készítmények egy része náluk is alkalmazható.

A világ első négy műlábbal élő kutyája

Két éve él műlábakkal Naki’o, a coloradói keverék kutya. Ujjait és farka végét még kölyökként, fagyás miatt vesztette el. Gazdája, Christie Pace már ilyen állapotban, 7 hetes korában fogadta örökbe a kiskutyát.

Naki’o nyolc hónapos korára egyértelművé vált, hogy valamit kezdeni kell a lábaival, és az állatorvosi asszisztensként dolgozó Christie ekkor talált rá az állatok számára művégtagokat készítő denveri OrthoPets cégre. Az ő támogatásukkal Naki’o mind a négy lábára műlábfejet kapott, s ha rohangászni nem is tud, azért a saját tempójában elég ügyesen tud közlekedni.

Forrás