Címke: ügyességi

Vizsgadrukk

Az elmúlt napokban többször rám tört a vizsgadrukk, amikor gyakorlás során Bandi visszaesett egy-egy feladatnál. (Pl. a legújabb, hogy nem akar első kézjelre lefeküdni.) Aztán rájöttem, hogy nem is várhatok el tőle túl sokat a vizsgán, hiszen inkább csak készülgettünk, mint sem tudatosan felépítve készültünk volna.

Igazából ez az érzés eddig is motoszkált bennem, hogy ilyen felkészüléssel biztos nem fogunk 90+-os vizsgát összehozni. A bírói tanfolyam adta meg a löketet, hogy mégis nevezzek, mert ott szembesültem vele, hogy ezen a szinten simán lehet úgy segíteni a kutyának, hogy még a vizsga is sikerüljön. 

Úgy döntöttem, hogy elengedem ezt a vizsgát, megpróbálom gyakorlásként felfogni. Vizsgázás terén úgyis minimális tapasztalatunk van, legalább szokjuk a légkört, szerzünk egy kis vizsgarutint, és megnézem, hogy dolgozik Bandi ilyen szituációban idegen pályán.

Ráadásképp iszonyat idő lesz pénteken, az előrejelzés szerint arra a napra visszajön a tél, és orkán erejű széllel kísért havazás várható. Ideális körülmények a vizsgához. :)

(Nyár elején pedig irány az Ü5! A feladatok egy része ugyanis már most megvan Ü5 szinten.)

Vizsgára készülünk

Tavaly egyszer már nekifutottunk egy magasabb szintű ügyességi vizsgának, de a felkészülésnél tovább nem jutottunk. Több oka is volt ennek, részben az esküvőszervezés, részben más kutyás elfoglaltságok, és nem tudtunk összeszedetten felkészülni egy Ü4-5-re (K99 vizsgarendszer). Most viszont egész szépen haladunk, és reményeim szerint március 15-én meg is próbálkozunk az Ü4-gyel.

A középfokos Ü2-höz képest itt már hat különböző típusú feladat van:
– apport ölbe
– karika és hatpálcás szlalom
– 15 méterről ültetésből fektetés, majd állítás, ültetés, állítás
– három bójából kettőhöz küldés
– megállítás fekve 30 méterről
– szagazonosítás két cipőből, saját szaggal

Apport: A feladat leírása szerint a gazda székben vagy a földön ül a feladat közben, és a kutyának az ölébe kell tennie a tárgyat. Először székkel próbálkoztam, mert ki tudja, hogy márc. 15-én milyen idő lesz, de állandóan béna voltam, és hiába tette a kutya az ölembe a tárgyat, mindig legurult. Elvileg ez nem hiba, de nem szép, ha élesben is ez történik, úgyhogy inkább nem kockáztatok. Úgy döntöttem, hogy maradok a töröküléses verziónál, és drukkolok, hogy jó idő legyen jövő héten.

Akadály: A karika szépen megy, a szlalomot még tanuljuk. Nem teljesen érti még a kutya, még mutogatnom kell neki a pálcák között, hogy hol ki és hol be. Sajnos ezt csak a sulin tudom gyakorolni, korábban ezért is gondoltam úgy, hogy kihagyjuk az Ü4-et, és rögtön Ü5-re megyünk. Azért bízom benne, hogy 1,5 hét alatt összeáll.

Kézjelek: Szépen ment, de mostanában az állítás csak másodikra megy, így ezen még gyúrunk. A magasabb szintekhez kénytelen leszek újratanítani az ülésből fekvést, ill. a fekvésből állítást, mert mindkettőnél előre jön a kutya. Négyes szinten még meg tudjuk úgy csinálni, hogy ne lépje át a pálcát, de később ez gond lehet.

