Hónap: 2011 január

Kutyások figyelem!

Ma reggel, a Fehérvári út – Barázda utca sarkon lévő ház előtt, a fák tövében az alábbi látvány fogadott. Nem szeretném a legrosszabbat feltételezni, de én megijedtem, szerencsére Bandi nem vette észre a kihelyzett virsliket és a csontot. Nem tudom, ki tette oda, és miért, de kíváncsi lennék rá, mi volt a szándéka. A galambok és varjak már kiszúrták, amikor mi ott jártunk. Akkor éppen sajnos nem volt nálam olyan zacskó, amibe össze tudtam volna szedni, és mire később visszamentem, már mind eltűnt.

Remélem, hogy nem mérgezett csali volt… Mindenesetre mostantól sokkal jobban odafigyelek, hogy Bandi merre szaglászik, és ma már neki is látunk annak, hogy megtanulja, a földről soha, semmilyen körülmények között nem szabad felvenni semmit…

Vigyázzatok a kutyáitokra!

A zuhanyimádó kutya

Bandi szeret zuhanyozni. Erre körülbelül másfél hete jöttem rá, amikor egyik este magától beült a zuhany alá. Akkor épp száraz idő volt, így nem volt szükség fürdésre, de most, hogy megint latyakos idő van, újból alvázmosást tartunk a séták után, és nagyon élvezi.

Azt nem tudom, hogy pontosan mit kedvel a fürdésben, lehet, hogy csak azt, hogy a zuhanyból ihat. :)

Amerika kedvenc kutyái

Which breed is America’s top dog?

Kíváncsi lennék rá, itthon milyen fajták vannak a top 10-ben. (Mondjuk a sok szaporító miatt nem biztos, hogy megbízható lenne a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének a statisztikája.)

1. labrador (húsz éve vezeti a listát)

2. német juhászkutya

3. yorkshire terrier

4. beagle

5. golden retriever (nem bírtam megállni, hogy ne Bandit tegyem be)

6. bulldog

7. boxer

8. tacskó

9. uszkár

10. shih-tzu

Ebcsont beforr

Szerencsére Bandita már lényegesen jobban van, úgy tűnik, elég hamar kiheverte a kezdeti sokkot. Séta alatt egyáltalán nem sántít, de még azért kerüljük az eszetlen rohangászást és a bandázást más kutyákkal.

A sebe szépen gyógyul, remélem hétvégére már teljesen rendbe jön, és akkor átbulizhatja a hétvégét Bluessal. Néhány napja már a tejfogai is elkezdtek potyogni, most kicsit viccesen néz ki, kis fogatlanka. :)

“Nem kell félni, nem harap!”

Bandit tegnap megharapták. Az én pihepuha, jámbor, 4 hónapos babakutyámat kilyukasztotta egy 7 hónapos (!!!) bullterrier. A kutyafuttatón. És én nem voltam ott. Viktor vitte le a kutyát, szeretem, ha néha kettesben is lemennek. Egy fél órája már, hogy lent lehettek, amikor megcsörrent a telefon. Éreztem, hogy baj van. Cipő, kabát, egy törölköző, ha nagyon vérezne, és már rohantam is a futtatóra. Viktorék már egy csaj kocsijában ültek, aki felajánlotta, hogy elviszi őket a dokihoz, én meg gyalog mentem utánuk. Szerencsére nem túl komoly a sérülés, így a hyperolos tisztítás, az antibio és a fájdalomcsillapító után jöhettünk is haza. A tettes kutya gazdája szintén ott volt, és állta a számlát.

Viktor elmondása szerint a bull játék közben egyszer csak bekattant, és először csak belecsípett Bandiba, aki erre rögtön behódolt neki. A bull csipkedte tovább, Bandi menekült volna, és ekkor kapta el a bal könyökét a másik kutya. A bull gazdája ledermedt, fogalma nem volt róla, mit kéne csinálnia, és csak állt, mint egy rakás … . A rendelőben láttam rajta, hogy nagyon sajnálja, ami történt, de ettől függetlenül fel nem foghatom, miért választ valaki olyan fajtát, amit nem tud kezelni. Kedvelem a bullterriereket, szerintem jópofa kutyák, de tény, hogy már nagyon fiatalon könnyen elborul az agyuk játék közben, és ilyenkor kell közbelépni, hogy a kutya megtanulja, hol a határ. (kutyaovi!)

