Összefognak a kutyások

A szabálysértési törvény legújabb tervezete a kutyások egy érzékeny pontját támadja: a póráz nélküli sétáltatást. Jelenleg az számít szabálysértésnek, ha valaki a kutyáját belterületen felügyelet nélkül bocsátja közterületre, vagy kóborolni hagyja. Ezek alapján tehát a póráz nélküli séta jelenleg nem tartozik bele ebbe a körbe, ám a tervezett módosítás szerint már ez is szabálysértéssé minősülne.

A tervezet elég nagy felháborodást keltett a kutyások körében, és többen tolladt ragadtak, hogy megírják véleményüket a Belügyminisztériumnak. Amivel én a leginkább azonosulni tudok, az Korom Gábor, a Tükör Módszer alapítójának levele. A levél tegnap este került fel Facebookra, és azóta már több százan megosztották. Csak remélni tudom, hogy lesz olyan ember az illetékesek között, akihez eljut az üzenet, és átgondolja ezt a kötelező pórázas dolgot.

***

Tisztelt Törvényalkotó!

Mint kutyákkal – és főleg gazdákkal – hivatásszerűen foglalkozó, csak üdvözölni tudtam az elmúlt időszak rendelet- illetve törvényszinten is megjelenő változásait (chipes nyilvántartás, ebadó gondolata), melyek a tudatosság és felelősségvállalás irányába terelik a kutyatartókat.

Mindazonáltal – és ezért is ragadtam tollat – a 2012. évi II. törvény módosításai, melyeket most készül elfogadni a Parlament, ezzel a szellemiséggel szögesen ellentétes irányt szabnak meg. Naponta tapasztaljuk, hogy a békés együttélés érdekében először a kutyatartóknak kell tenniük; ennek jegyében végezzük munkánkat is – a gyakorlat azt mutatja, eredményesen. Sajnos a törvény ennek lehetőségét is kizárja; sokéves közös tapasztalatunk és tudásunk mondatja velem: ebben a formájában borítékolható, hogy kontra produktív és eredménytelen lesz. Legnagyobb hibája, hogy betarthatatlan, illetve ha mégis mindenki betartaná, a helyzet sokkal rosszabb lenne, mint jelenleg.

A póráz intézménye az emberi tudatosság hiányának terméke!

Saját hiányosságaink pótlására használjuk univerzális megoldásként, miközben – bár nem kétséges, hogy szükség van rá bizonyos helyzetekben – sajnos többször ártalmas, mint hasznos! Egy kutya egészséges szocializációjához hozzátartozik, hogy megismerje a fajtársi kommunikációt, játsszon, kapcsolatot építsen más kutyákkal – és emellett elvárható hogy legyen kontrollálható! Ennek elmaradásávalkontrollálhatatlanság, bizonytalanság és agresszió jelenik meg a kutya viselkedésében. Sajnos a pórázt a legtöbb kritikus helyzetben úgy kell látnunk, mint a felajzott íjat, éppen a póráz az, ami agresszióviselkedésbe „kényszeríti” a kutyát, és – talán ez a legfontosabb – használatával a gazdát mentjük fel alapvető feladatai, kötelességei alól!

A törvény a legdrasztikusabb tüneti kezelést írja elő, miközben lenne ennél hatékonyabb, a program gyökeréig nyúló, hosszútávon fenntartható megoldás. Kutyatartási kultúránk akkor lesz méltó a XXI. század követelményeihez, ha betartható szabályokat fogalmazunk meg, és lehetőséget biztosítunk a kutyatartóknak, hogy ezen szabályoknak való megfelelésükről intézményesített formában tudjanak számot adni.

Úgy, hogy létezik eredményesebb és hatékonyabb megoldás, nem szerencsés egy teljes, számukat tekintve is jelentős társadalmi csoportot ab ovo szabályszegővé tenni, csak azért mert ez tűnik a legegyszerűbbnek. 

Levelem célja, a segítő szándék kinyilvánítása. Az alapvető kötelességeket összegző szakmai kritérium- és vizsgarendszer, ami alapján differenciálni lehet a gazdák között, hónapok óta kész, viszont működőképes csak akkor lesz, ha teljesítéséhez jogokat rendelnek Önök, azaz a Törvényalkotó.

