Serdül a kutya

Bandita néhány hete (na jó, hónapja) még egy puha plüsskutya volt, most pedig már egy erejét próbálgató kamasz. Szerencsére még csak az elején vagyunk a kamaszkornak, de azért néha-néha már feszegeti a határokat. Velünk szemben ez még inkább csak abban nyilvánul meg, hogy lassabban jön vissza, amikor hívom – ilyenkor elindulok az ellenkező irányba, és láss csodát, hirtelen már ott is van mellettem. Főleg a többi kutyával szembeni viselkedésén látszik a változás, például mindenkit lemorog, aki ki akarja venni a szájából a botot, de ha megtetszik neki a másik kutyánál lévő bot, akkor azt is megszerzi magának. Ha átmegy nagyon morgósba, akkor odamegyek, és én morgom le – ez működik is, nekem mindig, mindent gond nélkül odaad.

A kisebbtől persze könnyű lopni

A másik, amin még észrevehető a kamaszodás, hogy kezd megváltozni a játékstílusa. Bandi legjobb játszópajtása Bono, egy vele egyidős vizsla. Hatalmasakat hancúroznak együtt, főleg birkózni szoktak. Egy hónappal ezelőtt, amikor elkezdtünk az Öbölbe járni, még nagyon óvatosan játszottak, csak ijesztgették egymást tátott szájjal, és mutogatták a csillogó, hófehér, vadi új fogaikat. Utána Bandi elkezdett sörényesedni, így Bono állandóan a nyakát cibálta, most pedig már ott tartanak, hogy a másik pofáján a bőrt húzzák. Egyre többször fordul elő az is, hogy megpróbálják kifejezni a dominanciájukat. Bono esetében ez főleg azt jelenti, hogy megpróbál rámászni Bandira, Bandi pedig játék közben igyekszik legyűrni Bonot, és fölé áll. Ezt nem szoktam hagyni, és ezt Bandi is tudja, mert ha elindulok feléjük, és rászólok, akkor lejön Bonoról.

Összességében nincs különösebb gond Bandi viselkedésével, mert játék közben simán lefekszik a másiknak, a jack russel haverja például rendszeresen rajta ugrál, de megérti azt is, ha nem akarnak vele játszani. Akkor szokott besokkalni, amikor ő van alul, és egyszerre két kutya támadja – ilyenkor egy idő után bedühödik, és szétcsap köztük.


Általában nem sokat látunk belőlük, ha belelendülnek

Igazából nem aggódom, mert normális, hogy ebben a korban (jövő héten lesz 7 hónapos) kísérletezik az erejével, és próbál jó pozíciót szerezni a falkában. Itthon ezzel nincs gond, mert tudja, hogy hol a helye, bár most újból elővesszük majd a gesztusevést, hogy erősítsünk ezen. Ilyenkor bekészítem a táljába a kaját (és egy kekszet), és utána a szeme láttára falatozok a táljából – persze a kekszet, nem a tápot. Ez elég egyértelmű jelzés a számára, hogy fölötte állok, enyém az elsőség joga, és ő csak akkor ehet, ha már végeztem. Amikor elfogyott a keksz, akkor leteszem a tálját a földre, de még mindig nem engedem oda. Ha próbálkozna, akkor odamorrantok, és innen tudja, hogy még mindig igényt tartok a kajára. Kicsit várni szoktam még ilyenkor, és csak utána engedem őt enni. Nincs is gond az étvágyával. :)

A kutyasulit május 7-én kezdjük, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz. Bandi nagyjából már tudja a tananyagot (séta laza pórázon, ül, fekszik, marad, igazodik), amit még csak néha gyakoroltam vele, az a lábnál követés, de az is szépen alakul. Nem is ezek miatt megyünk, hanem a sulin használt módszer miatt, amiről elméletben már rengeteget tudok, de a gyakorlati alkalmazásáról elég keveset.

Az Őrmezői suli ugyanis egy Tükörmódszert használó kutyaiskola, és rengeteg mindenben különbözik a klasszikus, pórázas kutyasuliktól. Abból indul ki, hogy a kutya tükröt tart a gazda elé (innen jött a név is), és megmutatja, milyenek vagyunk, és miben kell fejlődnünk. A kutyasuli így egy önismereti tréningnek is felfogható – kíváncsi is vagyok, mit tudok meg saját magamról. :)

A Tükörmódszerről bővebben itt olvashatsz.

Segítség, faevő lett a kutyám!

