Tükör Módszer – Kutyafuttató

Nem vadítás, hanem kézbentarthatóság

Hétvégén egy nagyon izgalmas szemináriumon vettünk részt Normafán, ahol a téma az ösztönenergiák levezetése volt. A Tükör módszerben ez a terület nagyon hangsúlyosan jelenik meg, a módszernek ez képezi az egyik lábát (a másik kettő a tanítás és a viszonyrendezés).

A rendszeren belül ezeket az energialevezetésre szolgáló, tükrösített kutyás sportokat összefoglalóan életmód programoknak nevezik. Első ránézésre némelyik talán nem is különbözik a hagyományos kutyás sportoktól, ám azért mégis vannak eltérések. Egyik elsődleges céljuk, hogy a kutya kompatibilissá váljon a társadalommal, a városi élettel, ne romboljon, és ne jelentsen terhet a környezete számára. Szem előtt tartják a kutya egészségét, melyhez elengedhetetlen, hogy kiélje a természetes ösztöneit, és levezesse az energiáit (ellenkező esetben a felgyülemlett energia úgy törhet ki belőle, mint egy vulkán, vagy épp betegségekhez is vezethet – az emberi stresszbetegségekhez hasonlóan). Jellemző még rájuk a nagyobb tudatosság, a folyamatos kommunikáció a kutya és gazda között, valamint az arra való törekvés, hogy a felpörgött, magas ösztönállapotban lévő kutya is kontrollálható legyen. Továbbá az is cél, hogy a pályán megtanult dolgok a hétköznapi életben is alkalmazhatóak legyenek.

Az életmód programok közül jelenleg a legerősebb az őrző-védő, ez az, ahol a leginkább észrevehetőek a különbségek a hagyományos és tükrösített változat között. Sajnos még ma is vannak olyan kutyaiskolák, ahol az őrző-védő foglalkozásokon nem a megfelelő hozzáállással képzik a kutyákat. Ehhez képest óriási a különbség a Tükör sulikon folyó ŐV-ken, ahol a külső szemlélő akár még olyannal is találkozhat, hogy az oktató egy plüssjátékkal játszik a kutyával.

Játék a plüssel

Az őrző-védő munka során a kutya két ősi ösztönével dolgoznak: a zsákmányszerző és a védőösztönnel. Ezek több-kevesebb mértékben minden kutyában megvannak, Bandiban például a zsákmányszerző nagyon erős, a védőösztöne pedig egy átlagos goldennél erősebb. Egy zsákmányos kutya számára az ŐV egy tök jó buli, ahol húzógatóst lehet játszani az oktatóval, és mindig van nyeremény (zsákmány) a végén. Így is fel lehet építeni egy szép munkát, de ilyenkor a kutyán azért látszik, hogy csak játszik, és nem fenyegetően ugatja az oktatót, hanem inkább játékra hívja. Az igazán látványos ŐV-hez szükség van a védőösztönre is, ez adja az aromáját a munkának.

Bandita ösztöntesztje, ahol megvizsgáltuk, milyen a zsákmány- és védőösztöne (kommentátor: Korom Gábor)

Noha sejtettem, hogy Bandi élvezné a dolgot, sokáig elutasítottam az ŐV-t, mert féltem attól, hogy tönkreteszi a puha harapását, amire a retrieversportban nagy szükség van. Zavart ugyan, hogy esténként könnyen átkapcsol védőbe, és a gyanús tárgyakat, embereket megugatja, de elvoltunk így, mert a puha száj volt az elsődleges. Az utóbbi időkben azonban elég sok mindent átértékeltem, és úgy döntöttem, hogy ha problémát okoz, akkor majd megküzdünk vele. Egyébként sincs különösebb tétje a dolognak, hiszen onnantól kezdve, hogy nincsen tenyészértéke a kutyának, nekünk minden hobbi. (Erre azért nagyon sokszor emlékeztetnem kell még magam.)

Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy rengeteg kutyás sport közül választhatunk, és nem szívesen mondanék le egyikről se. A retrieversport mellett az ügyességi ágazatban is próbálunk fejlődni, időnként eljárunk mantrailingezni, az obedience-szel szeptemberben fogunk megismerkedni, és ezekhez most hozzájön az ŐV, amit nem én fogok csinálni a kutyával, hanem Viktor.

De miben is más a Tükör ŐV? Nem vadításról szól, hanem a kutya kézbentarthatóságáról és a frusztrációinak kioldásáról. Sok kutyának például nagy konfliktust jelent az, hogy idegen emberekkel kontaktusba kerüljön, és ezen a terápiás ŐV, az oktatóval való játék sokat segíthet. A kutya pedig ennek köszönhetően magabiztosabb lesz.

Kézbentarthatóság alatt azt értjük, hogy mennyire kontrollálható a kutya különböző környezeti ingerek mellett. Az ŐV nagy előnye, hogy ezeket az ingereket fokozatosan lehet növelni, így a gazda nem kerül rögtön mély vízbe. Egy macskákra, csirkékre, nyulakra vadászó, zsákmányos kutyánál például labdákkal lehet a pályán gyakorolni, mindig csak annyira terhelve a kutyát, hogy a gazda még le tudja tiltani a labdáról. Így a gazda megtanulja gátolni a kutyát, és önbizalmat nyer. Az ŐV-ben én ezt tartom a legfontosabbnak, mindamellett, hogy Bandival ilyen téren nincsenek nagy problémák, mert pici korában erre sokat gyúrtam (labdákkal).

Kicsit félrevezető, hogy ezeket is ŐV-nek hívják, mert sok esetben a pályán történteknek köze nincsen az őrzéshez. De ha valakinek ilyen ambíciói vannak, akkor erre is van lehetőség, a K99-es vizsgarendszer őrző-védő ágazatában magasabb szinteken már olyan feladatok vannak, mint a klasszikus munkakutya sportban.

Oktatói szemmel

Tegnap egy jól sikerült alapfokú tanfolyami óra után elkezdtem gondolkozni azon, hogy miért jó oktatónak lenni, és miért szeretem csinálni ezt az egészet. Szerelem. Hobbi. Kikapcsolódásnak annyira nem mondanám, mert fejben nagyon ott kell lenni, és nagy a felelősség is. (A kikapcsolódás az ovi. ) De nincs annál szebb, mint amikor beérik a munka gyümölcse. Amikor látod, hogy tudtál segíteni, hogy a közös munkának hála élhetőbbek a hétköznapok, és segítettél a gazdának, hogy elinduljon egy olyan úton, amin haladva sokkal jobban megismerheti a kutyáját és önmagát is.

Döcögősen jutottam el idáig. 13 évesen kezdtem el kutyaiskolába járni a pöttyösömmel, és utána kisebb-nagyobb megszakításokkal megfordultunk kutyasulikban. Minden érdekelt, az agility, a mentőkutyázás, a klikker, és csak úgy szívtam volna be magamba mindent, de a távolság nagy úr, és Nagykanizsáról nehéz volt lépés tartani a fejlődéssel a kutyás világban. Ez egészen odáig vezetett, hogy néhány évre ki is vontam magam a kutyázásból, mert úgy éreztem, nem tudok hova továbbmenni. Aztán az egyetem alatt jött Blues, újból kutyasuli, felkérés, hogy segítsek be a sulin, kikvez, tükör módszer, szemináriumok, szárnypróbálgatások a kanizsai kutyasulin, és végül jött Bandita, s vele fordult komolyra a dolog. Vele jött Őrmező, az ovi, a tanfolyamok, a megfigyelés, a segítői szerep, és nagyjából egy évvel ezelőtt a csoportvezetés. Néha átfut rajtam, hogy vajon miként alakultak volna a dolgok, ha Budapesten lakunk, és több lehetőségem van kutyázni. Fene tudja.

