Részletek egy kutya és egy macska naplójából

A kutya egy napja

8.00 Kutyakaja! Imádom!

9.30 Kocsikázunk! Imádom!

9.40 Séta a parkban! Imádom!

10.30 Megsimogattak és megdögönyöztek! Imádom!

12.00 Ebéd! Imádom!

13.00 Játszottam a kertben! Imádom!

15.00 Csóváltam a farkam! Imádom!

17.00 Tejes csontocskák! Imádom!

19.00 Labdáztunk! Imádom!

20.00 Hú! Tévét néztem az emberekkel! Imádom!

23.00 Az ágyon alszom! Imádom!

 

Részletek egy macska naplójából

Fogságom 983. napja. A fogvatartóim továbbra is bizarr kis lógó dolgokkal piszkálnak.

Ők friss hússal táplálkoznak, míg a rabtársaim és én csak maradékot vagy szárított falatkákat kapunk. Noha elég egyértelműen kifejeztem a megvető véleményemet, muszáj valamit ennem, hogy megőrizzem erőmet.

A szabadulás gondolata az egyetlen dolog, ami életben tart. Hogy megpróbáljam elundorítani őket, ismét a szőnyegre hánytam.

Ma lefejeztem egy egeret, és a fejnélküli testét a lábuk elé dobtam. Azt reméltem, hogy ettől majd megrettennek, hiszen egyértelműen kifejezi, mire vagyok képes. Ennek ellenére csupán megdicsértek, hogy milyen jó vadász vagyok. Idióták.

Ma este a bűntársaikkal tartottak valami gyűlést. A tanácskozás idejére engem magánzárkába dugtak. A zajokat azonban hallottam, és éreztem az étel illatát. Kihallgattam, amint arról beszéltek, hogy az elzárásomra valamiféle „allergia” miatt van szükség. Meg kell tudnom, hogy ez mit jelent, és hogy hogyan válhatna az előnyömre…

Ma majdnem sikerült az egyik kínzóm ellen egy merényletet végrehajtanom, amikor a lábára csimpaszkodtam, miközben ő mászkált. Holnap ezt ismét megpróbálom – de akkor majd a lépcső tetejéről támadok.

Meg vagyok győződve róla, hogy a rabtársaim behódoló szolgák és besúgók. A kutyának külön kiváltságai vannak. Rendszeresen szabadon engedik, és ő mégis szívesen visszatér hozzájuk. Nyilvánvaló, hogy egy idióta.

A madár pedig tuti, hogy egy informátor. Rendszeresen látom, ahogy az őrökkel társalog. Biztos vagyok benne, hogy minden cselekvésemet jelenti nekik. A fogvatartóim védőőrizetbe helyezték egy magasított cellába, így még biztonságban van. Egy ideig…

Forrás

Kutyával a városban

Hivatalosan csak csütörtöktől hagyhatnánk el a lakást, de mi már a 4. oltás előtt pár nappal feladtuk, nem bírtuk tovább, és kimentünk az utcára. (Ahogy az a képekből már kiderült.) Nagyon régen volt már, hogy lakásban kutyáztam, Budapesten meg még soha, így aztán sok az új élmény nekem is.

Kezdem a pozitívval: már elfelejtettem, milyen is kiskutyával sétálni. :) A szembejövők többségének mosolyt csal az arcára, ha meglátják a vagányan közlekedő Banditát, ráadásul ő még menne is haverkodni mindenkihez, így győzöm visszatartani. Többször előfordult, hogy kutyások ránk köszöntek (főleg a Hármashatár-hegyen), olyan is volt, akivel leálltunk beszélgetni. Nem hiába mondják, hogy a kutya jót tesz az ember társas kapcsolatainak, elvégre a kutya is szociális lény, keresi a kapcsolatot a fajtársaival. Ezeknek a változásoknak én kifejezetten örülök, mert nem szeretem az utcán/BKVn faarccal közlekedő embereket, még az életkedvem is elmegy tőlük.

Ami kiábrándító, az a rengeteg kutyaszar. A Fehérvári úton van olyan szakasz, ahol nem engedem bele Bandit a fűbe, mert olyan szinten tele van kutyaürülékkel. Én mindig zacsikkal feltankolva indulok el otthonról, Bandi általában rögtön azzal kezdi a sétát, hogy lerak egy kupacot. Sajnos szemeteskukából nincsen túl sok, így a végterméket vagy a villamosmegállónál lévő kukába dobom, vagy vissza bemegyek a lépcsőházba, és a közös szeméttárolóban landol. (Persze higiénikusabb lenne egy külön erre a célra telepített szemetes, mert ha jól tudom, akkor a kutyaürülék veszélyes hulladék vagy mi.)

Budapest belvárosában valószínűleg csak akkor tartnék kutyát, ha közel laknék valami zöldterülethez (Városliget, Margit-sziget), mert az tényleg nem nagy élmény a kutyának, ha csak a betonon mászkálhat, és azon kell elvégeznie a dolgát.

Kutyafuttatón még nem jártunk, de már kiderítettük, hogy pár házzal arrébb van egy körbekerített nagykutya-futtató, és nincs messze a Kopaszi-gát végénél lévő sem. Hamarosan majd megismerkedünk a BKV-val is, és lassan megyünk kutyaoviba. :)