Címke: kölyökkutya

Kétkutyások lettünk

Lassan egy hete már, hogy gyarapodtunk, megérkezett hozzánk Nathan, a kis beauceron kan. Nem mostanra volt betervezve egy második kutya, de a kis törpe jött, látott és győzött.

Még a tenyésztőnél

Azt tudtuk, hogy egyszer majd szeretnénk egy második kutyát Bandita mellé, és a kertes házba költözéssel ez egyre kézzelfoghatóbbá vált. Aztán kiderült, hogy babát várunk, és a második kutya lekerült a napirendről. Úgy voltunk vele, hogy majd, ha már beállt az életünk a babával, akkor jöhet a következő. A szóba jöhető fajták köre szépen szűkült, a végén két esélyes maradt: az ausztrál juhász és a beauceron. De igazából mindketten húztunk a beauceron felé.

Aztán hogy, hogy nem, múlt héten kaptam egy telefont egy kedves barátomtól, hogy néhány napra hozzá költözik egy kis kan boci szocializációra, mert még nincsen gazdája. Egy napig nem is igazán tulajdonítottam jelentőséget a dolognak, aztán megláttam a törpéről az első fotókat, és már akkor megmozdult valami. De az észérvek a kutya ellen szóltak, és ezerrel próbáltam győzködni magamat, hogy most nem szabad ellágyulnom.

Két napon keresztül beszélgettünk itthon arról, hogy mivel járna, ha most jönne hozzánk egy kiskutya, és vajon elbírnánk-e vele. Az egyik pillanatban erre, a másik pillanatban arra billent a mérleg. Közben Anita folyamatosan közvetítette, hogy milyen a kiskutya, és azok alapján nagyon ígéretes kis darabnak tűnt.

10 hetesen nálunk

Szombaton az obedience edzésen találkoztunk is a kis törpével, és bár legszívesebben azonnal felkaptam volna, próbáltam ellenállni. Nagyon kis tündérbogár volt, ahogy embertől emberig mászkált, mindig leült, felmérte a szitut, és ment tovább. Engem már ott megvett, amikor adott egy puszit. :)

Edzés után itthon újból kezdődött az agyalás, hogy na most akkor mi legyen… Ismét előjöttek az érvek és az ellenérvek, de nem akartam én dönteni, Viktor mondta ki a döntő szót, hogy akkor hozzuk el. Ezt követően pedig szinte pillanatok alatt zajlottak az események, és este már nálunk is volt Nathan.

Így érkezett meg az életünkbe Nathan du Dragon Noir, és az elmúlt 1 hét tapasztalatai alapján úgy érzem, jól döntöttünk. :) Arról, hogy hogyan ment Bandita és Nathan összeszoktatása, és hogy milyenek az első tapasztalatok kétkutyásként, majd legközelebb. :)

Jobban sajnáljuk a kivert kutyákat, mint embertársainkat

Jó eséllyel mindenkinek van olyan ismerőse a Facebookon, aki rendszeresen gazdátlan és kínzott kutyák történeivel szórja tele a hírfolyamot. Én nagyon ritkán szoktam ilyeneket megosztani, mert megvannak erre a megfelelő fórumok, és amúgy sem vagyok annak a pártján, hogy valaki hirtelen felindulásból vegyen magához kutyát (továbbá azt sem szeretem, ha kéretlenül sokkoló képek jelennek meg a falamon). Mindenesetre tény, hogy nagyon szívszorítóak tudnak lenni ezek a történetek, valamint a hozzájuk tartozó képek.

Amerikai szociológusok most megállapították, hogy a kivert kutyák és a bántalmazott gyerekek nagyobb együttérzést váltanak ki az emberekből, mint a felnőtt áldozatok. A Northeastern Egyetem kutatói négy különböző bántalmazásos történetet osztottak meg a résztvevő egyetemistákkal: az egyikben egy egyéves gyerek volt a szenvedő alany, a másikban egy harmincéves férfi, a harmadikban egy kölyökkutya, a negyedikben pedig egy hatéves kutya.

A történetek elolvasása után a résztvevőket kikérdezték, hogy mennyire sajnálták az áldozatokat, és mint kiderült, a kor volt a legmeghatározóbb paraméter. Ugyanannyira sajnálták a kisgyereket és a kölyökkutyát, majd ezt követte a felnőtt kutya, és a sor legvégére maradt a bántalmazott felnőtt. A kutatók szerint ennek a magyarázata az lehet, hogy a kölyköket és a gyerekeket az emberek sokkal védtelenebbnek tartják, míg a felnőtt emberekről úgy vélik, hogy képesek megvédeni magukat.

A vizsgálatot vezető Jack Levin szerint macskákkal is hasonló eredményt hozott volna a felmérés. Ennek az oka valószínűleg az lehet, hogy az emberrel szoros kapcsolatban élő kutyákat és macskákat hajlamosak vagyunk emberi tulajdonságokkal, érzésekkel felruházni, és ezért nagyobb együttérzést váltanak ki belőlünk, mint mindjuk egy vaddisznó vagy egy krokodil (ne kérdezzétek, miért pont ez a kettő jutott eszembe).