Bízom benne, hogy hamarosan megkezdődik egy párbeszéd, melynek eredménye, hogy a jelenlegi, minden kutyát démonizáló, és minden kutyatartót szabályszegésre kényszerítő törvényt felváltja egy átgondoltabb szabályozás, melynek alapja az a három gondolat, ami – és ez szilárd meggyőződésem – Önöket is vezette a törvény megfogalmazásakor:

Minden embernek joga van félelem nélkül és tiszta környezetben élni!

Minden gazdának felelőssége hogy kutyájával-, és kötelessége, hogy környezetével harmóniában éljen, és ezért mindent megtegyen! 

Minden kutyának joga van szabadon szaladgálni és játszani a társaival!

Korom Gábor A Tükör Módszer és a magyarországi Tükör Kutyaiskolák közösségének megalapítója 

Vizsgadrukk

Az elmúlt napokban többször rám tört a vizsgadrukk, amikor gyakorlás során Bandi visszaesett egy-egy feladatnál. (Pl. a legújabb, hogy nem akar első kézjelre lefeküdni.) Aztán rájöttem, hogy nem is várhatok el tőle túl sokat a vizsgán, hiszen inkább csak készülgettünk, mint sem tudatosan felépítve készültünk volna.

Igazából ez az érzés eddig is motoszkált bennem, hogy ilyen felkészüléssel biztos nem fogunk 90+-os vizsgát összehozni. A bírói tanfolyam adta meg a löketet, hogy mégis nevezzek, mert ott szembesültem vele, hogy ezen a szinten simán lehet úgy segíteni a kutyának, hogy még a vizsga is sikerüljön. 

Úgy döntöttem, hogy elengedem ezt a vizsgát, megpróbálom gyakorlásként felfogni. Vizsgázás terén úgyis minimális tapasztalatunk van, legalább szokjuk a légkört, szerzünk egy kis vizsgarutint, és megnézem, hogy dolgozik Bandi ilyen szituációban idegen pályán.

Ráadásképp iszonyat idő lesz pénteken, az előrejelzés szerint arra a napra visszajön a tél, és orkán erejű széllel kísért havazás várható. Ideális körülmények a vizsgához. :)

(Nyár elején pedig irány az Ü5! A feladatok egy része ugyanis már most megvan Ü5 szinten.)

Megmérgezték a futtatónkat

Futótűzként terjedt vasárnap a hír a környéken lakó kutyások körében, hogy valaki csigamérget szórt ki a kelenföldi Major utca-Albert utca sarkon lévő kutyafuttatóba. Az első hírek szombaton késő este úgy szóltak, hogy egy kutya állatorvoshoz került mérgezéses tünetekkel, de másnap már azt hallottam, hogy el is pusztult.

Senki nem tudja, melyik kutyáról van szó. A forrás egy férfi, aki szombat este megállította az egyik kutyást a futtató előtt, hogy ne menjen be, mert valaki csigamérget szórt ki, és a barátnőjének a kutyája már kórházban van. Azóta már vagy tíz emberrel beszéltem, és senki nem tudja, kinek a kutyája pusztult el.

A hírt egyelőre még kétkedve fogadom, de persze jobb félni, mint megijedni. Miután nem tudjuk, melyik kutyáról van szó, és mérget sem talált senki, így hivatalosan nem tehetünk semmit. Egyik oldalról nem tartom lehetetlennek a dolgot, mert a futtató melletti négyemeletes ház lakói közül többen nem szeretik a kutyákat, pl. nyaranta rendszeresen beszólnak, ha van egy kis kutyaugatás. Azt sem lehet kizárni, hogy – amennyiben igaz a történet – a kutya valahol máshol, séta közben vette fel a mérget.

A franc se tudja, mi az igazság, mindenesetre most egy darabig kerülni fogjuk azt a futtatót. Amúgy is egy elég sáros és pici hely, csak a társaság miatt szoktunk oda járni télen, mert ott van közvilágítás. Bízom benne, hogy ha szórtak is ki mérget, akkor az eső rövid időn belül elmossa, addig meg kénytelenek leszünk más helyet keresni a bandázásra. Ha pedig március végén átállítottuk az órákat, akkor irány újra a Kopaszi.