Azóta érzem teljesnek az életem, amióta a suli van. Szeretem a munkát a gazdákkal. Roppant kényelmes ügyes gazdikkal dolgozni, de az igazi kihívást a nehezebb esetek jelenik. (Bár a sok kihívás után felüdülés egy-egy tehetségesebb gazda. ) De igazán tanulni a problémás esetekből lehet. A gazdáknak mindig elmondjuk, hogy a kutya akkor érti meg a legjobban a szabályokat, ha engedjük hibázni. Ez ránk is érvényes – mi is akkor tanulunk, ha valami nem válik be, és új megoldást kell találni.

A kikvezeken az ember megtanul egy csomó elméletet, de igazán a gyakorlatban áll össze a sok elmélet és gyakorlat egy egésszé. Akkor értettem meg az összefüggéseket, amikor már oktatóként benne voltam. Mert az egy dolog, hogy az ember ledarálja a kötelező elméleti anyagot, de ezt élővé kell tenni a gazda számára, hogy fogyasztható legyen, hogy be tudja illeszteni a mindennapjaiba.

Az egyik kedvenc pillanatom az volt, amikor nemrég megkérdezett tőlem valamit az egyik gazda, és hirtelen nem tudtam a választ a kérdésére. De ahogy a gazdával átbeszéltük a problémát, a végére kikristályosodott a megoldás. Persze ilyenkor az ember próbálja leplezni a gazda előtt a tanácstalanságát, és csak magában ujjong, amikor rájött a válaszra. De miután minden kutya más és más, nem is lehet sablonokkal dolgozni. Nem is cél, hogy minden kutyából kockát csináljunk. A cél az, hogy a párosoknak segítsünk összecsiszolódni.

Kutyaiskolának hívjuk magunkat, de valójában nem az vagyunk. Nem a kutyákkal foglalkozunk, hanem a gazdákkal. Hozzájuk próbálunk bejutni, és nekik próbálunk segíteni abban, hogy ők megtalálják a hangot a kutyájukkal. Nem arra törekszünk, hogy rövid idő alatt minél több mindent beleverjünk a kutya fejébe, hanem arra, hogy ráébresszük a gazdát, hogy mit is jelent kutyát tartani. Hogy mit vállalt magára akkor, amikor azt a négylábút hazavitte, és hogy adott esetben min kell változtatnia ahhoz, hogy az esetleges problémák megoldódjanak. Közben persze a kutya megtanul minden lényeges dolgot, de a hangsúly mégis azon van, hogy segítsünk a mindennapi problémákban. Utána pedig már a gazdán múlik, hogy mit kezd a tudással. Felhasználja, és lesz egy kiegyensúlyozott, boldog kutyája, vagy veszni hagyja, és akkor előbb-utóbb a dolgok visszatérnek a régi kerékvágásba.

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez egy baromi fárasztó hobbi. Meló után hazajövök, összekapom magam, átnézem a jegyzeteimet, és megyek ki a kutyasulira, ahol lenyomom a 1,5 órás foglalkozást, utána még megbeszélünk, és nagyjából fél 10 és 10 között haza is érek. Pillanatnyilag most az öt munkanapból 4 ilyen. Olyan, mintha lenne egy másodállásom. Ehhez képest nagyon ritkán fordul elő velem olyan, hogy a munkából hazaérve úgy érzem, hogy nem akarok kimenni a sulira. Sőt.)

Városi kutyákat teszteltek Budapesten

Szombaton egy nagyon izgalmas programon vettünk részt a Szent István parkban. Az Újlipótvárosi Kutyások Köre és a Tükör Módszer Magyarország ugyanis Közösségi Kutyás Próbát szervezett. Az esemény valójában egy újfajta városi kutyás vizsga tesztje volt, ami különösen nagy szerephez juthat most, hogy komoly viták folynak a pórázkötelezettség bevezetése körül. A programot már az egész pórázmizéria előtt elkezdték szervezni, véletlen egybeesés, hogy a kettő így összecsúszott.

