Ilyenek voltak Pavlov kutyái

Pavlov kutyáiról valószínűleg már mindenki hallott, hogy hogyan tanította meg nekik a kutató csengőszóra a nyálelválasztást. Az orosz fiziológus alapozta meg a kondicionálás kutatását azzal, hogy megtanította a kutyáinak, hogy az ennivalót mindig egy csengőszó előzi meg. Így a kutyáknál hamar kialakult a feltételes reflex, vagyis a csengőszó által kiváltott nyálzás.

Pavlov nem volt válogatós a kísérleti kutyáit illetően, az alanyai többnyire keverékek voltak

Pavlov véletlenül vette észre az összefüggést. Azt tudta, hogy a táplálék látványára megindul a kutya nyálelválasztása. Egy idő feltűnt neki, hogy táplálék nélkül is beindul a nyáltermelés. Rájött, hogy a kutyák a laborköpeny látványát összekötötték az ennivaló érkezésével, így már a köpeny látványa beindította a nyálzást. Ezután tanította meg a kutyáknak, hogy a csengő jelzi a vacsora érkezését.

Ezeket a kutatásokat akár a klikkerezés alapjainak is vehetjük, hiszen ott az első lépés az, hogy megtanítjuk a kutyának, mit jelent a klikker. Ez a kondicionálás, amikor néhány alkalommal semmi mást nem csinálunk, csak a klikk után adunk egy szem falatot a kutyának. Minél kajásabb az állat, annál hamarabb megtanulja, hogy a kattangó hang után jutalomfalat jön. Ha egy semleges szituációban megnyomva a klikkert a kutya elénk áll, és várja a falatot, akkor már tudja, hogy mire megy ki ez az egész. (Persze ez nemcsak kutyánál működik, hanem rengeteg más állatnál is.) Innentől fogva bármilyen szituációban használhatjuk a klikkert, ha fontos az időzítés, hogy pontosan jutalmazzuk a kutyát. A lényeg, hogy a klikk után mindig jár a falat, különben egy idő után bekövetkezik a kioltás, vagyis a kutya elfelejti, hogy a kattanó hang után jutalom jön. (Bővebben a klikkerről itt.)

Pavlov 1904-ben Nobel-díjat is kapott, bár ezt nem kizárólag a kutyás vizsgálataiért kapta, hanem az emésztőrendszeri kutatásaiért. Pavlov előtt nagyon keveset tudtak az emésztés menetéről. Azért, hogy megértse, pontosan mi is játszódik le a tápcsatornában, műtétileg kivezetéseket készített, és így tanulmányozta az emésztőmirigyek kiválasztását. Persze állatvédelmi szempontból ezek a kutatások megkérdőjelezhetők, de ha ezek a vizsgálatok nincsenek, akkor lehet, hogy bizonyos összefüggésekre sosem, vagy sokkal lassabban derül fény.

Forrás

Gazdát keresnek az emberarcú kutyának

Igazán kifejező arca van annak az uszkár/shih-tzu keveréknek, amelyre a Gawker talált rá egy gazdátlan kutyákat hirdető oldalon. A két év körüli, Tonik nevű kutyát altatás elől mentették, és az indianai Mishawakában vár új gazdára.

Az oldal szerint Tonik nagyon barátságos, és türelmes gazdát keres. Van egy olyan érzésem, hogy Gawker írása után jópáran megrohamozták a mishawakai állatmentőket az emberarcú kutyát keresve.

Tél

Behavazódtunk. Eredetileg úgy volt, hogy tréningezni megyünk hétvégén, de végül a hó miatt elmaradt. Helyette elmentünk az alapfokos tanfolyami előadást megelőző kutyás bemutatóra, kétszer voltunk Normafán, beálltam ovizni, Viktor pedig bement Bandival klubra.

Hétfőn indult egy alapfokú csoportom, és a gazdiknak most szombaton volt a kutya nélküli foglalkozás, ezért mentünk el bemutatózni. Egész jól sikerült, ahhoz képest, hogy Bandinak tök idegen kutyák mellett kellett dolgozni. Picit azért aggódtam, amikor gyakorlás közben megállás nélkül kommentált mindent, de a bemutató alatt már csendben volt.


