Csütörtök délelőtt Csányi Vilmos a Facebook-oldalára töltötte fel új kutyájának fényképét. A képaláírás szerint a kutya neve Janka, és 3 hetes.
Az etológus professzor 2012 áprilisában tett közzé egy felhívást a közösségi oldalon, hogy a korábban elpusztult husky-pumi keverék kutyája, Jeromos után egy hasonló kutyát szeretne, ehhez pedig egy pumi szukát keres. Csányit akkor kommentben többen támadták, hogy miért akar keverék almot lehozni. Az etológus a kommentekre úgy reagált, hogy nemcsak érzelmi, hanem tudományos okokból is szeretne egy ilyen párosítást (Lorenznek például mindig német juhász-csau csau keverékei voltak), és hogy a várható kölyköket a barátai már mind elosztották maguk között. A jelek szerint a párosítást sikerült összehozni, és Jankának jó esélye van arra, hogy ő is hasonló hírnévre tegyen szert, mint Csányi előző kutyái, Bukfenc és Jeromos.
Tavaly egy ideig jártunk az ELTE Etológia Tanszékre egy kísérlet miatt, ami abból állt volna, hogy a kutyát befektetik egy funkcionális MRI készülékbe, és megnézik, hogy mi történik az agyában. Sajnos ez pont abban az időszakban futott, amikor azt se tudtam, hogy hol áll a fejem, így aztán végül kiszálltunk. Nagyon sajnáltam, mert kíváncsi lettem volna az eredményre, de akkoriban a kutyás dolgaim közül ez volt az, amit a legkisebb szívfájdalommal el tudtam engedni.
A kutyák agyának vizsgálata egyre inkább foglalkoztatja a kutatókat, hogy megértsék, a különböző folyamatok mely agyterületeken zajlanak. Nagyon érdekes lenne, ha például kiderülne, hogy az ember felismerése ugyanott történik, ahol a fajtársaké.
Az amerikai hadsereget teljesen más szempontból érdekli a kutyák agya. Katonai célokra már nagyon régóta használnak kutyákat (pl. az Oszama bin Laden elleni akcióban is részt vett egy malionis), de ezeknek az állatoknak a képzése rendkívül költséges, ezért nem mindegy, hogy milyen alapanyagból dolgoznak. (Aki már próbálkozott kutyák tanításával, tudja, hogy milyen különbségek vannak nemcsak a fajták, de az egyes egyedek között is.)
Katonakutya Afganisztánban
Az amerikai Védelmi Minisztérium kutatási részlegének (Darpa) legújabb programja, a FIDOS (Functional Imaging to Develop Outstanding Service-Dogs) célja, hogy MRI vizsgálattal válasszák ki a katonai célokra leginkább alkalmas kutyákat. Elképzeléseik szerint így hatékonyabban és olcsóbban tudják majd képezni az ebeket. (A Darpa korábbi ötletei között olyan elképzelés is szerepelt, hogy gépekkel automatizálnák a kutyák képzését…)
A kutatók úgy gondolják, hogy azok a kutyák, amelyek agya nagyobb aktivitást mutat a kiképzők jeleire, alkalmasabbak a képzésre. Az agyvizsgálattal szerintük a hiperszociális kutyákat is ki lehetne választani, akiket aztán terápiás kutyaként használhatnának csatatérről visszatért katonák mellett. A Darpa szakemberei nemcsak a kutyák kiválasztására használnák a fMRI-t, hanem hogy megértsék a kutyák tanulási mechanizmusait, és új, hatékonyabb tanítási módszereket dolgozzanak ki.
Ahhoz, hogy ezeket a teszteket el tudják végezni, a kutyákat először hozzá kell szoktatni az MRI zajához, és meg kell nekik tanítani, hogy mozdulatlanul feküdjenek a több percig eltartó vizsgálat során. Egy izgága kölyökkutyánál pedig nem biztos, hogy ez olyan egyszerűen fog menni. Mindenesetre arra kíváncsi leszek, hogy mik derülnek ki a kutyaagyról, mert még mindig nagyon keveset tudunk arról, hogy hogyan is gondolkodnak ezek az állatok. Az biztos, hogy ezek a vizsgálatok elég érdekes irányba viszik el a kutyák oktatását.
