Megvan Csányi Vilmos új kutyája

Csütörtök délelőtt Csányi Vilmos a Facebook-oldalára töltötte fel új kutyájának fényképét. A képaláírás szerint a kutya neve Janka, és 3 hetes.

Az etológus professzor 2012 áprilisában tett közzé egy felhívást a közösségi oldalon, hogy a korábban elpusztult husky-pumi keverék kutyája, Jeromos után egy hasonló kutyát szeretne, ehhez pedig egy pumi szukát keres. Csányit akkor kommentben többen támadták, hogy miért akar keverék almot lehozni. Az etológus a kommentekre úgy reagált, hogy nemcsak érzelmi, hanem tudományos okokból is szeretne egy ilyen párosítást (Lorenznek például mindig német juhász-csau csau keverékei voltak), és hogy a várható kölyköket a barátai már mind elosztották maguk között. A jelek szerint a párosítást sikerült összehozni, és Jankának jó esélye van arra, hogy ő is hasonló hírnévre tegyen szert, mint Csányi előző kutyái, Bukfenc és Jeromos

Ha barátot akarsz Washingtonban, vegyél egy kutyát

“Ha barátot akarsz Washingtonban, vegyél egy kutyát” – mondta Harry Truman, az Egyesült Államok egykori elnöke, és ezt a tanácsát azóta minden amerikai elnök megfogadta. A fehér házi kutyák között sok csak egyszerű kedvenc volt, de akadt olyan is, amelyik megmentette gazdája politikai karrierjét.

Bo és Sunny

A Fehér Ház az elmúlt napokban új lakóval gyarapodott: beköltözött Sunny, a portugál vízikutya. Az Obama család legújabb kedvence egy másik portugál vízikutya, Bo társa lett. A koromfekete kutyát a Fehér Ház weboldalán egy rövid videóban mutatták be, amint vidáman rohangászik a Fehér Ház pázsitján.

Obamáék azért választották ezt a fajtát, mert hipoallergén (vagyis nem vedlik), ugyanis a család nagyobbik lánya, Malia allergiás a kutyaszőrre. A portugál vízikutya Magyarországon igazi ritkaságnak számít, de az Egyesült Államokban gyakori (pláne azt követően lett népszerű, hogy Obamáéknak is ilyen kutyája lett). Az amerikai fajtagondozó szervezet szerint a fajta nagyon önálló, sok fárasztást igényel és előszeretettel ad hangot a véleményének, továbbá rendszeres és alapos kozmetikára van szüksége.

Bo hat hónaposan, Sunny egyévesen került a Fehér Házba. Valószínűleg az is szerepet játszott abban, hogy nem kölyökkutyát vittek haza, hogy így a szobatisztaság, a felugrálás, a harapdálás és egyéb kölykös viselkedések már kevésbé jelentettek problémát.


Bo és Sunny a Fehér Ház pázsitján

Bónak Obamáék már a második gazdái, ugyanis az eredeti tulajdonos visszavitte a tenyésztőhöz, és a család Ted Kennedy szenátortól kapta ajándékba a kutyát. Sunny-ról egyelőre keveset tudni, de elképzelhető, hogy ő is hasonló múlttal rendelkezik. Több állatvédő szervezet mindenesetre elégedetlen a fajtaválasztással, ugyanis szerintük a First Familynek inkább menhelyi kutyákat kellett volna megmentenie. Obama erre korábban azt reagálta, hogy menhelyről szerettek volna kutyát, de ott főleg keverékek vannak, míg Malia allergiája miatt ők olyan fajtát kerestek, amelyik ebből a szempontból kis kockázatot jelent.

Bullterrier, eszkimókutya, német dog

Az elnöki kutyáknak nagy múltjuk van, és rengeteg fajta megfordult már a Fehér Házban. Theodore Roosevelt bullterriert, bernáthegyit és pekingi palotakutyát is tartott, míg Hoovernek belga juhásza, eszkimókutyája és skót terrierje is volt. Johnson a beagle-jeit csak Himnek és Hernek (az angol he és she személyes névmások tárgyesetei) hívta, míg Franklin Roosevelt német dogját Presidentnek (elnök) nevezték el.