Még több kép a bemutatóról itt

Utána felmentünk Normafára, és mikor a síháznál megláttuk a tömeget, rögtön mentünk is tovább a KFKI felé, és ott mentünk be az erdőbe. Nagyon jót sétáltunk, nagyon meseszerű volt az erdő a hófehér fákkal. A végére Bandi úgy elfáradt a hóban futkosásban, hogy állandóan előreszaladt húsz métert, majd lefeküdt fát rágni, és várta, hogy beérjük. Utána nem kellett ringatni, de minket sem.

Eredetileg úgy terveztem, hogy ma bemegyünk klubfoglalkozásra, mert már vagy 1 éve nem voltam. A klub ugyanis párhuzamosan fut az ovival, és szinte minden vasárnap oviban vagyok. Hosszú idő után úgy tűnt, hogy lesz egy olyan hétvégém, amikor végre tudok klubozni, de aztán végül be kellett ugranom helyettesíteni, úgyhogy Viktor ment klubra. Egymás melletti pályákon voltunk, Viktor szerint picit be is zavartam a kutyának, mert néha meghallotta a hangom… De azért ügyik voltak. :)

Ebéd után ma is mentünk Normafára, most egy volt tanítványomék is csatlakoztak. Radar egy hatalmas öntudattal megáldott terrier keverék. :) Megállás nélkül rohangászott, követte Bandit mindenhová, és nehezen akarta megérteni, hogy Bandi nem akarja odaadni neki a botját. Jó sokat csúszkáltunk, jól elfáradtunk. Kár, hogy már olvad a hó. :(

Még több kép a Normafáról itt

Magyar kutyák Európa legszebbjei közt

Nagyon szép magyar sikerrel zárult a hétvégén a bukaresti Európa Kutyakiállítás: a végső összevetésben Oudry Gandamak afgán agárt a kiállítás 2. legszebb kutyájának választották. Az ötéves, többszörös champion szuka kutya tulajdonosa a hódmezővásárhelyi Bakos Csilla (White Infinity’s kennel), a tenyésztője Vlastislav és Iveta Vojtek Szlovákiából.

A kiállításon a magyar tenyésztésű kutyák is szépen remekeltek. Pénteken a 3. fajtacsoport fiatal győztese lett az ukrán tulajdonú Agria Icebreaker foxterrier (teny.: Korózs-Papp Judit), szombaton pedig a 10-es csoport fiataljai között győzött Petrezselyemprojekt Nightflight (teny.: Mózes Annamária, tul.: Novák Dániel) whippet. A szombati kölyök Best In Show-ban a 2. helyen végzett a beagle Good Head Angel (teny.: Porrogi Gábor, tul.: Porrogi Gábor, Tóth Tibor), míg vasárnap a nap legszebb kölyökkutyájának választották az orosz tulajdonú Celine Antonia De Bourbon From Taste Of Ambrosia tibeti terriert (teny.: Füzeséri Éva).

A teljes eredménylista itt, ezen az oldalon pedig sok-sok képet láthattok mozgásban lévő kutyákról. :) 

Esküvő kutyával

Nem tudom, mikor döntöttem el, hogy kutyás esküvőt szeretnék, de amikor már élesben kellett esküvőt tervezni, természetes volt, hogy Bandi is aktív részese lesz az eseménynek. Persze mi más lehetett volna a feladata, mint a gyűrűk szállítása.

Nem akartam a nyakába kötni a gyűrűket, hanem miután úgyis mindig mindent cipel, azt gondoltam, hogy kap egy kosarat, és abban lesznek a gyűrűk. Eleinte úgy képzeltem, hogy majd jóval előtte megveszem a kosarat (természetesen kettőt, egyiket gyakorlásra, a másikat az esküvőre), és bőven lesz időnk gyakorolni, de ez nem jött össze. A kosarak az esküvő előtt két héttel lettek meg, így túl sok időnk nem maradt. Otthon minden nap cipeltettem a kutyával, aztán a hajrában, mikor már Kanizsán voltunk, bementünk vele a főtérre, és ott is gyakoroltunk vele. Kicsit aggódtam ugyan, hogy a vendégsereg nem fog-e bezavarni, de bíztam benne, hogy jól bírja a stresszt, és majd tud a feladatra koncentrálni.