Néhány hete mi is hasonló eye tracker vizsgálaton vettünk részt Bandival, másodszorra sikerült is bemérni a szemét. A cikkben ő az a kutya, aki előszerettel néz tévét, és aki megmorogta az Alient.
A kutyatartási szokások az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltoztak. A kutyák hosszabb ideig élnek, és az állatorvosok is egyre gyakrabban találkoznak idősödő állatokkal. Az ELTE Etológia Tanszékénekmunkatársai az elmúlt hetekben egy olyan világelső vizsgálatot végeztek, melyben megpróbálták felmérni a hazai kutyaállományt, hogy hogyan öregednek a magyar kutyák, és hogyan viszonyulnak hozzájuk a gazdák.
A vizsgálat egyik legfontosabb eredménye, hogy tudományosan alátámasztja, hogy a kutyák 7 éves kor körül kezdenek öregedni, mondta dr. Miklósi Ádám, a tanszék vezetője a pénteken tartott sajtótájékoztatón. A gazdik ennek ellenére csak 9 éves kortól vélik egy kutyáról, hogy idős, a saját kutyájukkal szemben pedig elnézőbbek, és csak a 10. évtől gondolják, hogy öregszik.
A kérdőíves felmérésben közel 900 gazdi vett részt, az erre való felhívással itt a blogban is találkozhattatok. (Érdekesség, hogy a kitöltők 21 százaléka vizsla- vagy retrievertartó.) A válaszadók felének 7 évnél idősebb kutyája van, és az eredmények igazolták a korábbi elgondolásokat, hogy ez a kor tekinthető vízválasztónak. A kérdések alapvetően a viselkedésre, aktivitásra, figyelemre, új dolgok megtanulására, parancsvégrehajtásra és szociális kapcsolatokra irányultak.
A kutatók megállapították, hogy a kor előrehaladtával a figyelem, a tanulás romlik leginkább, és a kutya aktivitása is feltűnően megváltozik hétéves kor után. Az érzékszervek közül a látás és a hallás romlik elsősorban, és ez kapcsolatban állhat az aktivitás megváltozásával – az érzékek gyengülése ugyanis elbizonytalaníthatja a kutyát, és viselkedési problémákhoz is vezethet.
Dr. Bánfi András állatorvos elmondta, hogy a 7 és 9 éves kutya között az a különbség, hogy a kilencévesnél már látszik, hogy öregszik, míg a hétévesnél az elején jár ez folyamat, így nem feltűnő. Az ok, hogy az agysejtek egyre kevésbé képesek a glükóz, mint energiaforrás hasznosítására, így az agysejtek elhalnak. Ez eredményezi a viselkedésbeli változásokat, melyek kialakulásához időre van szükség. A megelőzéssel, odafigyeléssel azonban kitolhatjuk ezeknek a megjelenését.
Mit tehetünk azért, hogy a kutyánk minél később kezdjen öregedni?
Az idős kutya foglalkoztatása hasonló az idős emberéhez, mondta dr. Pongrácz Péter etológus. A magány, a monotónia, az unalom az idős kutyára is káros hatással van, ezért fontos az aktivitás megőrzése. Az idős kutyát bátran vigyük fiatalabbak közé, mert jellemzően jó hatással vannak az öregedő állatokra. Vigyük őket magunkkal társaságba, ne hagyjuk ki őket a családi kirándulásokból, eseményekből csak azért, mert idősödnek.
Fontos, hogy cselekedjünk időben, mert csak azt lehet megőrizni, ami már fiatalon is megvolt. A fiatal korban aktív kutyából ritkán lesz leépült idős eb.
Gondoskodjunk a kutya szellemének karbantartásáról! Ha nem is tanul olyan gyorsan, mint régen, azért még képes új dolgokat elsajátítani.
