Múlt héten részt vettünk az első viselkedésteszteken az ELTE Etológia Tanszékén. Nagyon izgalmas volt, kb 10 éve vártam erre a pillanatra (akkortájt hallottam először a tanszék vizsgálatairól). Péntek 6 órára vártak minket, és négy tesztben vettünk részt, plusz készült Banditáról egy felvétel egy későbbi vizsgálathoz.
A tanszéken Bandi eleinte elég tartózkodó volt, de szerencsére hamar feloldódott, és összehaverkodott a kísérleteket végző lányokkal és srácokkal. Először egy labdát kellett megtalálnia, amit a kihelyezett két láda közül az egyikbe tettek. Itt minden alkalommal sikerült átverni, mert ő mindig az üresnél kereste.
A következő tesztnél egy átlátszó, billenőajtós dobozból kellett volna kiszednie a labdát (előtte a srác meg is mutatta neki, hogyan kell), de ez se annyira jött be Bandinak. Odament, körbejárta a dobozt, de nem próbált meg benyúlni, csak szaglászta. Inkább elkezdte felszedni a padlóról a ragasztószalagot.
A harmadik kicsit hosszabb (és unalmasabb) volt: távirányítós autón kocsikázó plüssállatokat kellett nézni, és a végén a kutyának választania kellett a két játék közül. Mint utólag megtudtam, a két plüss közötti különbség az volt, hogy az egyik életszerűen mozgott (nekem nem tűnt fel), míg a másik nem, és arra voltak kíváncsiak, melyiket választja a kutyat. Arra már nem emlékszem, hogy Bandi melyiket választotta, de megdicsérték, hogy végig nagyon figyelte a plüssöket, és nem unt rájuk.
Az utolsó egy mutogatós feladat volt. Két ládát tettek ki a kutya elé (mindkettő mögött labdával, így a kutya tutira nyert), és azt nézték, hogy a kiegészítő kommunikációs jelzések (figyelemfelhívás, szemkontaktus) befolyásolják-e a választását. Itt nagyon ügyes volt, mert minden alkalommal ahhoz a ládához ment, amelyikre mutattak.
A legvégén még segítségünket kérték egy másik teszthez, amiben azt fogják vizsgálni, hogy a kutyák az előbb említett mutogatós feladatokhoz hasonló helyzetekben figyelembe veszik-e azt, hogy az eléjük kivetített kutya melyik irányba néz. Bandinak annyi dolga volt, hogy leült egy fehér vászon elé, és amikor oldalról sípoltak egy játékkal, akkor arra kellett néznie, majd vissza előre, a kamerába. Tartottam tőle, hogy be fog mozdulni, mert én 3-4 méterre, a kamera mögött álltam, de végig ott maradt, úgyhogy nagyon büszke voltam rá.
Ez volt az utolsó feladat
Nagyjából egy órát töltöttünk a tanszéken, és a végére Bandi eléggé elfáradt, azért 4,5 hónaposan ennyit egyszerre végigcsinálni kicsit sok volt. Elégedett voltam vele, mert egész jól viselkedett idegen helyen, és nem is piszkított be – pedig a végefelé már biztosan nagyon kellett neki, mert ahogy kiléptünk az épületből, rögtön szaladt a fűbe pisilni.
Lényeg a lényeg, Bandi élvezte a teszteket, és szocializációs tréningnek is nagyon jó volt a tanszéki látogatás. Remélem később is hívnak majd minket.
***
A jelentkezéshez egy egyszerű adatlapot kellett kitölteni, innen lehet letölteni.