Címke: kutyaharapás

Miből lehet könnyen kutyatámadás?

Ez a videó kiváló példája annak, hogy a felnőttek mennyi mindent hajlamosak megengedni a gyerekeknek a kutyával szemben. A rottweiler folyamatosan csillapító, elkerülő jelzéseket mutat (nyalja a száját, kihátrál, liheg), tehát ha egy ilyenből kutyatámadás lesz, egy szóval nem lehet azt mondani, hogy az állat nem jelezte, hogy ez neki sok. Ha ezekből a figyelmeztető jelekből nem ért az ember, akkor könnyen odakapás és sérülés lehet a vége. Utána pedig visszhangzik a média attól, hogy a rottweiler veszélyes, és gondolkodás nélkül megharapja a gyerekeket. 

Hétfőn például egy dalmata harapott arcon egy kislányt Abaligeten. A beszámolókból az sosem derül ki, hogy mi volt a harapás előzménye, de az ilyen esetekben jellemzően a kutya a legkevésbé hibás. A szülő a felelős, mert nem figyelt rá, hogy mit csinál a gyerek a kutyával, és a gazda a felelős, mert ha a kutya hajlamos kicsipkedni a kerítésen, akkor azt úgy kell megépíteni, hogy a kutya feje ne férjen ki. A kutyák nem szoktak csak úgy hobbiból embereket harapdálni, annak előzménye van (rossz szocializáció, nem megfelelő tartási körülmények, stb).

A témáról korábban már két cikk is megjelent az [origo]-n, ezeket itt találjátok:

A második kutyaharapás

Bandita úgy döntött, hogy már elég nagyfiú ahhoz, hogy elviseljen még egy harapást (az elsőről itt írtam). Elvégre milyen domináns kan az, akin nincsen harci sérülés…


Szemből annyira nem látszik

Nem történt semmi durva, csak annyi, hogy be akarta védeni a botját, de ő húzta a rövidebbet. (A másik kutya egy gonosz francia volt.:P) Most van egy lyuk a pofáján bal oldalt, valószínűleg jó darabig nem fog visszanőni a szőre sem, de igazából annyira nem feltűnő.


Oldalról inkább, most már elkezdett kicsit duzzadni

Egy ideje érett már a dolog (nem feltétlen azzal a kutyával, amelyikkel most összepattant), mert a zsákmányát előszeretettel védi be másoktól (amit persze próbálok elkerülni), meg rendszeresen bekapcsol falkafutásokkor, így számítottam rá, hogy előbb-utóbb összeakaszkodik valakivel. Járhatott volna rosszabbul is. Úgy látom, nagy trauma nem érte, mert vígan rágja a malaclábat az ágyában. :)

Jól van az erkélyről kidobott nyíregyházi kutya

Szerencsére jól van az a yorkshire terrier kutya, amelyet a kedves 17 éves tulajdonos egy héttel ezelőtt hirtelen felindulásból kihajított az első emeletről, mert az állat megharapta a másfél éves lányának a kezét. (A kislány csak könnyebben sérült meg.) Az ötméteres zuhanás ellenére a Deni névre hallgató yorkin az állatorvos semmilyen, az esésből adódó sérülést nem talált, ellenben a lapockáján két olyan duzzanat volt kitapintható, amelyek korábbi sérülés miatt keletkezhettek.

Deni jelenleg a nyíregyházi Állatbarát Alapítvány gondozásában áll, egészen addig, amíg a hatósági ügy le nem zárul. A szervezet munkatársai próbálják elérni, hogy a tulajdonos mihamarabb lemondjon a kutyáról, hogy Deni új gazdához kerülhessen.

Ilyen esetben mondjuk szerintem hatóságilag el lehetne venni a tulajdonostól (direkt nem írtam egyszer sem gazdát) a kutyát. Lehet, hogy a csaj megijedt, amikor a kutya odacsípett a kislánynak, de talán nem kellett volna erre lehetőséget adni. A kistestű kutyáknak alacsonyabb az ingerküszöbük, könnyebben ki lehet hozni őket a sodrukból, és egy másfél éves gyereknek ez nem nehéz…

Forrás: Szabolcs Online

Ebcsont beforr

Szerencsére Bandita már lényegesen jobban van, úgy tűnik, elég hamar kiheverte a kezdeti sokkot. Séta alatt egyáltalán nem sántít, de még azért kerüljük az eszetlen rohangászást és a bandázást más kutyákkal.

A sebe szépen gyógyul, remélem hétvégére már teljesen rendbe jön, és akkor átbulizhatja a hétvégét Bluessal. Néhány napja már a tejfogai is elkezdtek potyogni, most kicsit viccesen néz ki, kis fogatlanka. :)

“Nem kell félni, nem harap!”

Bandit tegnap megharapták. Az én pihepuha, jámbor, 4 hónapos babakutyámat kilyukasztotta egy 7 hónapos (!!!) bullterrier. A kutyafuttatón. És én nem voltam ott. Viktor vitte le a kutyát, szeretem, ha néha kettesben is lemennek. Egy fél órája már, hogy lent lehettek, amikor megcsörrent a telefon. Éreztem, hogy baj van. Cipő, kabát, egy törölköző, ha nagyon vérezne, és már rohantam is a futtatóra. Viktorék már egy csaj kocsijában ültek, aki felajánlotta, hogy elviszi őket a dokihoz, én meg gyalog mentem utánuk. Szerencsére nem túl komoly a sérülés, így a hyperolos tisztítás, az antibio és a fájdalomcsillapító után jöhettünk is haza. A tettes kutya gazdája szintén ott volt, és állta a számlát.