Obama Bóval az Ovális Irodában

Az elnöki kutyák rendszeresen megjelennek a kötetlenebb eseményeken, Bo és Sunny még az Ovális Irodába is bemehet. Az Obama család elmondása szerint a kutyasétáltatást mindig igyekeznek maguk megoldani, de időnként Dale Haney, a Fehér Ház kertésze is beugrik, aki amúgy már 40 éve felel azért, hogy az ott lakó kutyák megkapják a napi sétaadagjukat.

Történelmi jelentőségű spániel

A leghíresebb politikai szerepet játszó kutya valószínűleg Nixon Checkers nevű spánielje lehet, bár Checkers azt már nem érhette meg, hogy a gazdáját elnökké válasszák. 1952-ben még alelnökjelöltként Nixont korrupcióval vádolták, és lemondását követelték. Nixon egy félórás tévébeszédben védte meg magát, hogy ő csupán egyetlen ajándékot fogadott el támogatóitól: a Checkers nevű spánieljét, de őt nem adja vissza, mert nagyon a család szívéhez nőtt. A beszédet 60 millió amerikai látta a tévében vagy hallotta a rádióban, és hatására tömegek biztosították támogatásukról Nixont, aki végül alelnök lett. A beszéd Checkers beszéd néven vált ismertté, és a televíziózás szempontjából is történelmi jelentőségű volt, ugyanis ez tette a politikai élet elengedhetetlen kellékévé a tévét. (Checkers 1964-ben elpusztult, míg Nixon 1969-74 között volt az USA elnöke.)

Nixon és Checkers

Aki zavarba hozta Merkelt

De nemcsak az amerikai elnökök szívét lágyítják meg a kutyák, Vlagyimir Putyinnak is több négylábú kedvence van. A legkitünetettebb közülük Koni, a 14 éves labrador szuka, akit gyakran lehet látni Putyin oldalán. Egy ilyen alkalommal, 2007-ben egy találkozón Koninak sikerült kellemetlen helyzetbe hoznia Angela Merkelt, ugyanis beszélgetés közben a kutya a lábánál telepedett le, miközben a német kancellár tart a kutyáktól. Putyinnak két másik kutyája is van, mindkettőt ajándékba kapta: Buffyt, a bolgár pásztorkutyát a bolgár miniszterelnöktől, Yumét, az akita inut pedig a japán Akita prefektúra vezetőjétől.

Putyin Buffy-val és Yuméval

Az elnöki kutyáknak Magyarországon nincs hagyományuk. Ugyan idén év elején Orbán Viktor egy videón egy kölyökkutyát ölelgetett, a Bors információi szerint nincs ideje kutyára. Áder Jánosnak sincs házikedvence, egyedül Gyurcsány Ferencről lehetett tudni, hogy egy Totó nevű pulija van, aki még Putyint is megnyalogatta.

Putyin Totóval

Jelenleg a leghíresebb magyar kötődésű kutya valószínűleg Mark Zuckerberg pulija, Beast. Facebook-oldalának 1,5 millió követője van, és gazdái több-kevesebb rendszerességgel beszámolnak a kutya mindennapjairól. A 2,5 éves kutya már járt a Facebook székházban, vitték már terelni, és volt már nála látogatóban Cesar Millan is. Könnyen lehet, hogy hamarosan pedig társat kap, ugyanis Zuckerbergék nyári magyarországi látogatásuk alatt egy kutyatenyésztőnél is megfordultak, ahol nagyon megtetszett nekik a komondor.

