A napokban megjelent egy olyan hír az amerikai sajtóban, hogy a kutyaharapások áldozatai általában felügyelet nélkül hagyott gyerekek, és a kutyák többnyire az arcon ejtenek sérüléseket. Külön kiemelik, hogy az egyik leggyakoribb elkövető a labrador, amely egyébként híresen gyerekbarát fajta.
537 esetet figyelembe véve 23%-ban keverék, 13,7%-ban labrador, 4,9%-ban rottweiler, 4,4%-ban német juhászkutya, 3%-ban golden retriever volt az elkövető. A felmérés olyan térségben (Denver) készült, ahol a pit bull terrier tiltott fajta. Az esetek zömében a kutya ismerős volt a gyerek számára, és több mint a felében volt előzménye a harapásnak, például túl durván játszott vele a gyerek, vagy éppen megijesztette.
Egy ilyen hírhez hozzátartozik az is, hogy az Egyesült Államokban a labrador retriever már 11 éve a legkedveltebb fajta az American Kennel Club adatai szerint (a keverékekről nincs infó). A német juhászkutya a 2., a golden a 4., a rottweiler a 13., így valahol nem véletlen, hogy ezek a fajták vezetik a harapási statisztikát. A legkedveltebb 15-ben még egy nagyobb testű fajta van, a boxer (illetve az uszkárok együtt szerepelnek, nem tudom, mennyi lehet ebből az óriás), de az összes többi közepes vagy kis termetű fajta (yorki, beagle, tacskó, pomerániai stb.).
A hírt tehát kellő kritikával szabad csak fogadni, már csak azért is, mert a törpekutyákról nincsenek harapási adatok… Nagy különbség a nagy testű és kis testű kutyák között, hogy az ingerküszöbük eltér, egy nagyobb méretű kutya például épphogy megérzi, ha a gyerek meghúzza a fülét, míg a kicsi annál inkább, így könnyebben elszakadhat nála a húr. A kisebb kutya azonban jellemzően nem okoz akkora sérülést, amivel kórházba kéne rohanni vagy mentőt hívni, ezért aztán ők kimaradnak az ilyen felmérésekből. Szóval én közel sem lennék annyira biztos abban, hogy a retrieverek a legveszélyesebbek a gyerekekre nézve. (sőt…)
Egy nem megfelelően szocializált és/vagy magát a család vezetőjének gondoló kutya fajtától függetlenül odakaphat a gyerek felé (vagy a gazdi felé…), és a legveszélyesebbnek tartott fajta is lehet a gyerek barátja, ha tudja, hogy hol van a helye a családban. A kutya-gyerek összeszoktatásnál persze nagyon oda kell figyelni, különösen ha a kutya volt előbb. De egy egészséges lelkű kutyával általában nincsen gond, és a gyereknek kifejezetten jót tesz, ha egy állat mellett nő fel.
A barátságosnak tartott fajták gazdái ne felejtsék el, hogy tenni is kell azért, hogy a kutya tényleg barátságos legyen… nem elég csak babusgatni, a kutyának egy következetes, határozott gazda kell. Ha ez nincs meg, akkor bizony könnyen lehet a cukimuki kiskutyából felnőttként a futtató réme…