Címke: kutyaovi

Múlt héten hivatalosan is letelt az utolsó oltást követő karantén, így végre nyugodt szívvel mászkálhatunk mindenfelé. Ennek örömére pénteken ellátogattunk a Fressnapfba, ahonnan Bandi szerintem az összes játékot hazahozta volna. Szombaton a Kopaszi-gátnál lévő kutyafuttatón voltunk, megvolt az első találkozás a Dunával. Beledugta az egyik lábát a vízbe, majd hirtelen kikapta, és kerge üzemmódban futkosott fel-alá a parton.

Már a kezdetektől fogva alig vártam, hogy elkezdhessük a kutyaovit, és vasárnap el is látogattunk az Őrmezői Kutyasuliba, hogy kipróbáljuk, milyen kiskutyás gazdinak lenni a kutyaiskolában. Nagyon kíváncsi voltam Bandita viselkedésére, hogy az ismeretlen környezetben mennyire lesz magabiztos, és hogy hogyan adja elő magát a többieknek. Hozta a várt formát, és farkcsóválva, határozottan közeledett mindenki felé.

A kutyaóvoda a kedvenc kutyaiskolai műfajom: egy csapat 3-7 hónap közötti kölyökkutya, akik mást sem csinálnak, csak kergetőznek, hancúroznak, és közben szépen megtanulják, hogyan kell viselkedni a többi kutyával, mit szabad és mit nem. Még ha suliba nem is viszi el mindenki a kutyáját, az ovit én kötelezővé tenném, mert ennél jobb hely nincs a szocializációra. A kutya szakértő felügyelet mellett találkozhat vele egykorú kölykökkel, és ha túl durván játszik, azonnal közbelépnek, s a gazdi is megtanulja, hogyan kezelje a kutyáját. Ha van elég kölyök, akkor az a legjobb, ha külön veszik a rámenősebbeket és a nyuszikat, s akkor a magabiztosabbak nem tudják piszkálni a félősebbeket, akik viszont idővel, jó eséllyel felbátorodnak. Az oviban a kutya hozzászokhat olyan dolgokhoz, amelyek a hétköznapokban esetleg ijesztőek lehetnek számára, legyen az például egy hirtelen kinyíló esernyő, egy bringa, egy fűnyíró vagy éppen egy szokatlan anyag (kiterített fólia). A vagányabb kölykök a viselkedésükkel ilyenkor még bátorítják is a kicsit nyuszibbakat, akik láthatják, hogy nincs mitől félni. A foglalkozások alatt aztán egy csomó hasznos dolgot megtanulhat még a gazdi és kutyája, például a laza pórázon való sétát, a behívást, ültetést, szemkontaktust, klikkerhasználatot, és jó feladatok vannak a kötődés erősítésére is. Az ovi tehát csupa móka és kacagás, és arra is kiválóan alkalmas, hogy egy tükröt tartson a gazdi elé, aki a többieket látva esetleg elgondolkozik azon, hogy saját magának min kellene változtatnia.

A mi csoportunkban 7 kölyök volt összesen, nagyjából mindenki Banditával egyidős, négy hónap körüli. Emlékeim szerint a többség szuka volt. Méretét tekintve Bandi volt a legnagyobb, s minden kutya felé egyértelműen domináns jeleket küldött. (Tartok is tőle, hogy mi lesz később, ha elkezd kamaszodni…) Egy roti szuka próbálkozott nála, de Bandi odébb lökte, és nem foglalkozott vele, játszott tovább másokkal. Párszor előfordult, hogy ő kezdeményezte a lökdösést, de mindig ment utána vissza játszani. Volt egy kis keverék a csoportban, ő volt a legfürgébb, még a vizslák se érték utol. Bandi elég hamar rájött, hogy esélytelen vele szemben, így a fekete kutya futotta a köröket, ő meg a kör közepéből indulva mindig elévágott, egyszer sikeresen fel is lökte.

Klikkereztünk ezerrel (én házon kívül még nem nagyon használtam, úgyhogy ez jó volt), gyakoroltuk a behívást (ezt sípra csináljuk, sokkal egyszerűbb, mint kiabálni, és ha belekezdünk a munkakutyázásba, akkor úgyis kelleni fog), és próbálkoztunk a laza pórázon sétával. Ez utóbbi meglepően jól ment, megérte gyakorolni a séták alatt. Összességében tehát nagyon jól éreztük magunkat az oviban, Bandita nagyon elfáradt, utána átaludta a vasárnap délutánt.:) Most szombaton sajnos nem tudunk menni, helyette ezeréves kutyás barátokkal megyünk kirándulni. Vasárnap viszont újból ovi, kíváncsi vagyok, mit szól majd Bandi.