A vizsga feladatai a kutya szocializáltságát mérték. A gazdának be kellett bizonyítani, hogy különböző helyzetekben vissza tudja hívni a kutyáját, nyugodtan el tudja engedni kutyák között, és szájkosarat is tud rá tenni, ha szükség van rá.

Az eseményen ott volt Korom Gábor is, a Tükör Módszer egyik alapítója. Gábor elmondta, hogy a vizsgarendszer előkészítése már évek óta zajlott. Nem a BH (kísérőkutya) vizsgához hasonlót akartak, hanem egy olyat, ami a kutya gátolhatóságát és szocializáltságát méri. Szombaton a jelentkezők 1-es szinten tettek vizsgát, ami arról szólt, hogy a kutyafuttatón a kutya hogy tud viselkedni. Terveznek olyan szintet is, ami azt igazolja, hogy a kutya forgalmi helyzetben is jól viselkedik.

“A hagyományos vizsgarendszerek jellemzően a kutya teljesítményét mérik, hogy a kutya hogy tud a gazdájával pórázon együttműködni, vagy póráz nélkül úgy, hogy nem mehet el a gazda mellől. Itt most olyan gyakorlatokat kellett elvégezniük, ahol a kutya szabadon volt, és a gazdának ezekben a helyzetekben kellett kontroll alatt tartania” – mondta Gábor.

A kutyás próbát néhány héttel ezelőtt hirdették meg Facebookon, és nagyon nagy volt az érdeklődés, de a vizsga tesztjellege miatt csak nyolc páros jelentkezését tudták elfogadni. Ők viszont kivétel nélkül átmentek a vizsgán.

A tervek zerint a következő rendezvényen már a magasabb szinten szerveznek vizsgát. “A célunk alapvetően az, hogy a tudatos kutyatartók jogokat kaphassanak” – mondta Gábor.

A Tükör Módszer Magyarország két héttel ezelőtt egy nyílt levélben kommentálta a szabálysértési törvény módosítását. Kezdeményezésük szerint egy pórázkötelezettség alól mentesítő vizsgarendszerre volna szükség, és ehhez azóta több szervezet, például az EB OVO, az Újlipótvárosi Kutyások Köre és a Noé Állatotthon is csatlakozott.

Nem kutyaiskola, hanem gazdaiskola

Ezt szoktam válaszolni, ha valaki megkérdezi tőlem, miben más az Őrmezői Kutyasuli és általában a tükör kutyasulik, mint a többi kutyaiskola. Mindig elmondom, hogy nálunk a kutyák a foglalkozásokon általában szabadon vannak, és hogy a tanítás során nem alkalmazunk semmilyen kényszert velük szemben. Azt is el szoktam magyarázni, hogy a cél, hogy a gazda jó gazda legyen, olyan, akire a kutya felnézhet, és akit hajlandó/akar követni.

Már több mint egy éve, hogy kijárok Őrmezőre, tavaly januárban még gazdiként kezdtem az oviban. Májusban alapfokú tanfolyam Bandival, aztán egy nyári tábor, és a tábor után pedig már mint oktató-tanonc mászkáltam ki a kutyaoviba. Szeptemberben középfokú tanfolyam kutyástól, közben oviban csopvez lettem, megfigyeltem a tanfolyamokon, mostanra pedig már túl vagyok az első félig-meddig saját csoporton, ahol segítő oktatói szerepben kísértem végig egy alapfokú tanfolyamot. Olyan sebességgel történnek a dolgok, hogy csak kapkodom a fejem, bár az nagy előny, hogy a kiképzésvezetői tanfolyamokat és néhány szemináriumot már korábban elvégeztem, így az alapok nem voltak ismeretlenek. (No meg az sem volt hátrány, hogy Kanizsán már próbálkoztam kiképzősdivel.)