Figyeljünk oda az érzékszervek romlására, mert ez idegesítheti a kutyát. Gyengült látással is kiválóan el tudnak boldogulni az ismerős helyeken, csak ne rendezzük át a lakást, udvart. Ha rosszabb a hallása, akkor ne lepjük meg hirtelen, amikor nem veszi észre, hogy közeledünk hozzá. A hallásromlásnál egyébként jellemzően a középső hallástartomány esik ki, a nagyon mély és nagyon magas hangokat azonban sokkal tovább érzékelik (így érdemes ultrahangos síppal próbálkozni).
***
A kérdőív egy hosszabbra tervezett kutatás első lépése volt, az etológusok kísérletes vizsgálatokat is terveznek, hogy tanulmányozzák a kutyák öregedésének folyamatát.
Új vizsgálatot indított az ELTE Etológia Tanszék, hogy felderítsék, hogyan idősödnek a magyar kutyák. Ahhoz képest ugyanis, hogy az ebek milyen sokáig élnek az ember mellett, nagyon keveset tudni az öregedésükről, fizikai és mentális állapotukról.
A kutya ma már elsődlegesen házikedvenc, és az állattartási szokások megváltozásával egyre több az idős kutya. Ezeknek a kutyáknak az életminősége azonban nem mindig a legjobb, és jelentősen javítható lenne megfelelő táplálással és rendszeres, öregséget megelőző gyakorlással, emberrel való interakcióval. Az Etológia Tanszék munkatársai legújabb vizsgálatukban azt szeretnék kideríteni, hogyan alakulnak az idős kutyák viselkedési szokásai, és hogy a gazdák észreveszik-e (és mikortól), hogy megváltozott a kutya viselkedése.
Pötyim 10 éves koráig nagyon fitt volt, utána kezdett el öregedni
Ennek tanulmányozására kanadai minta alapján összeállítottak egy kérdőívet, amely még az állatorvosok számára is hasznos lehet. A kérdőívben rákérdeznek a kutyák tájékozódási képességére, aktivitására és szociális érdeklődésére is. A kitöltés után a gazdi egy azonnali értékelést kap, így képet kaphat arról, hogy testileg és szellemileg milyen korban van a kutyája.
Segítsétek az etológusok munkáját azzal, hogy kitöltitek a kérdőívet! Nem baj, hogy ha a kutya még nem idős, az összehasonlítás miatt fiatal kutyák adataira is szükség lesz.
A kitöltők között nem mellékesen kutyáknak szánt memóriajátékokat és Purina termékeket sorsolnak ki.
Múlt héten részt vettünk az első viselkedésteszteken az ELTE Etológia Tanszékén. Nagyon izgalmas volt, kb 10 éve vártam erre a pillanatra (akkortájt hallottam először a tanszék vizsgálatairól). Péntek 6 órára vártak minket, és négy tesztben vettünk részt, plusz készült Banditáról egy felvétel egy későbbi vizsgálathoz.
A tanszéken Bandi eleinte elég tartózkodó volt, de szerencsére hamar feloldódott, és összehaverkodott a kísérleteket végző lányokkal és srácokkal. Először egy labdát kellett megtalálnia, amit a kihelyezett két láda közül az egyikbe tettek. Itt minden alkalommal sikerült átverni, mert ő mindig az üresnél kereste.
A következő tesztnél egy átlátszó, billenőajtós dobozból kellett volna kiszednie a labdát (előtte a srác meg is mutatta neki, hogyan kell), de ez se annyira jött be Bandinak. Odament, körbejárta a dobozt, de nem próbált meg benyúlni, csak szaglászta. Inkább elkezdte felszedni a padlóról a ragasztószalagot.
A harmadik kicsit hosszabb (és unalmasabb) volt: távirányítós autón kocsikázó plüssállatokat kellett nézni, és a végén a kutyának választania kellett a két baba közül. Mint utólag megtudtam, a két plüss közötti különbség az volt, hogy az egyik életszerűen mozgott, míg a másik nem, és arra voltak kíváncsiak, melyiket választja a kutya, van-e különbség a kettő között. Arra már nem emlékszem, hogy Bandi melyiket választotta, de megdicsérték, hogy végig nagyon figyelte a plüssöket, és nem unt rájuk.