Beast

Jobban sajnáljuk a kivert kutyákat, mint embertársainkat

Jó eséllyel mindenkinek van olyan ismerőse a Facebookon, aki rendszeresen gazdátlan és kínzott kutyák történeivel szórja tele a hírfolyamot. Én nagyon ritkán szoktam ilyeneket megosztani, mert megvannak erre a megfelelő fórumok, és amúgy sem vagyok annak a pártján, hogy valaki hirtelen felindulásból vegyen magához kutyát (továbbá azt sem szeretem, ha kéretlenül sokkoló képek jelennek meg a falamon). Mindenesetre tény, hogy nagyon szívszorítóak tudnak lenni ezek a történetek, valamint a hozzájuk tartozó képek.

Amerikai szociológusok most megállapították, hogy a kivert kutyák és a bántalmazott gyerekek nagyobb együttérzést váltanak ki az emberekből, mint a felnőtt áldozatok. A Northeastern Egyetem kutatói négy különböző bántalmazásos történetet osztottak meg a résztvevő egyetemistákkal: az egyikben egy egyéves gyerek volt a szenvedő alany, a másikban egy harmincéves férfi, a harmadikban egy kölyökkutya, a negyedikben pedig egy hatéves kutya.

A történetek elolvasása után a résztvevőket kikérdezték, hogy mennyire sajnálták az áldozatokat, és mint kiderült, a kor volt a legmeghatározóbb paraméter. Ugyanannyira sajnálták a kisgyereket és a kölyökkutyát, majd ezt követte a felnőtt kutya, és a sor legvégére maradt a bántalmazott felnőtt. A kutatók szerint ennek a magyarázata az lehet, hogy a kölyköket és a gyerekeket az emberek sokkal védtelenebbnek tartják, míg a felnőtt emberekről úgy vélik, hogy képesek megvédeni magukat.

A vizsgálatot vezető Jack Levin szerint macskákkal is hasonló eredményt hozott volna a felmérés. Ennek az oka valószínűleg az lehet, hogy az emberrel szoros kapcsolatban élő kutyákat és macskákat hajlamosak vagyunk emberi tulajdonságokkal, érzésekkel felruházni, és ezért nagyobb együttérzést váltanak ki belőlünk, mint mindjuk egy vaddisznó vagy egy krokodil (ne kérdezzétek, miért pont ez a kettő jutott eszembe).

Nem vadítás, hanem kézbentarthatóság

Hétvégén egy nagyon izgalmas szemináriumon vettünk részt Normafán, ahol a téma az ösztönenergiák levezetése volt. A Tükör módszerben ez a terület nagyon hangsúlyosan jelenik meg, a módszernek ez képezi az egyik lábát (a másik kettő a tanítás és a viszonyrendezés).

A rendszeren belül ezeket az energialevezetésre szolgáló, tükrösített kutyás sportokat összefoglalóan életmód programoknak nevezik. Első ránézésre némelyik talán nem is különbözik a hagyományos kutyás sportoktól, ám azért mégis vannak eltérések. Egyik elsődleges céljuk, hogy a kutya kompatibilissá váljon a társadalommal, a városi élettel, ne romboljon, és ne jelentsen terhet a környezete számára. Szem előtt tartják a kutya egészségét, melyhez elengedhetetlen, hogy kiélje a természetes ösztöneit, és levezesse az energiáit (ellenkező esetben a felgyülemlett energia úgy törhet ki belőle, mint egy vulkán, vagy épp betegségekhez is vezethet – az emberi stresszbetegségekhez hasonlóan). Jellemző még rájuk a nagyobb tudatosság, a folyamatos kommunikáció a kutya és gazda között, valamint az arra való törekvés, hogy a felpörgött, magas ösztönállapotban lévő kutya is kontrollálható legyen. Továbbá az is cél, hogy a pályán megtanult dolgok a hétköznapi életben is alkalmazhatóak legyenek.

Az életmód programok közül jelenleg a legerősebb az őrző-védő, ez az, ahol a leginkább észrevehetőek a különbségek a hagyományos és tükrösített változat között. Sajnos még ma is vannak olyan kutyaiskolák, ahol az őrző-védő foglalkozásokon nem a megfelelő hozzáállással képzik a kutyákat. Ehhez képest óriási a különbség a Tükör sulikon folyó ŐV-ken, ahol a külső szemlélő akár még olyannal is találkozhat, hogy az oktató egy plüssjátékkal játszik a kutyával.