Vizsgára készülünk

Tavaly egyszer már nekifutottunk egy magasabb szintű ügyességi vizsgának, de a felkészülésnél tovább nem jutottunk. Több oka is volt ennek, részben az esküvőszervezés, részben más kutyás elfoglaltságok, és nem tudtunk összeszedetten felkészülni egy Ü4-5-re (K99 vizsgarendszer). Most viszont egész szépen haladunk, és reményeim szerint március 15-én meg is próbálkozunk az Ü4-gyel.

A középfokos Ü2-höz képest itt már hat különböző típusú feladat van:
– apport ölbe
– karika és hatpálcás szlalom
– 15 méterről ültetésből fektetés, majd állítás, ültetés, állítás
– három bójából kettőhöz küldés
– megállítás fekve 30 méterről
– szagazonosítás két cipőből, saját szaggal

Apport: A feladat leírása szerint a gazda székben vagy a földön ül a feladat közben, és a kutyának az ölébe kell tennie a tárgyat. Először székkel próbálkoztam, mert ki tudja, hogy márc. 15-én milyen idő lesz, de állandóan béna voltam, és hiába tette a kutya az ölembe a tárgyat, mindig legurult. Elvileg ez nem hiba, de nem szép, ha élesben is ez történik, úgyhogy inkább nem kockáztatok. Úgy döntöttem, hogy maradok a töröküléses verziónál, és drukkolok, hogy jó idő legyen jövő héten.

Akadály: A karika szépen megy, a szlalomot még tanuljuk. Nem teljesen érti még a kutya, még mutogatnom kell neki a pálcák között, hogy hol ki és hol be. Sajnos ezt csak a sulin tudom gyakorolni, korábban ezért is gondoltam úgy, hogy kihagyjuk az Ü4-et, és rögtön Ü5-re megyünk. Azért bízom benne, hogy 1,5 hét alatt összeáll.

Kézjelek: Szépen ment, de mostanában az állítás csak másodikra megy, így ezen még gyúrunk. A magasabb szintekhez kénytelen leszek újratanítani az ülésből fekvést, ill. a fekvésből állítást, mert mindkettőnél előre jön a kutya. Négyes szinten még meg tudjuk úgy csinálni, hogy ne lépje át a pálcát, de később ez gond lehet.

Irányítás: Ez megy a legjobban. Lendületes és közel fekszik a bójához. A napokban mondjuk Népszigeten belefutottunk egy vicces szituba, ott ugyanis sokkal nagyobb bóják vannak, mit Őrmezőn. Bandi ahogy kiszaladt, lepofozta a bóját, én meg úgy meglepődtem, hogy elfelejtettem fektetni. Utána letisztáztuk a dolgot, most már azt is bójának látja. :) Szerencse, hogy ez előre kiderült, és nem a vizsgán szembesültem vele (az ugyanis nem Őrmezőn, hanem Népszigeten lesz).

Megállítás: Lassú. Tudja, hogy mi fog történni, ezért cammog, és vontatottan is veszi fel a pozíciót. Úgy próbálom felpörgetni, hogy sokszor hívom megállítás nélkül, aztán meglátjuk, mi lesz belőle. Az Ü2 vizsgánkon például annyira féltem, hogy túlszalad a zónán, hogy túl hamar kiadtam a vezényszót, Bandi pedig kivételesen azonnal reagált, és úgy feküdt le, hogy a farka kilógott a zónából. No comment. :)

Szagazonosítás: Erről nem tudom, mit gondoljak, még tanuljuk. A részfeladatok megvannak, megy a szagfelvétel, a cipők végigszaglása és a jelzés is, ami esetünkben apportot jelent. Ma kapok idegen cipőket, és akkor majd meglátjuk, hogy mennyire megy.

Nagyjából így állunk most, még szűk 1,5 hetünk van. Érdekes lesz az a nap, mert a bíróképzés keretén belül aznap az éles vizsgán őrző-védő, engedelmes és ügyességi gyakorlat is lesz, így még nem egészen tudom, hogyan fogom ezeket összeegyeztetni a saját vizsgánkkal.