Az utolsó egy mutogatós feladat volt. Két ládát tettek ki a kutya elé (mindkettő mögött labdával), és azt nézték, hogy a kiegészítő kommunikációs jelzések (figyelemfelhívás, szemkontaktus) befolyásolják-e a kutya választását. Itt Bandi nagyon ügyes volt, mert minden alkalommal ahhoz a ládához ment, amelyikre mutattak.
A legvégén még segítségünket kérték egy másik teszthez, amiben majd azt fogják vizsgálni, hogy a kutyák az előbb említett mutogatós feladatokhoz hasonló helyzetekben figyelembe veszik-e azt, hogy az eléjük kivetített kutya melyik irányba néz. Bandinak annyi dolga volt, hogy leült egy fehér vászon elé, és amikor oldalról sípoltak egy játékkal, akkor arra kellett néznie, majd vissza előre, a kamerába. Én a kutyától kb 3-4 méterre, a kamera mögött álltam, és tartottam tőle, hogy Bandi be fog mozdulni, és elindul a játékhoz vagy hozzám. Ehhez képest végig ott maradt, úgyhogy nagyon büszke voltam rá.
Nagyjából egy órát töltöttünk a tanszéken, a végére Bandi eléggé elfáradt, azért 4,5 hónaposan ennyit egyszerre végigcsinálni kicsit sok volt. Elégedett voltam vele, mert egész jól viselkedett idegen helyen, és nem is piszkított be – pedig a végefelé már biztosan nagyon kellett neki, mert ahogy kiléptünk az épületből, rögtön szaladt a fűbe pisilni.
Lényeg a lényeg, Bandi élvezte a teszteket, és szocializációs tréningnek is nagyon jó volt a tanszéki látogatás. Remélem később is hívni fognak minket.
A jelentkezéshez egy egyszerű adatlapot kellett kitölteni, innen lehet letölteni.
A következő tesztnél egy átlátszó, billenőajtós dobozból kellett volna kiszednie a labdát (előtte a srác meg is mutatta neki, hogyan kell), de ez se annyira jött be Bandinak. Odament, körbejárta a dobozt, de nem próbált meg benyúlni, csak szaglászta. Inkább elkezdte felszedni a padlóról a ragasztószalagot.
A harmadik kicsit hosszabb (és unalmasabb) volt: távirányítós autón kocsikázó plüssállatokat kellett nézni, és a végén a kutyának választania kellett a két játék közül. Mint utólag megtudtam, a két plüss közötti különbség az volt, hogy az egyik életszerűen mozgott (nekem nem tűnt fel), míg a másik nem, és arra voltak kíváncsiak, melyiket választja a kutyat. Arra már nem emlékszem, hogy Bandi melyiket választotta, de megdicsérték, hogy végig nagyon figyelte a plüssöket, és nem unt rájuk.
Az utolsó egy mutogatós feladat volt. Két ládát tettek ki a kutya elé (mindkettő mögött labdával, így a kutya tutira nyert), és azt nézték, hogy a kiegészítő kommunikációs jelzések (figyelemfelhívás, szemkontaktus) befolyásolják-e a választását. Itt nagyon ügyes volt, mert minden alkalommal ahhoz a ládához ment, amelyikre mutattak.
A legvégén még segítségünket kérték egy másik teszthez, amiben azt fogják vizsgálni, hogy a kutyák az előbb említett mutogatós feladatokhoz hasonló helyzetekben figyelembe veszik-e azt, hogy az eléjük kivetített kutya melyik irányba néz. Bandinak annyi dolga volt, hogy leült egy fehér vászon elé, és amikor oldalról sípoltak egy játékkal, akkor arra kellett néznie, majd vissza előre, a kamerába. Tartottam tőle, hogy be fog mozdulni, mert én 3-4 méterre, a kamera mögött álltam, de végig ott maradt, úgyhogy nagyon büszke voltam rá.