Játék a plüssel

Az őrző-védő munka során a kutya két ősi ösztönével dolgoznak: a zsákmányszerző és a védőösztönnel. Ezek több-kevesebb mértékben minden kutyában megvannak, Bandiban például a zsákmányszerző nagyon erős, a védőösztöne pedig egy átlagos goldennél erősebb. Egy zsákmányos kutya számára az ŐV egy tök jó buli, ahol húzógatóst lehet játszani az oktatóval, és mindig van nyeremény (zsákmány) a végén. Így is fel lehet építeni egy szép munkát, de ilyenkor a kutyán azért látszik, hogy csak játszik, és nem fenyegetően ugatja az oktatót, hanem inkább játékra hívja. Az igazán látványos ŐV-hez szükség van a védőösztönre is, ez adja az aromáját a munkának.


Bandita ösztöntesztje, ahol megvizsgáltuk, milyen a zsákmány- és védőösztöne (kommentátor: Korom Gábor)

Noha sejtettem, hogy Bandi élvezné a dolgot, sokáig elutasítottam az ŐV-t, mert féltem attól, hogy tönkreteszi a puha harapását, amire a retrieversportban nagy szükség van. Zavart ugyan, hogy esténként könnyen átkapcsol védőbe, és a gyanús tárgyakat, embereket megugatja, de elvoltunk így, mert a puha száj volt az elsődleges. Az utóbbi időkben azonban elég sok mindent átértékeltem, és úgy döntöttem, hogy ha problémát okoz, akkor majd megküzdünk vele. Egyébként sincs különösebb tétje a dolognak, hiszen onnantól kezdve, hogy nincsen tenyészértéke a kutyának, nekünk minden hobbi. (Erre azért nagyon sokszor emlékeztetnem kell még magam.)

Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy rengeteg kutyás sport közül választhatunk, és nem szívesen mondanék le egyikről se. A retrieversport mellett az ügyességi ágazatban is próbálunk fejlődni, időnként eljárunk mantrailingezni, az obedience-szel szeptemberben fogunk megismerkedni, és ezekhez most hozzájön az ŐV, amit nem én fogok csinálni a kutyával, hanem Viktor.

De miben is más a Tükör ŐV? Nem vadításról szól, hanem a kutya kézbentarthatóságáról és a frusztrációinak kioldásáról. Sok kutyának például nagy konfliktust jelent az, hogy idegen emberekkel kontaktusba kerüljön, és ezen a terápiás ŐV, az oktatóval való játék sokat segíthet. A kutya pedig ennek köszönhetően magabiztosabb lesz.

Kézbentarthatóság alatt azt értjük, hogy mennyire kontrollálható a kutya különböző környezeti ingerek mellett. Az ŐV nagy előnye, hogy ezeket az ingereket fokozatosan lehet növelni, így a gazda nem kerül rögtön mély vízbe. Egy macskákra, csirkékre, nyulakra vadászó, zsákmányos kutyánál például labdákkal lehet a pályán gyakorolni, mindig csak annyira terhelve a kutyát, hogy a gazda még le tudja tiltani a labdáról. Így a gazda megtanulja gátolni a kutyát, és önbizalmat nyer. Az ŐV-ben én ezt tartom a legfontosabbnak, mindamellett, hogy Bandival ilyen téren nincsenek nagy problémák, mert pici korában erre sokat gyúrtam (labdákkal).

Kicsit félrevezető, hogy ezeket is ŐV-nek hívják, mert sok esetben a pályán történteknek köze nincsen az őrzéshez. De ha valakinek ilyen ambíciói vannak, akkor erre is van lehetőség, a K99-es vizsgarendszer őrző-védő ágazatában magasabb szinteken már olyan feladatok vannak, mint a klasszikus munkakutya sportban.