Elérkezett a nagy nap. Már reggel megkezdtem a fodrász-kozmetikus túrát, felöltöztem, és kora délután kutyástól, mindenestől elindultunk a fotózásra. Tűző nap, 37 fok… ne akarjatok nyári esküvőt! A fotózás egy erdőben volt, így szerencsére nem a napon álltunk, de a baromi melegtől rendesen kitikkadtunk, főleg Bandi, és ez volt az, amit eredetileg nem kalkuláltunk bele az egészbe. Nagyon kikészült. Úgy terveztük, hogy a fotózás és a ceremónia között még lesz időnk pihenni egy kicsit, de megcsúsztunk, így a fotózás után csak annyi időnk volt, hogy beugrottunk a helyszínre, ott hagytuk szüleimmel a kutyát, és gyorsan elszaladtunk rendbe szedni magunkat.

6 előtt pár perccel értünk vissza, és azzal fogadtak minket, hogy a mikrofonpróba során a recsegéstől Bandi bepánikolt, és megszökött… Nem volt rajta se póráz, se nyakörv, csak a nyakkendő, szüleim pedig épp bent az étteremben, és végül a kutyás barátaink kapták el az étterem előtti téren. (Szerencsére egy belső udvarban van az étterem, így autós forgalom nem volt.) Ne tudjátok meg, milyen lelkiismeret-furdalásom van még most is. Szegény kutyán látszott, hogy meg van zuhanva, Réka barátnőm pedig, akinek a kutyát a kosárral indítania kellett, csak kicsit volt ideges, hogy vajon elindul-e majd Bandi.

Elkezdődött a ceremónia, bevonultunk, eljött az a rész, hogy az anyakönyvvezető kérte a gyűrűket, és a kutya csak nem akart felállni. Feküdt Rékáék előtt a földön, hulla fáradt volt, és úgy döntött, hogy ő nem áll fel. Nagy nehezen aztán sikerült talpra állítani, de a kosarat nem akarta elvenni. A vendégek nézegettek hátrafelé, hogy mi van, én kezdtem ideges lenni… Aztán amikor odakiáltottam neki, akkor eszébe jutott, mit kéne csinálni, és már szaladt is a kosárral. Nagyon meghatódtam, tündéri volt, ahogy szaladt felénk nyakkendőben, kosárral a szájában, és nem nézett senkire, csak jött.

Utána folytatódott a ceremónia, és bár eredetileg úgy gondoltuk, hogy Bandi itt lelép a színről, és visszamegy Rékáékhoz, végül maradt velünk. Végig ott feküdt előttünk, csak akkor kelt fel, amikor odamentem aláírni az anyakönyvet. Akkor bebújt az asztal alá, onnan nézegetett kifelé, majd amikor visszamentem a helyemre, jött velem ő is. Imádnivaló volt.

A ceremónia után már nem nyúztuk tovább, bátyám elvitte haza, és szerintem végigaludta az éjszakát. Szerencsére másnap nyoma sem volt rajta az előző napi megpróbáltatásoknak (ekkor örültem igazán, hogy egy könnyen oldható kutyám van), de még így is iszonyú rosszul éreztem magam a mikrofonpróbás affér miatt.

Aki hasonlóban gondolkozik, annak csak azt tudom mondani, hogy a fotózás fantasztikus élmény volt kutyával, és azt még ő is élvezte. De utána a ceremónia már sok volt neki. Nagyon sok buktatója van a dolognak, és elengedhetetlen hozzá egy jó idegrendszerű kutya, amelyik nem ijed meg a vendégseregtől, de nem is áll le útközben spanolni mindenkivel. Nekem nagyon jó volt, hogy ő is ott volt velünk. Ő már kevésbé élvezte, de azért becsülettel tette a dolgát. :)

***

Akit érdekel, Facebookon még talál kutyás képeket az esküvőről. :)