Tudtam, hogy kutyaharapásra előbb vagy utóbb majd sor kerül, de arra nem számítottam, hogy bármilyen kutya így beleharap egy gyerekkutyába. Nem tudom, mit tettem volna, ha jelen vagyok, első lépésben tuti, hogy már akkor szólok, ha látom, hogy a másik zaklatja a kutyámat… Ha meg a kedves gazdi ilyen szerencsétlen, akkor leordítom a kutyája fejét, sőt ha olyan kaliber a kutya, hogy nem kell attól félnem, hogy letépi a lábam, akkor még egy jól irányzott rúgást is megeresztek az irányába.

Hihetetlen, hogy nagyon sokan úgy tartanak kutyát, hogy fogalmuk nincs a fajta adottságairól, képességeiről. A gazdi elmondása szerint korábban még sosem harapott meg senkit a kutyája, így könnyen lehet, hogy az a szerencsétlen állat mostantól örökös pórázfogságra lesz ítélve, ami nem megoldás, csupán a probléma elkerülése.

Bandi szerencsére az esti sétán már nem sántított, és a kedve is szuper. Csak reménykedni tudok, hogy ezek után nem lesz félénk, bátortalan a többi kutyával szemben. Az könnyen lehet, hogy a bullterriereket már soha nem fogja kedvelni, de ezzel együtt tudok élni…

KuFo séta

Réges-régen alakult egy kutyás levelezőlista, a Kutyás Fórum, ahol már több mint 11 éve vagyok tag. (Hihetetlen, hogy már ennyi ideje.) Nagyon jó kis társaság alakult ki, a levelezést hamar közös séták követték, és egy idő után rendszeressé váltak a tavaszi és őszi találkozók Domboriban. Nagyon jó hétvégék voltak (még kutyás esküvőt is tartottunk), én talán négyszer voltam, kétszer még Pötyit is sikerült elvinni. (Sajnos a távolság és Pötyi természete többször nem nagyon engedte.)

Idővel aztán a találkozók ritkultak, a levelek is megfogyatkoztak, és ma már többnyire csak szomorú hírek érkeznek a listára, amikor valaki jelentkezik a régi csapatból, hogy a kutya, a társ, akit mi is ismertünk, már elment. Biztos van olyan, aki már rég le is iratkozott, bár azt hiszem, a kemény mag még mindig olvassa a kósza leveleket.

A Facebooknak köszönhetően néhányan egymásra találtunk, s mivel Bandita olyan dögönyöznivaló /:)/, összejöttünk egy közös sétára. Jó volt látni a régi arcokat, találkozni a régi kutyákkal és megismerni az újakat. :)

Kellemes kutyasétáltatós időnk volt (leszámítva a szelet), Bandi teljesen kiütötte magát. Sajnos az enyhe idő a kullancsokat is előcsalogatta, Bandita szőréből tegnap nyolcat bányásztam ki (szerencsére még másztak), ma pedig talán ötöt-hatot. Ezek között volt, amelyik már megkapaszkodott, de még mindegyik az elején volt, nem szívták meg magukat. Remélem, egyik sem volt fertőzött, nem hiányzik se a babézia, se a Lyme-kór… (Spot-on van rajta, de legközelebb majd valami riasztószerrel is lefújom, talán akkor kevesebb megy rá.)

A séta képei:

Óvodába megy a kutya

Múlt héten hivatalosan is letelt az utolsó oltást követő karantén, így végre nyugodt szívvel mászkálhatunk mindenfelé. Ennek örömére pénteken ellátogattunk a Fressnapfba, ahonnan Bandi szerintem az összes játékot hazahozta volna. :) Szombaton a Kopaszi-gátnál lévő kutyafuttatón voltunk, megvolt az első találkozás a Dunával. Beledugta az egyik lábát a vízbe, majd hirtelen kikapta, és kerge üzemmódban futkosott fel-alá a parton. :)

Már a kezdetektől fogva alig vártam, hogy elkezdhessük a kutyaovit, és vasárnap el is látogattunk az Őrmezői Kutyasuliba, hogy kipróbáljuk, milyen kiskutyás gazdinak lenni a kutyaiskolában. Nagyon kíváncsi voltam Bandita viselkedésére, hogy az ismeretlen környezetben mennyire lesz magabiztos, és hogy hogyan adja elő magát a többieknek. Hozta a várt formát, és farkcsóválva, határozottan közeledett mindenki felé.