Viktor elmondása szerint a bull játék közben egyszer csak bekattant, és először csak belecsípett Bandiba, aki erre rögtön behódolt neki. A bull csipkedte tovább, Bandi menekült volna, és ekkor kapta el a bal könyökét a másik kutya. A bull gazdája ledermedt, fogalma nem volt róla, mit kéne csinálnia, és csak állt, mint egy rakás … . A rendelőben láttam rajta, hogy nagyon sajnálja, ami történt, de ettől függetlenül fel nem foghatom, miért választ valaki olyan fajtát, amit nem tud kezelni. Kedvelem a bullterriereket, szerintem jópofa kutyák, de tény, hogy már nagyon fiatalon könnyen elborul az agyuk játék közben, és ilyenkor kell közbelépni, hogy a kutya megtanulja, hol a határ. (kutyaovi!)

Tudtam, hogy kutyaharapásra előbb vagy utóbb majd sor kerül, de arra nem számítottam, hogy bármilyen kutya így beleharap egy gyerekkutyába. Nem tudom, mit tettem volna, ha jelen vagyok, első lépésben tuti, hogy már akkor szólok, ha látom, hogy a másik zaklatja a kutyámat… Ha meg a kedves gazdi ilyen szerencsétlen, akkor leordítom a kutyája fejét, sőt ha olyan kaliber a kutya, hogy nem kell attól félnem, hogy letépi a lábam, akkor még egy jól irányzott rúgást is megeresztek az irányába.

Hihetetlen, hogy nagyon sokan úgy tartanak kutyát, hogy fogalmuk nincs a fajta adottságairól, képességeiről. A gazdi elmondása szerint korábban még sosem harapott meg senkit a kutyája, így könnyen lehet, hogy az a szerencsétlen állat mostantól örökös pórázfogságra lesz ítélve, ami nem megoldás, csupán a probléma elkerülése.

Bandi szerencsére az esti sétán már nem sántított, és a kedve is szuper. Csak reménykedni tudok, hogy ezek után nem lesz félénk, bátortalan a többi kutyával szemben. Az könnyen lehet, hogy a bullterriereket már soha nem fogja kedvelni, de ezzel együtt tudok élni…

Harapós retrieverek?

A napokban megjelent egy olyan hír az amerikai sajtóban, hogy a kutyaharapások áldozatai általában felügyelet nélkül hagyott gyerekek, és a kutyák többnyire az arcon ejtenek sérüléseket. Külön kiemelik, hogy az egyik leggyakoribb elkövető a labrador, amely egyébként híresen gyerekbarát fajta.

537 esetet figyelembe véve 23%-ban keverék, 13,7%-ban labrador, 4,9%-ban rottweiler, 4,4%-ban német juhászkutya, 3%-ban golden retriever volt az elkövető. A felmérés olyan térségben (Denver) készült, ahol a pit bull terrier tiltott fajta. Az esetek zömében a kutya ismerős volt a gyerek számára, és több mint a felében volt előzménye a harapásnak, például túl durván játszott vele a gyerek, vagy éppen megijesztette.

Egy ilyen hírhez hozzátartozik az is, hogy az Egyesült Államokban a labrador retriever már 11 éve a legkedveltebb fajta az American Kennel Club adatai szerint (a keverékekről nincs infó). A német juhászkutya a 2., a golden a 4., a rottweiler a 13., így valahol nem véletlen, hogy ezek a fajták vezetik a harapási statisztikát. A legkedveltebb 15-ben még egy nagyobb testű fajta van, a boxer (illetve az uszkárok együtt szerepelnek, nem tudom, mennyi lehet ebből az óriás), de az összes többi közepes vagy kis termetű fajta (yorki, beagle, tacskó, pomerániai stb.).

A hírt tehát kellő kritikával szabad csak fogadni, már csak azért is, mert a törpekutyákról nincsenek harapási adatok… Nagy különbség a nagy testű és kis testű kutyák között, hogy az ingerküszöbük eltér, egy nagyobb méretű kutya például épphogy megérzi, ha a gyerek meghúzza a fülét, míg a kicsi annál inkább, így könnyebben elszakadhat nála a húr. A kisebb kutya azonban jellemzően nem okoz akkora sérülést, amivel kórházba kéne rohanni vagy mentőt hívni, ezért aztán ők kimaradnak az ilyen felmérésekből. Szóval én közel sem lennék annyira biztos abban, hogy a retrieverek a legveszélyesebbek a gyerekekre nézve. (sőt…)

Egy nem megfelelően szocializált és/vagy magát a család vezetőjének gondoló kutya fajtától függetlenül odakaphat a gyerek felé (vagy a gazdi felé…), és a legveszélyesebbnek tartott fajta is lehet a gyerek barátja, ha tudja, hogy hol van a helye a családban. A kutya-gyerek összeszoktatásnál persze nagyon oda kell figyelni, különösen ha a kutya volt előbb. De egy egészséges lelkű kutyával általában nincsen gond, és a gyereknek kifejezetten jót tesz, ha egy állat mellett nő fel.

A barátságosnak tartott fajták gazdái ne felejtsék el, hogy tenni is kell azért, hogy a kutya tényleg barátságos legyen… nem elég csak babusgatni, a kutyának egy következetes, határozott gazda kell. Ha ez nincs meg, akkor bizony könnyen lehet a cukimuki kiskutyából felnőttként a futtató réme…