Irányítás: Ez megy a legjobban. Lendületes és közel fekszik a bójához. A napokban mondjuk Népszigeten belefutottunk egy vicces szituba, ott ugyanis sokkal nagyobb bóják vannak, mit Őrmezőn. Bandi ahogy kiszaladt, lepofozta a bóját, én meg úgy meglepődtem, hogy elfelejtettem fektetni. Utána letisztáztuk a dolgot, most már azt is bójának látja. :) Szerencse, hogy ez előre kiderült, és nem a vizsgán szembesültem vele (az ugyanis nem Őrmezőn, hanem Népszigeten lesz).

Megállítás: Lassú. Tudja, hogy mi fog történni, ezért cammog, és vontatottan is veszi fel a pozíciót. Úgy próbálom felpörgetni, hogy sokszor hívom megállítás nélkül, aztán meglátjuk, mi lesz belőle. Az Ü2 vizsgánkon például annyira féltem, hogy túlszalad a zónán, hogy túl hamar kiadtam a vezényszót, Bandi pedig kivételesen azonnal reagált, és úgy feküdt le, hogy a farka kilógott a zónából. No comment. :)

Szagazonosítás: Erről nem tudom, mit gondoljak, még tanuljuk. A részfeladatok megvannak, megy a szagfelvétel, a cipők végigszaglása és a jelzés is, ami esetünkben apportot jelent. Ma kapok idegen cipőket, és akkor majd meglátjuk, hogy mennyire megy.

Nagyjából így állunk most, még szűk 1,5 hetünk van. Érdekes lesz az a nap, mert a bíróképzés keretén belül aznap az éles vizsgán őrző-védő, engedelmes és ügyességi gyakorlat is lesz, így még nem egészen tudom, hogyan fogom ezeket összeegyeztetni a saját vizsgánkkal.

Nemcsak okos, ügyes is

Levizsgáztunk!

A szombati utolsó foglalkozás nem sikerült túl jól, a 7 hétvége alatt először éreztem magam rosszul. Az egy dolog, hogy a megállítás egyáltalán nem ment, de a problémamegoldó feladatok sem úgy sikerültek, ahogy előtte gondoltam, és teljesen szétestem én is és a kutya is. Más se hiányzott a másnapi vizsga előtt.

Bekapcsolás

Vasárnap a vizsgák 1-kor kezdődtek, de ráértünk 2-re menni, mert a mi csoportunk volt az utolsó a háromból. A vizsga előtt elmentünk egyet sétálni, hogy picit mozogjanak a kutyák, de mindegyik iszonyat feszült volt, ezért 2 perc után pórázra kellett őket venni, mert majdnem összepattantak. A sulira visszaérve sorsoltunk, és mi lettünk a negyedikek (a tízből), így nem kellett túl sokat várnunk. Próbáltam magam nyugtatni, de kb. úgy izgultam, mint egy egyetemi vizsga előtt…

Hornig Rudi volt a bíró, és a vizsgára jelentkezés simán ment, Bandi szerencsére nem ugrált fel, hanem szépen ülve maradt, és mindenféle kitörő örömködés nélkül hagyta, hogy Rudi odadugja a kezét. Az első három feladatnál nem volt semmi probléma, Bandi nagyon szépen csinált mindent. Nem ugrott be az akadálynál, elsőre felült a kézjelnél, és a bójához is elsőre elindult (és még közel is feküdt), így ezeknél max pontot (feladatonként 25) kaptunk. Mikor a megállításhoz mentünk át, éreztem, hogy még jobban összeugrik a gyomrom, de reméltem, hogy nem lesz gond. Hát lett. :)

Hiába beszéltük át előtte ezerszer Balázzsal (a csoportvezetőnkkel), hogy nem szemből fogom hívni a kutyát, hanem féloldalasan (hogy kicsit lassabb tempóban jöjjön), ezt teljesen elfelejtettem, és szembeálltam Bandival. Hívom, hogy „gyere!”, nem történik semmi, kutya továbbra is fekszik. Mondom, hogy „Bandi!”, na, erre már elindul. Közepes tempóban jön, rettegek, hogy ezek után nem fog megállni, így épphogy belép a zónába, emelem a kezem, „ott! fekszik!”, és láss csodát, a kutya azon nyomban fekszik… A hátsó lábaival még épphogy belépett a zónába, csak a farka lógott ki. A fene se gondolta volna, hogy ilyen gyors lesz…