Csoportunk a vizsga után

Amikor évekkel ezelőtt először belecsöppentem ebbe az egész “póráz nélkül dolgozunk, klikkerrel varázsolunk”-rendszerbe, hihetetlennek tűnt, hogy lehet így is kutyaiskolát csinálni. Pötyimmel hagyományos, pórázrángatós kutyasuliba jártunk, és bár volt ott is jutalmazás, közel sem ennyi, mint amennyit ma a tanítás során használok. Ott a kutya azért csinálta meg a feladatot, mert tudta, hogy ha nem jön láb mellett, akkor úgyis odarántom. Nem is figyelt rám úgy, és ha épp olyanja volt, akkor rimánkodhattam neki, hogy jöjjön már vissza, nagy ívben tojt a fejemre. Ehhez képest Banditával teljesen más a helyzet. Ha meghallja a klkikker zörgését, már ott áll előttem, és csillogó szemmel várja, hogy most mi fog történni. Ha belekezdünk valami új feladatba, akkor látni rajta, hogy próbálja kitalálni, mit kellene csinálnia, és az is látszik, amikor leesik neki, hogy “hoppá, szóval ezt kell!”

A hagyományos képzés során fel sem merült, hogy az iskolában elengedjük a kutyákat, mert borítékolva volt, hogy bunyó lesz. Ilyen tapasztalatok után kétkedve fogadtam, hogy lehet úgy tanulni a kutyával, hogy közben 10 másik kutya (amiből mondjuk 6 kan) van körülötted a pályán. S láss csodát, lehet! Aki nem hiszi, jöjjön ki a sulira, és nézze meg!

Terepfoglalkozáson

Az alapfokú tanfolyamokon határozottan érezhető a gazdaiskola hangulat, ugyanis itt a gazdiknak az idő nagy részében csak annyi dolguk van, hogy a csoportvezetőre figyeljenek. A szabadon futkosó kutyákkal pedig a segítők és a megfigyelők foglalkoznak. És ez az egész kulcsa: egyetlen oktató nem nagyon tudna egy csoportot végigvinni, mert nagyon nehéz (szinte lehetetlen) egyszerre foglalkozni a gazdikkal, és közben felügyelni a kutyákat – pláne ha van köztük problémásabb eset. Kell tehát a segítség, nálunk is volt olyan, hogy öten voltunk fent oktatók a pályán. De a kutyák számára sokkal izgalmasabb így a suli, és sokkal szívesebben tanulnak, mintha végig pórázon kellene feszíteniük. Arról nem is beszélve, hogy alapfokon még tényleg rengeteg tanulnivalója van a gazdának, és ez igazából sokkal fontosabb annál, mint hogy a kutya papírforma szerint üljön láb mellett. A tanfolyamon a gazdik segítséget kapnak a mindennapi életben felmerülő problémák megoldásához, és ez fontosabb, mint egy bármilyen vizsgára való felkészítés. Ha egy gazdi megfogadja a tanácsokat, akkor a tanfolyamok végére lesz egy olyan kutyája, amelyiket be lehet hívni, és amelyikkel póráz nélkül, zsebre tett kézzel lehet sétálni. (Ez télen különösen előnyös!)

Sok idegen kutya egy rakáson – közös kirándulás a népszigetisekkel

A Tükör suli tehát olyan gazdáknak való, akik szeretnék egy kicsit jobban megérteni a kutyájukat, és fontos nekik, hogy a hétköznapokban normális életet élhessenek a kedvencükkel. Mindezek mellett egy ilyen tanfolyam, illetve a kutya tükröt is tart az ember elé. A kérdés az, hogy mennyire áll készen a gazda arra, hogy belenézzen ebbe a tükörbe, és elfogadja, amit ott lát.