Bandita nemrég kísérleti nyúl volt, most hód lett. Alig lépünk be a futtatóra, már rögtön ág van a szájában, és nemcsak rágja, de meg is eszi a fát. Váltja a fogait, így az állandó rágcsálás érthető, de hogy miért eszi meg?! Erre nem tudok rájönni. Éjjel meg arra ébredek, hogy öklendezik, és gyűjthetem a kisrókát. A sétákon meg kaki helyett a farakásokat…

Hiába szólok rá, hiába megyek utána, hogy kivegyem a szájából a darabokat, mindig talál egy másikat. Kicsit tanácstalan vagyok, nem hiányzik egy bélelzáródás. :S

Óvodába megy a kutya

Múlt héten hivatalosan is letelt az utolsó oltást követő karantén, így végre nyugodt szívvel mászkálhatunk mindenfelé. Ennek örömére pénteken ellátogattunk a Fressnapfba, ahonnan Bandi szerintem az összes játékot hazahozta volna. :) Szombaton a Kopaszi-gátnál lévő kutyafuttatón voltunk, megvolt az első találkozás a Dunával. Beledugta az egyik lábát a vízbe, majd hirtelen kikapta, és kerge üzemmódban futkosott fel-alá a parton. :)

Már a kezdetektől fogva alig vártam, hogy elkezdhessük a kutyaovit, és vasárnap el is látogattunk az Őrmezői Kutyasuliba, hogy kipróbáljuk, milyen kiskutyás gazdinak lenni a kutyaiskolában. Nagyon kíváncsi voltam Bandita viselkedésére, hogy az ismeretlen környezetben mennyire lesz magabiztos, és hogy hogyan adja elő magát a többieknek. Hozta a várt formát, és farkcsóválva, határozottan közeledett mindenki felé.

A kutyaóvoda a kedvenc kutyaiskolai műfajom: egy csapat 3-7 hónap közötti kölyökkutya, akik mást sem csinálnak, csak kergetőznek, hancúroznak, és közben szépen megtanulják, hogyan kell viselkedni a többi kutyával, mit szabad és mit nem. Még ha suliba nem is viszi el mindenki a kutyáját, az ovit én kötelezővé tenném, mert ennél jobb hely nincs a szocializációra. A kutya szakértő felügyelet mellett találkozhat vele egykorú kölykökkel, és ha túl durván játszik, azonnal közbelépnek, s a gazdi is megtanulja, hogyan kezelje a kutyáját. Ha van elég kölyök, akkor az a legjobb, ha külön veszik a rámenősebbeket és a nyuszikat, s akkor a magabiztosabbak nem tudják piszkálni a félősebbeket, akik viszont idővel, jó eséllyel felbátorodnak. Az oviban a kutya hozzászokhat olyan dolgokhoz, amelyek a hétköznapokban esetleg ijesztőek lehetnek számára, legyen az például egy hirtelen kinyíló esernyő, egy bringa, egy fűnyíró vagy éppen egy szokatlan anyag (kiterített fólia). A vagányabb kölykök a viselkedésükkel ilyenkor még bátorítják is a kicsit nyuszibbakat, akik láthatják, hogy nincs mitől félni. A foglalkozások alatt aztán egy csomó hasznos dolgot megtanulhat még a gazdi és kutyája, például a laza pórázon való sétát, a behívást, ültetést, szemkontaktust, klikkerhasználatot, és jó feladatok vannak a kötődés erősítésére is. Az ovi tehát csupa móka és kacagás, és arra is kiválóan alkalmas, hogy egy tükröt tartson a gazdi elé, aki a többieket látva esetleg elgondolkozik azon, hogy saját magának min kellene változtatnia.

A mi csoportunkban 7 kölyök volt összesen, nagyjából mindenki Banditával egyidős, négy hónap körüli. Emlékeim szerint a többség szuka volt. Méretét tekintve Bandi volt a legnagyobb, s minden kutya felé egyértelműen domináns jeleket küldött. (Tartok is tőle, hogy mi lesz később, ha elkezd kamaszodni…) Egy roti szuka próbálkozott nála, de Bandi odébb lökte, és nem foglalkozott vele, játszott tovább másokkal. Párszor előfordult, hogy ő kezdeményezte a lökdösést, de mindig ment utána vissza játszani. Volt egy kis keverék a csoportban, ő volt a legfürgébb, még a vizslák se érték utol. Bandi elég hamar rájött, hogy esélytelen vele szemben, így a fekete kutya futotta a köröket, ő meg a kör közepéből indulva mindig elévágott, egyszer sikeresen fel is lökte. :)

Klikkereztünk ezerrel (én házon kívül még nem nagyon használtam, úgyhogy ez jó volt), gyakoroltuk a behívást (ezt sípra csináljuk, sokkal egyszerűbb, mint kiabálni, és ha belekezdünk a munkakutyázásba, akkor úgyis kelleni fog), és próbálkoztunk a laza pórázon sétával. Ez utóbbi meglepően jól ment, megérte gyakorolni a séták alatt. Összességében tehát nagyon jól éreztük magunkat az oviban, Bandita nagyon elfáradt, utána átaludta a vasárnap délutánt.:) Most szombaton sajnos nem tudunk menni, helyette ezeréves kutyás barátokkal megyünk kirándulni. Vasárnap viszont újból ovi, kíváncsi vagyok, mit szól majd Bandi. :)