Ez volt az utolsó feladat
Nagyjából egy órát töltöttünk a tanszéken, és a végére Bandi eléggé elfáradt, azért 4,5 hónaposan ennyit egyszerre végigcsinálni kicsit sok volt. Elégedett voltam vele, mert egész jól viselkedett idegen helyen, és nem is piszkított be – pedig a végefelé már biztosan nagyon kellett neki, mert ahogy kiléptünk az épületből, rögtön szaladt a fűbe pisilni.
Lényeg a lényeg, Bandi élvezte a teszteket, és szocializációs tréningnek is nagyon jó volt a tanszéki látogatás. Remélem később is hívnak majd minket.
A fenti, 1920-as években készült képen Karl Krall ember-kutya telepátiás kísérlete látható. Krall a két alany közötti “gondolathullámokat” szerette volna befogni.
Krall gazdag gyémántkereskedő volt, aki létrehozta saját parajelenségekkel foglalkozó intézetét Münchenben. Gazdája halál után ő gondoskodott az “okos Hans“-ként híressé vált lóról, amelyről úgy gondolták, hogy tud számolni. (A ló patadobbantásokkal válaszolt a számolós feladatokra, és azt hitték, hogy érti az emberi nyelvet és az egyszerű matematikát. Az állatról aztán kiderült, hogy valójában gazdája nagyon finom jelzéseiből tudja, hogy mikor kell befejeznie a dobbantást.)
A szerzővel Csányi Miklós fog beszélgetni. A bemutató alatt a könyvet 30%-os kedvezménnyel lehet megvásárolni!
A kiadó összeállított egy kutyákkal kapcsolatos tesztet, ami már most elérhető a honlapjukon, és a helyes megfejtőket a bemutatón ajándékkönyvkuponokkal jutalmazzák.
A kutyák számára fontos az emberi arc, ugyanis képesek arra, hogy felismerjék az összefüggést gazdájuk tekintetének iránya és a környezet között. Nemcsak megértik az ember ilyen módon történő „mutatását” egy tárgya, de saját maguk is képesek arra, hogy a gazda és egy adott tárgy közötti tekintetváltással kérjenek segítséget egy probléma megoldásához.
(„Az emberi kommunikáció fontos része a szociális referencia, és ez az odafordulás megértésre is talál. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a kutyák ugyanabból az okból fordultak a gazdához, mint adott esetben egy kisgyerek, aki tisztában van a felnőtt többlettudásával. Éppen ellenkezőleg: ez a magyarázat olyan állat esetében is működik, amely nem képes ugyan felfogni mások tudatállapotát, de gyorsan tanul, és – főként – ránéz az emberi arcra.” Állati kommunikáció evolúciója: hogyan képes a kutya megérteni a gazdáját?, Richard W. Byrne, Magyar Tudomány, 2006/2 151. o.)
Miklósi Ádám és munkatársai (ELTE Etológia Tanszék) vizsgálataikkal néhány évvel ezelőtt kimutatták, hogy a kézzel nevelt, szocializált farkasok hasonló szituációban nem fordulnak a gazdájukhoz, hanem saját maguk igyekeznek megoldani a problémát. A különbség magyarázata az lehet, hogy a háziasítás során azokat a kutyákat tenyészthették tovább, amelyek kérdéses helyzetekben az emberre tekintettek.
Ezek után talán nem meglepő, hogy a kutya képes arcról felismerni gazdáját, ahogy azt most a Padovai Egyetem kutatói megállapították. Kísérletükben a kutyát beültették egy üres szobába, majd egymással ellentétes oldalról a helyiségbe belépett a kutya gazdája és egy idegen személy. Néhányszor elsétálgattak a kutya előtt (mindig egymással ellentétes irányba haladva), majd két különböző ajtón elhagyták a szobát.