Egy dologgal küzdök nagyon, ez pedig a saját kutyám. Sajnos az iskolai foglalkozások ütik a vadászkutyás tréningeket, így az utóbbi időkben azzal kísérleteztünk, hogy Viktor vitte Banditát gyakorolni. Sajnos ez nem igazán jött be, a kutya visszaesett, és elkezdett bohóckodni. Úgyhogy márciustól délutáni csoportokba megyek át, és szerintem kicsit az oviról is lemondok, hogy legalább délelőtt tudjak normálisan Bandival foglalkozni. Bízom benne, hogy ez segíteni fog. Már csak azért is, mert március 15-én vizsgázni szeretnék vele.

Kezeljük az ösztönöket

Hétvégén kétnapos életmód és ösztönkezelési szemináriumon voltam Népszigeten. Tavaly már egyszer részt vettem egy ilyenen, de most kibővült programot ígértek, ráadásul az ismétlők féláron részt vehettek, így elmentem. Szombaton kutya nélkül voltam, de vasárnap már jött velem Bandi is.

Szombaton főleg az élemódról volt szó, Gábor (a Korom) beszélt kulcsingerekről, ösztönenergia-keringésről, gátlásról, motivációról, pihenésről. A szaftosabb dolgok vasárnap kerültek terítékre, így az ösztön, a különböző tulajdonságok szerepe, a tükör módszer lényege és a büntetés. Sokan hoztak kutyát, így a legtöbb helyzetet élesben is meg tudtuk nézni a kutyákon. A két nap legjobb pillanatai szerintem azok voltak, amikor felálltunk egy sorba, és mindenki próbálta kivitelezni a szemmel verést egy előtte álló képzeletbeli kutyán. :)) Szép kis grimaszok születhettek akkor, én konkrétan annyira befeszítettem a karomat, hogy utána teljesen elzsibbadt.

Sokat vaciláltam, hogy vigyem-e Bandit, de aztán úgy voltam vele, hogy ezt a helyzetet is szokni kell (amikor egész nap nyugiban fekszik mellettem), így jött velem. A sulin nyüzsgő rengeteg kutya hatalmas inger volt számára, de jól viselte, és szépen figyelt rám (ott értékeltem igazán, hogy sípot, ill. füttyöt használok behívásra). Délelőtt kicsit nehezen bírt nyugton maradni, sokszor felállt, fát rágott, fűcsomót tépett, de aztán délután már póráz nélkül is elvolt a székem mellett, bár folyamatosan készenlétben volt.

Még vasárnap reggel tette fel Gábor a kérdést, hogy ki milyen életmód programot űz, ill. tervez űzni a kutyájával. Volt ott agility, őrző-védő, nyomkövetés, mantrailing, én meg nagy vagányan mondtam, hogy vadászat/retrieversport. Tök egyedül voltam. Persze nem számítottam nagy tömegre, de nem gondoltam volna, hogy a sok vadászkutyás (és retrieveres) közül rajtam kívül senki más nem szeretne azzal foglalkozni, amire alapvetően kitalálták a kutyáját. Ez mondjuk abból is fakadhat, hogy sokan idegenkednek az élővadas vadászattól, a dummysportról meg még nem hallottak. Na de majd mi megmutatjuk! :)))

„A jó gazda iránymutató a kutyája számára” – interjú a Tükör módszer alapítójával

A Korom Gáborral történő beszélgetés során számos érdekes téma előkerült még, ami nem fért be az [origo]-n megjelent cikkbe, így ezek – interjú formájában – itt a blogban olvashatók.

Mikor kezdtél kutyázni?

Mindig arra vágytam, hogy legyen egy kutyám, akivel foglalkozhatok. Tízévesen kaptam egy német juhászt, vele elmentem kutyaiskolába, és nem tetszett, amit ott láttam. Teljesen idegen volt, nem éreztem jól magam ebben a világban. Tizenkét éves koromban egy barátommal alapítottam egy kutyaiskolát. Összeraktunk egy akadálysort, és rendszeresen foglalkozásokat tartottam.

