Szocializációs lista

Pár nappal ezelőtt egy ausztrál kutyás Facebook-oldalon találkoztam egy listával, hogy milyen dolgokkal érdemes megismertetni a kölyökkutyát a minél teljesebb szocializáció érdekében. Volt benne pár olyan, ami nekem korábban eszembe sem jutott, ezért úgy döntöttem, hogy összeállítom a saját szocializációs listámat.

A teljesség igénye nélkül, nem fontossági sorrendben (inkább tematikusan csoportosítva):

  • boxhoz szoktatás
  • egyedül otthon
  • lépcsőzés
  • szoktatás porszívóhoz, fűnyíróhoz, hajszárítóhoz
  • betakarás pokróccal
  • autózás (bekötve és boxban)
  • pórázhoz szoktatás
  • pisi, kaki pórázon
  • találkozás idegenekkel
  • találkozás nyugodt gyerekekkel
  • séta ovi mellett
  • találkozás kistestű kutyákkal
  • találkozás nagytestű kutyákkal
  • séta idegen kutyával
  • szoktatás idegen ugató kutyához
  • látogatás más kutyasulikra, Kopaszi gátra
  • látogatás versenyre, vizsgára (OBED, K99, canicross)
  • Etológia Tanszék
  • séta az utcán, a városban
  • bicikli, roller, görkori, babakocsi, guruló bőrönd
  • kinyíló esernyő
  • séta csatornafedélen, szellőzőrácson
  • séta forgalmas útszakasz mellett
  • villamosozás, buszozás
  • vásárlás a Fressnapfban
  • kávézó, étterem (bent és kint is)
  • szemek, fülek, száj átvizsgálása (velem és idegennel is)
  • karomvágáshoz szoktatás
  • felemelés
  • látogatás az állatorvosi rendelőben mindenféle beavatkozás nélkül, ismerkedés a vizsgálóasztallal
  • fésülés
  • találkozás más állatfajokkal (macska, nyúl, baromfi, ló)
  • látogatás a veresegyházi medveotthonba (medve, farkas)
  • szokatlan felületek (farakás, sziklák)
  • pallón egyensúlyozás
  • kidőlt fán átmászás
  • átbújás dolgok alatt, kúszó
  • talicskában tologatás
  • liftezés
  • vízhez szoktatás
  • startpisztolyhoz, lövéshez szoktatás (retrieveres tréningen)

Igyekeztem mindent összeszedni, de biztos van, ami kimaradt, így elképzelhető, hogy idővel bővíteni fogom a listát. Sok olyan van, amikkel egy jó kutyaóvodában a kölyök biztosan találkozni fog, így a kezdő gazdának az ovis foglalkozások és a képzett oktatók sok segítséget jelenthetnek. A lényeg, hogy a kutya számára mindegyik helyzet pozitív élmény legyen, ezt pedig játékkal és jutalomfalattal a legkönnyebb elérni. Kényszer nincs!

Az, hogy melyikre milyen korban kerül sor, a kutyától függ. Vannak egymásra épülő dolgok, és amíg az egyik nincs meg, addig nem erőltetem a következőt. Nathan például most még nem tud mit kezdeni az idegen ugató kutyákkal, ezért biztos, hogy nem fogom rögtön őrjöngve ugató kutyák közé vinni egy szánhúzó vagy agility versenyre.

A megfelelő kölyökkori szocializáció sok mindennek az alapja. Ennyi idős korban még sokkal könnyebb hozzászoktatni a gátlástalanul izgő-mozgó kölyköt olyan dolgokhoz, amiktől később esetleg megijedne. Vannak például olyanok a listában, amiktől Bandita befeszül, ezért ezeket biztos, hogy nem vele közösen, hanem egyedül fogjuk megnézni Nathannal. De van közte olyan is, ahol tudom, hogy használhatom Bandit, mert segíthet a kölyöknek leküzdeni az akadályt (például dolgokra felmászni, úszni).

Persze hiába a körültekintő szocializáció, ha rajtunk kívülálló tényezők miatt trauma éri a kölyköt. Ez sajnos benne van a pakliban, ilyenkor nem marad más, mint utólag fokozatosan újból hozzászoktatni a kutyát a stresszt kiváló dologhoz. Bandita például nagyon sokáig nem szerette a gyerekeket, mert pár hónapos korában a szűk lépcsőházi folyosón ráijesztettek a szomszéd gyerekei. Idővel ez javult, de ma is megesik, hogy megugat egy-egy kisgyereket.

Harapós retrieverek?

A napokban megjelent egy olyan hír az amerikai sajtóban, hogy a kutyaharapások áldozatai általában felügyelet nélkül hagyott gyerekek, és a kutyák többnyire az arcon ejtenek sérüléseket. Külön kiemelik, hogy az egyik leggyakoribb elkövető a labrador, amely egyébként híresen gyerekbarát fajta.

537 esetet figyelembe véve 23%-ban keverék, 13,7%-ban labrador, 4,9%-ban rottweiler, 4,4%-ban német juhászkutya, 3%-ban golden retriever volt az elkövető. A felmérés olyan térségben (Denver) készült, ahol a pit bull terrier tiltott fajta. Az esetek zömében a kutya ismerős volt a gyerek számára, és több mint a felében volt előzménye a harapásnak, például túl durván játszott vele a gyerek, vagy éppen megijesztette.

Egy ilyen hírhez hozzátartozik az is, hogy az Egyesült Államokban a labrador retriever már 11 éve a legkedveltebb fajta az American Kennel Club adatai szerint (a keverékekről nincs infó). A német juhászkutya a 2., a golden a 4., a rottweiler a 13., így valahol nem véletlen, hogy ezek a fajták vezetik a harapási statisztikát. A legkedveltebb 15-ben még egy nagyobb testű fajta van, a boxer (illetve az uszkárok együtt szerepelnek, nem tudom, mennyi lehet ebből az óriás), de az összes többi közepes vagy kis termetű fajta (yorki, beagle, tacskó, pomerániai stb.).

A hírt tehát kellő kritikával szabad csak fogadni, már csak azért is, mert a törpekutyákról nincsenek harapási adatok… Nagy különbség a nagy testű és kis testű kutyák között, hogy az ingerküszöbük eltér, egy nagyobb méretű kutya például épphogy megérzi, ha a gyerek meghúzza a fülét, míg a kicsi annál inkább, így könnyebben elszakadhat nála a húr. A kisebb kutya azonban jellemzően nem okoz akkora sérülést, amivel kórházba kéne rohanni vagy mentőt hívni, ezért aztán ők kimaradnak az ilyen felmérésekből. Szóval én közel sem lennék annyira biztos abban, hogy a retrieverek a legveszélyesebbek a gyerekekre nézve. (sőt…)

Egy nem megfelelően szocializált és/vagy magát a család vezetőjének gondoló kutya fajtától függetlenül odakaphat a gyerek felé (vagy a gazdi felé…), és a legveszélyesebbnek tartott fajta is lehet a gyerek barátja, ha tudja, hogy hol van a helye a családban. A kutya-gyerek összeszoktatásnál persze nagyon oda kell figyelni, különösen ha a kutya volt előbb. De egy egészséges lelkű kutyával általában nincsen gond, és a gyereknek kifejezetten jót tesz, ha egy állat mellett nő fel.

A barátságosnak tartott fajták gazdái ne felejtsék el, hogy tenni is kell azért, hogy a kutya tényleg barátságos legyen… nem elég csak babusgatni, a kutyának egy következetes, határozott gazda kell. Ha ez nincs meg, akkor bizony könnyen lehet a cukimuki kiskutyából felnőttként a futtató réme…