A bíró utána elmondta, hogy már attól „félt”, hogy 100 pontot kell adnia. :) Végül 3 pontot vont le megállításnál, megjegyezte, hogy a kutya azonnal megállt, amikor a kezemet felemeltem, és hogy nem tipikus hiba, hogy a kutya a zóna elején lóg ki a farkával. Így „csak” 97 pontot kaptunk. :) A vizsga a csoport nagyobb részének hasonlóan jól sikerült, lett 90, 93, 94, 95, sőt még 99 pontos vizsga is, úgyhogy mi elbújhatunk a 97 pontunkkal.

A végére eléggé besötétedett

Nagyon elégedett voltam Bandival, abszolút megfelelt az elvárásaimnak, jobban is teljesített, mint vártam. Most, hogy a tanfolyamoknak a végére értünk, a sulin választhatunk, hogy klubfoglalkozásokra megyünk, őrző-védőre, nyomkövetésre, agilityre vagy mantrailingre, de ezeket egyelőre pihentetni fogjuk. Épp itt az ideje, hogy elkezdjük a vadászkutya képzést, úgyhogy most ebbe vetjük bele magunkat. Kedden már meg is nézte egy ezzel foglalkozó tréner, Karai Csaba, de erről majd írok külön bővebben.

A jutalomfácánnal

Még több kép a vizsgáról itt.

Esős tapasztalatok

Buzgón készülünk a 2-es szintű ügyességi vizsgánkra, ugyanis vasárnap lesz vége a középfokú tanfolyamunknak. Ma kimentünk egyet gyakorolni a sulira, és persze pont akkor kezdett el szakadni az eső, amikor felmentünk a pályára. Ilyen időben még nem nagyon dolgoztam vele, így kíváncsi voltam, hogyan teljesít, és minden elképzelésemet felülmúlta. Abszolút nem hatotta meg az eső. Teljesen fel volt pörögve, és jobban teljesített, mint száraz időben. Egyszerűen látszott rajta, hogy élvezi a munkát. Ezek után nem félek attól, hogy ha hétvégén esni fog, akkor nem akar majd dolgozni, inkább attól kell tartanom, hogy ne pörögje túl magát. :)

A feladatok egy részét már a tanfolyam előtt nagyjából ismerte, így a tanfolyamon igazából a pontosításra mentünk rá. A vizsgán négy feladat lesz: akadály (egy palánk és egy kúszó), kézjeles irányítás, bójához küldés és megállítás.

Az akadállyal sok gondunk nem volt, csak arra kellett gyúrni, hogy ne ugorjon le idő előtt a palánkról, hanem meglegyen a zóna is. (A táborban ugyanis hatalmasat zakózott a palánk tetejéről.) Ez elég hamar megoldódott, és a tanfolyam végére eljutottunk odáig, hogy nem is futok vele végig az akadályok mellett, hanem csak a palánk vonaláig megyek el, és onnan küldöm tovább a kúszóba. Imádja, úgyhogy inkább csak arra kell figyelnem, hogy ne kezdjen el magától akciózni.