Ez volt az első kutyaiskolám, aztán beidomultam abba a világba, ami munkakutyás világként ismert. Mindig idegen volt számomra ez a világ, más értékeket vallottam, de megtaláltam a helyem, és munkakutya-versenyző lettem, világbajnokságokon szerepeltem. Aztán egyszer csak rádöbbentem arra, hogy azokat az értékeket, amikben anno hittem, teljesen elhagytam. Rájöttem, hogy amit csináltam, az nem más, mint a kutya lényének kizsákmányolása anélkül, hogy bármit is tudnék a kutyáról.

Mennyi idő telt el a Tükör módszer kidolgozása és az iskolai bevezetés között?

Eleinte teszttanfolyamok indultak. Sosem felejtem el az első tanfolyamot, amit póráz nélkül próbáltunk megcsinálni. Mi magunk, oktatók álltunk be a kutyáinkkal, olyan kutyákkal, amelyek még fiatalok voltak, esetleg hagyományos rendszerben képzettek, és piszok nehéz volt. Sokan ki is estek a sikertelenség miatt. Hosszú tesztelési időszak után értünk el az iskolai bevezetésig.

Elkezdtünk egy folyamatot, hogy a hagyományos elemeket fokozatosan kivontuk a foglalkozásokról, majd egyre hatékonyabban tudtuk a Tükör módszer technikáit alkalmazni már csoportban is. De mire az első korrekt tanfolyam elindult, legalább hét év eltelt. Négy-öt éve működik olyan szinten, amire azt tudom mondani, hogy Tükör módszer. Mára több ezer kutya végzett a módszer jegyében. Több ilyen szellemben működő iskola van már Budapesten kívül is (például Szeged, Zalaegerszeg, Szombathely, Gödöllő, Vác), és egyre többen jelentkeznek, hogy szeretnének ezzel foglalkozni.

Külföldről is elég nagy az érdeklődés.

Abban a furcsa helyzetben vagyunk – ami egyfelől persze nagyon jó és nagy büszkeség, de nehézség is-, hogy sokkal nagyobb az igény és a megkeresés, mint a kapacitás. Sajnos nem állunk még készen arra, hogy a Tükör módszeres oktatás elinduljon külföldön, nincsenek még meg az idegen nyelvű oktatási programok. Magyarországon viszonylag könnyű, mert van egy bejáratott képzési program, ahova rengetegen jönnek el. Sokan látják, hogy nem könnyű ebbe beletanulni, mert több éves tanulást igényel, mire egy érdeklődő oktatóvá válhat. Ezt kell létrehoznunk külföldön, ahol nincs meg az oktatási rendszer. Egyelőre nagyobb tapasztalatú kollégáink mennek ki, és próbálnak meg betanítani kinti oktatókat.

Minek köszönhető az igény?

A videók biztosan sokat segítettek abban, hogy a világnak megmutassák, hogy létezik ilyen kutyatartás is, hogy szabadon lehetnek kutyák, és nem verekednek össze annak ellenére, hogy nem ivartalanítottak. Ennek elég jó bizonyító ereje van, de mostanra már a módszer híre is egyre több emberhez jut el, hogy Magyarországon valami furcsa dolog történik, hogy itt szabadon vannak a kutyák a tanfolyamon, és nem verekednek. Komoly szakmai műhelyek keresnek meg minket ezzel kapcsolatban.

Az etológusok is vizsgálják a hatékonyságát.