A kutatók megállapították, hogy a kutyák többsége szinte végig a gazdája arcát nézte, s a gazdi távozása után pedig ahhoz az ajtóhoz ment, ahol ő elhagyta a szobát. (A szakemberek elismerték, hogy nem lepődtek meg az eredményen, de korábban ezt még senki sem mutatta ki kísérletesen.) A vizsgálat másik részében a gazda és az idegen is zsákot húzott a fejére, így a kutya arcról nem ismerhette fel a gazdát (bár a szagát attól még érezte). A kutyák ebben az esetben kevésbé figyeltek a gazdára, vagyis a kutatók szerint a kutyák azonosításkor nagymértékben támaszkodnak a gazda arcára.
A kutatók a tesztek során a kutyák életkorát is figyelembe vették, és megállapították, hogy a 7 éves vagy annál idősebb kutyák nehezebben tudtak a gazda arcára koncentrálni és az ajtók között választani. Ezek az eredmények erősíteni látszanak azokat az elképzeléseket, melyek szerint az öregedéssel a kutyák hasonló szellemi leépülésen esnek át, mint az emberek.
Három év után megjelent Miklósi Ádám (ELTE Etológia Tsz) Dog Behaviour, Evolution, and Cognition (Oxford University Press) könyvének magyar kiadása A kutya viselkedése, evolúciója és kogníciója címmel. A könyvet még eredeti változatban beszereztem (bár sajnos még nem értem a végére), de most megrendeltem a magyar kiadást is, gondolom ugyanaz lesz, csak talán kicsit közérthetőbben. Kíváncsi vagyok, érdekes könyvnek tűnik. Akit egy kicsit is érdekelnek a kutyák, annak látatlanban is ajánlom!
A könyv adatlapjáról:
Miért ragaszkodnak hozzánk? És mi miért nevezzük őket a legjobb barátainknak? Hogyan tanulnak? Milyen tényezők alakítják személyiségüket? Tényleg a farkastól származnak? Igaz-e, hogy tudnak számolni?
A kutya az egyetlen olyan állatfaj, amely latin nevében megkapta a familiaris, azaz a ’családhoz tartozó’ jelzőt. Mégis tudományos kutatások hiányában eddig gyakran csak általánosságokkal és sokszor éppen tévhitekkel találkozhatott a gyanútlan olvasó.
Az utóbbi években sok szakértő sokféle megközelítésből írt a kutyákról. A legtöbb efféle könyv célja az volt, hogy a szerző egyéni nézőpontjából magyarázza meg a kutyák viselkedését. Szakítva a hagyománnyal, jelen kötet tudományos értelemben, kutatási adatokkal alátámasztva foglalja össze mindazon ismereteket, amit ma a kutyák evolúciójáról, viselkedéséről és gondolkodásáról tudhatunk.
Tizenhat évvel ezelőtt az ELTE Etológia Tanszékén Csányi Vilmos vezetésével kezdődött a kutyák etológiai vizsgálata. Azóta a tanszék kutatói Miklósi Ádám vezetésével új, a gazdákat is bevonó vizsgálati módszereket dolgoztak ki, hiszen csak így lehet a kutyákat természetes környezetükben megfigyelni. A vizsgálatok igazolták, hogy a kutya világa – a farkaséval szemben – emberközpontú. A kutya számára nemcsak fontos az emberi jelenlét, hanem viselkedését is sok szempontból az emberéhez igazítja.
A nemzetközi hírű kutatások eredményeit először angol nyelven publikálta a szerző az Oxford University Press gondozásában 2007-ben, és íme, most már a magyar kutyakedvelők és az etológia iránt érdeklődők is olvashatják.
Az angol kiadás kritikáiból:
„ezt a könyvet minden kutatónak és egyetemistának el kell olvasnia, akit érdekel az etológia általában, és különösképpen a kutyák viselkedése…” Trends in Cognitive Science
„ez a könyv jól igazolja, hogy a kutyákra vonatkozó kutatások előtt fényes jövő áll. Miklósi könyve szakszerű és kimerítő (…), az állati viselkedés, az evolúció és a kogníció kutatásnak egyik alapműve.” Current Biology
Katonakutya Afganisztánban
A cikkben ő az a kutya, aki előszerettel néz tévét, és aki megmorogta az Alient. 