A kézjeleknél eleinte az volt a probléma, hogy a fekvésből felültetésnél mindig előretipegett néhányat. Ezt elég hamar sikerült kivenni belőle, egyszerűen csak azt fogadtam el, amikor a feneke fixen maradt, és a mellső lábaival tolta fel magát. Az ültetésből fektetésnél sajnos néha magától lefekszik, bár vissza tudom ültetni, de azért nem örülnék, ha a vizsgán befeküdne, mire elsétálok az öt méterre lévő pálcáig. A felülésnél még 1-2 hete eljátszogatta, hogy csak második kézjelre ült fel, de most már egész szépen megy elsőre. Pontosabban rájöttem, hogy ha a kézjelnél nemcsak az ujjammal mutatok fel, hanem a kézmozdulatban benne van egy ív is (kb. mint amikor a karmester vezényel), akkor elsőre felül. Valószínűleg ezt ki kellene venni belőle, de most itt a vizsga előtt nem akarok ezzel szórakozni, ha így stabilan megy. Amúgy már nagyobb távolságról is egész jól csinálja, már 10 méterről is megvan, úgyhogy a vizsga után ideje lesz beletenni az állítást is.

A bójázást már tavasszal elkezdtük kíváncsiságból formálással, aztán nyáron a táborban megvezetéssel dolgoztunk, mostanra meg már összeállt egy viselkedéslánccá, és már nagy távolságból is lendületesen megy. Ami ma új problémaként jelentkezett, hogy ha nagy távolságból küldöm, és nagyon lendületesen megy, akkor picit távolabb fekszik a bójától, de mondjuk még akkor is 1 méteren belül van (kb. a mellső lába van fél méterre). Ü3-ig 2 méteren belül kell feküdni, felette meg 50 centi, úgyhogy ezen majd finomítani kell.

A vizsgafeladatok közül a megállítás a legnagyobb parám, ezzel ugyanis hiába próbálkoztunk a táborban, nagyon nem akart menni. (A táborban kezdő ügyességire jártunk, ahol rajtunk kívül mindenkinek megvolt már az Ü2-es vizsgája, és csak mi voltunk teljesen kezdők.) Így már eleve úgy mentem neki a feladatnak, hogy ez nekünk nehezen megy, ráadásul kitaláltam, hogy azt szeretném, ha a kutyám nem a pálcához kötné a lefekvést, hanem akkor feküdne, amikor mondom neki. (A feladat úgy szól, hogy a kutyát lefektetem, majd 20 méterre távolodok tőle, behívom, és 10-15 méter között egy pálcákkal kijelölt sávban fektetem.) Éppen ezért hétközben szinte mindig pálcák nélkül gyakoroltam vele, több-kevesebb sikerrel. Közben rájöttem, hogy nem biztos, hogy ez reális elvárás a vizsgáig, így annak is örülök, hogy a pálcánál fekszik. Szerencsére azért egész gyakran fekszik le akkor, amikor mondom neki, és csak ritkán megy el a pálcáig, így ha már túl leszünk a vizsgadrukkon, akkor erre jobban rágyúrhatunk. Ma reggel például pálca nélkül gyakoroltunk, és háromszor is akkor feküdt le, amikor mondtam. A délutáni sulis gyakorlásnál, ahol lent voltak a pálcák, ott volt, hogy elsétált a pálcáig, viszont aminek nagyon örültem, hogy a nagy lendület ellenére is megállt. Ugyanis a lendülettel is vannak gondjaink: vagy csigatempóban jön (bár mostanában ez a ritkább), vagy nagyon lendületesen, és akkor meg túlszalad. Ezen általában segít, ha nem fordulok vele teljesen szembe, hanem picit féloldalasan állok – valószínűleg a vizsgán is inkább kicsit kifordulok, mint hogy ne álljon meg a zónán belül.

Nagyjából tehát így állunk a vizsga előtt. Múlt héten, a próbavizsgán nagyon penge volt, öröm volt nézni, ahogy bekapcsolt, egyszerűen tudta, hogy most koncentrálni kell, hogy meló van. Az engedelmes vizsgánkon is teljesen el voltam hűlve, hogy mennyire összeszedett volt, annak ellenére, hogy én mennyire izgultam. Akkor mondjuk mázlink volt, mert mi voltunk a legelsők, így nem volt túl sok időm stresszelni. Majd meglátjuk, hogy most mi lesz…