A kutyaóvoda a kedvenc kutyaiskolai műfajom: egy csapat 3-7 hónap közötti kölyökkutya, akik mást sem csinálnak, csak kergetőznek, hancúroznak, és közben szépen megtanulják, hogyan kell viselkedni a többi kutyával, mit szabad és mit nem. Még ha suliba nem is viszi el mindenki a kutyáját, az ovit én kötelezővé tenném, mert ennél jobb hely nincs a szocializációra. A kutya szakértő felügyelet mellett találkozhat vele egykorú kölykökkel, és ha túl durván játszik, azonnal közbelépnek, s a gazdi is megtanulja, hogyan kezelje a kutyáját. Ha van elég kölyök, akkor az a legjobb, ha külön veszik a rámenősebbeket és a nyuszikat, s akkor a magabiztosabbak nem tudják piszkálni a félősebbeket, akik viszont idővel, jó eséllyel felbátorodnak. Az oviban a kutya hozzászokhat olyan dolgokhoz, amelyek a hétköznapokban esetleg ijesztőek lehetnek számára, legyen az például egy hirtelen kinyíló esernyő, egy bringa, egy fűnyíró vagy éppen egy szokatlan anyag (kiterített fólia). A vagányabb kölykök a viselkedésükkel ilyenkor még bátorítják is a kicsit nyuszibbakat, akik láthatják, hogy nincs mitől félni. A foglalkozások alatt aztán egy csomó hasznos dolgot megtanulhat még a gazdi és kutyája, például a laza pórázon való sétát, a behívást, ültetést, szemkontaktust, klikkerhasználatot, és jó feladatok vannak a kötődés erősítésére is. Az ovi tehát csupa móka és kacagás, és arra is kiválóan alkalmas, hogy egy tükröt tartson a gazdi elé, aki a többieket látva esetleg elgondolkozik azon, hogy saját magának min kellene változtatnia.

A mi csoportunkban 7 kölyök volt összesen, nagyjából mindenki Banditával egyidős, négy hónap körüli. Emlékeim szerint a többség szuka volt. Méretét tekintve Bandi volt a legnagyobb, s minden kutya felé egyértelműen domináns jeleket küldött. (Tartok is tőle, hogy mi lesz később, ha elkezd kamaszodni…) Egy roti szuka próbálkozott nála, de Bandi odébb lökte, és nem foglalkozott vele, játszott tovább másokkal. Párszor előfordult, hogy ő kezdeményezte a lökdösést, de mindig ment utána vissza játszani. Volt egy kis keverék a csoportban, ő volt a legfürgébb, még a vizslák se érték utol. Bandi elég hamar rájött, hogy esélytelen vele szemben, így a fekete kutya futotta a köröket, ő meg a kör közepéből indulva mindig elévágott, egyszer sikeresen fel is lökte. :)

Klikkereztünk ezerrel (én házon kívül még nem nagyon használtam, úgyhogy ez jó volt), gyakoroltuk a behívást (ezt sípra csináljuk, sokkal egyszerűbb, mint kiabálni, és ha belekezdünk a munkakutyázásba, akkor úgyis kelleni fog), és próbálkoztunk a laza pórázon sétával. Ez utóbbi meglepően jól ment, megérte gyakorolni a séták alatt. Összességében tehát nagyon jól éreztük magunkat az oviban, Bandita nagyon elfáradt, utána átaludta a vasárnap délutánt.:) Most szombaton sajnos nem tudunk menni, helyette ezeréves kutyás barátokkal megyünk kirándulni. Vasárnap viszont újból ovi, kíváncsi vagyok, mit szól majd Bandi. :)