Nem vadítás, hanem kézbentarthatóság

Hétvégén egy nagyon izgalmas szemináriumon vettünk részt Normafán, ahol a téma az ösztönenergiák levezetése volt. A Tükör módszerben ez a terület nagyon hangsúlyosan jelenik meg, a módszernek ez képezi az egyik lábát (a másik kettő a tanítás és a viszonyrendezés).

A rendszeren belül ezeket az energialevezetésre szolgáló, tükrösített kutyás sportokat összefoglalóan életmód programoknak nevezik. Első ránézésre némelyik talán nem is különbözik a hagyományos kutyás sportoktól, ám azért mégis vannak eltérések. Egyik elsődleges céljuk, hogy a kutya kompatibilissá váljon a társadalommal, a városi élettel, ne romboljon, és ne jelentsen terhet a környezete számára. Szem előtt tartják a kutya egészségét, melyhez elengedhetetlen, hogy kiélje a természetes ösztöneit, és levezesse az energiáit (ellenkező esetben a felgyülemlett energia úgy törhet ki belőle, mint egy vulkán, vagy épp betegségekhez is vezethet – az emberi stresszbetegségekhez hasonlóan). Jellemző még rájuk a nagyobb tudatosság, a folyamatos kommunikáció a kutya és gazda között, valamint az arra való törekvés, hogy a felpörgött, magas ösztönállapotban lévő kutya is kontrollálható legyen. Továbbá az is cél, hogy a pályán megtanult dolgok a hétköznapi életben is alkalmazhatóak legyenek.

Az életmód programok közül jelenleg a legerősebb az őrző-védő, ez az, ahol a leginkább észrevehetőek a különbségek a hagyományos és tükrösített változat között. Sajnos még ma is vannak olyan kutyaiskolák, ahol az őrző-védő foglalkozásokon nem a megfelelő hozzáállással képzik a kutyákat. Ehhez képest óriási a különbség a Tükör sulikon folyó ŐV-ken, ahol a külső szemlélő akár még olyannal is találkozhat, hogy az oktató egy plüssjátékkal játszik a kutyával.


Játék a plüssel

Az őrző-védő munka során a kutya két ősi ösztönével dolgoznak: a zsákmányszerző és a védőösztönnel. Ezek több-kevesebb mértékben minden kutyában megvannak, Bandiban például a zsákmányszerző nagyon erős, a védőösztöne pedig egy átlagos goldennél erősebb. Egy zsákmányos kutya számára az ŐV egy tök jó buli, ahol húzógatóst lehet játszani az oktatóval, és mindig van nyeremény (zsákmány) a végén. Így is fel lehet építeni egy szép munkát, de ilyenkor a kutyán azért látszik, hogy csak játszik, és nem fenyegetően ugatja az oktatót, hanem inkább játékra hívja. Az igazán látványos ŐV-hez szükség van a védőösztönre is, ez adja az aromáját a munkának.


Bandita ösztöntesztje, ahol megvizsgáltuk, milyen a zsákmány- és védőösztöne (kommentátor: Korom Gábor)

Noha sejtettem, hogy Bandi élvezné a dolgot, sokáig elutasítottam az ŐV-t, mert féltem attól, hogy tönkreteszi a puha harapását, amire a retrieversportban nagy szükség van. Zavart ugyan, hogy esténként könnyen átkapcsol védőbe, és a gyanús tárgyakat, embereket megugatja, de elvoltunk így, mert a puha száj volt az elsődleges. Az utóbbi időkben azonban elég sok mindent átértékeltem, és úgy döntöttem, hogy ha problémát okoz, akkor majd megküzdünk vele. Egyébként sincs különösebb tétje a dolognak, hiszen onnantól kezdve, hogy nincsen tenyészértéke a kutyának, nekünk minden hobbi. (Erre azért nagyon sokszor emlékeztetnem kell még magam.)

Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy rengeteg kutyás sport közül választhatunk, és nem szívesen mondanék le egyikről se. A retrieversport mellett az ügyességi ágazatban is próbálunk fejlődni, időnként eljárunk mantrailingezni, az obedience-szel szeptemberben fogunk megismerkedni, és ezekhez most hozzájön az ŐV, amit nem én fogok csinálni a kutyával, hanem Viktor.

De miben is más a Tükör ŐV? Nem vadításról szól, hanem a kutya kézbentarthatóságáról és a frusztrációinak kioldásáról. Sok kutyának például nagy konfliktust jelent az, hogy idegen emberekkel kontaktusba kerüljön, és ezen a terápiás ŐV, az oktatóval való játék sokat segíthet. A kutya pedig ennek köszönhetően magabiztosabb lesz.

Kézbentarthatóság alatt azt értjük, hogy mennyire kontrollálható a kutya különböző környezeti ingerek mellett. Az ŐV nagy előnye, hogy ezeket az ingereket fokozatosan lehet növelni, így a gazda nem kerül rögtön mély vízbe. Egy macskákra, csirkékre, nyulakra vadászó, zsákmányos kutyánál például labdákkal lehet a pályán gyakorolni, mindig csak annyira terhelve a kutyát, hogy a gazda még le tudja tiltani a labdáról. Így a gazda megtanulja gátolni a kutyát, és önbizalmat nyer. Az ŐV-ben én ezt tartom a legfontosabbnak, mindamellett, hogy Bandival ilyen téren nincsenek nagy problémák, mert pici korában erre sokat gyúrtam (labdákkal).

Kicsit félrevezető, hogy ezeket is ŐV-nek hívják, mert sok esetben a pályán történteknek köze nincsen az őrzéshez. De ha valakinek ilyen ambíciói vannak, akkor erre is van lehetőség, a K99-es vizsgarendszer őrző-védő ágazatában magasabb szinteken már olyan feladatok vannak, mint a klasszikus munkakutya sportban.

Házőrző plüsskutya

A goldenekről általában azt tartják, hogy nem jó házőrzők, mert csak képen nyalják a betörőt. Azt ugyan nem tudom, hogy egy igazi betörővel Bandi mit csinálna, de az szinte biztos, hogy nem várná tárt karokkal. :)

Fajtájára kevésbé jellemző módon Banditában elég erős a védőősztön. Ha már egy picit gyanúsabb dolgot lát az utcán, azonnal befeszít, és ugat. Ha embertől nagyobb pressziót kap, szintén. Éppen ezért nem is erőltettem nála a terápiázást (noha még mielőtt kiválasztottuk volna, ezen is gondolkodtam), mert nem szereti, ha idegenek csak úgy gyömöszkölik, pláne fura mozgással közelítenek felé.

I'm gonna kick you out!
I’m gonna kick you out!

Alapesetben itthon az őrzés nem szokott megnyilvánulni, például nem áll neki azonnal ugatni, ha valaki zörög a lépcsőházban, csak beáll az ajtóval szemben, és figyel. Bezzeg vidéken szüleimnél! Ha leérünk, rögtön átkapcsol házőrző üzemmódba. Kertes ház, így baromi jól lehet a kerítésnél ugatni a bicikliseket, lovaskocsit, önsétáltató kutyákat. Éjszaka fel se jön az emeletre, hanem a földszinten alszik az ajtó előtt. Ha valaki akkor ér haza, amikor ő már/még alszik, azonnal jelez. 

Esti sétáknál megnyugtató, hogy ilyen, bár tény, hogy nem tudom, éles szituban hogy reagálna. Sokszor eszembe jut, hogy ki kellene próbálnunk az ŐV-t, hogy kontroll alá tegyük ezt a viselkedést, de a retrieversportos célok miatt nem merem megkockáztatni. Majd talán egyszer…