Viszonylag még az elején vagyunk, remélem, ez majd egy jó tudományos hátteret ad a módszer további terjedéséhez, aminek a hatékonyságát a munkatársaimmal, a saját szemünkkel látjuk. Nem arról van szó, hogy fazonírozzuk a kutyákat és a gazdákat. Van egy élő páros, egy gazda és egy kutya, mindkettőnek saját egyénisége és temperamentuma, és mi abban próbálunk segíteni, hogy a gazda a lehető legmagasabb tudatosságával a legoptimálisabb életet tudja élni. Tehát a kettejükhöz idomultan, de mégis egyedi életmódot tudjanak élni. Az egyediségen van a hangsúly, itt csak egyedekkel, egyedi helyzetekkel van dolgunk.

Milyen szerinted a jó gazda?

A jó gazda ismeri a kutyája igényeit. Toleráns ott, ahol toleránsnak kell lenni, következetes és ellentmondást nem tűrő ott, ahol kell. Hatékonyan tudja felhasználni az energiáit, a kutyára szánt idejét, és jól tud kommunikálni a kutyájával. A jó gazdát onnan lehet felismerni, hogy a környezetével jó viszonyban van. Megfelelően tudatos abban, hogy a saját és kutyája igényeit is felmérje, és ezeket jól tudja működtetni.

Hogyan teheti igazán boldoggá a gazda a kutyáját?

Őszintén azt gondolom, hogy azzal, ha Tükör módszerrel dolgozik a kutyájával. Mert miről szól a tanulás? Arról, hogy a kutya és a gazda megtanul egy közös nyelvet. Beállítunk középre egy mesterséges nyelvet, amelyen hihetetlen hatékonyan tudunk kommunikálni és információt megosztani egymással. Ez nagyon fontos igénye a kutyának, és amikor el tudok kezdeni beszélgetni vele, akkor elképesztő hálássá válik.

A jó gazda határozott és iránymutató tud lenni a kutya számára. Az ember idegenvezetője a kutyának ebben a világban, és ehhez fontos, hogy az ember hiteles legyen. A hiteles ember pedig következetes, a kutya elfogadja őt, mint iránymutatót, és ezzel a minőséggel tudom kiegyensúlyozottá és egészségessé tenni. Szándékosan nem használjuk azt a szót, hogy falkavezér, mert mi nem falkában, hanem családban élünk. A család egy sokkal összetettebb modell, mint a falka.

Mit gondolsz a városi kutyások és nem kutyások kapcsolatáról?

A kutyatartás nemcsak a kutyatartók problémája. A kutya sorsáért az emberiség felel, minden ember minden kutyáért. A nem kutyatartóknak is felelőssége az, hogy a városi kutyáknak is megfelelő életmódot tudjunk biztosítani. Ahogy az is, hogy a tigrisek ne haljanak ki. Aki ezt vitatja, az struccpolitikát folytat, és nincs felkészülve a jövőre.

Azért tartunk itt, mert a kutyatartók irritálják a környezetüket. Nagyon sok agresszió- és szocializációproblémás kutyával lehet találkozni, akik a környezetükben károkat és problémákat okoznak. Addig, ameddig a kutyatartók nem tudnak megfelelő tudatossággal viszonyulni a kutyatartáshoz, addig nem szabad azon csodálkozni, ha olyan rendeletekkel szabályoznak minket, amelyek ellehetetlenítik a nagyvárosi kutyatartást. Meg kell emelnünk a kutyatartási kultúrát, és akkor a törvényhozóktól ki lehet követelni azt, hogy azok, akik megfelelő tudatosságú kutyatartási kultúrát képviselnek, azok számára más szabályok legyenek érvényesek.

Mi a véleményed az állatvédelmi törvény módosításáról?

Alapvetően jó elképzeléseket és gondolatokat tartalmaz, remélhetőleg valódi szakemberek fogják működésbe hozni. Ha én lennék a törvényhozó, nagyobb szabályozási szigorral járnék el, és nemcsak bizonyos fajtákra korlátoznám a szájkosarat. De annak a kutyatartónak, aki tényleg komolyan veszi a kutyatartást, annak legyen lehetősége arra, hogy méltó módon, a 3. évezredhez mérten éljen a kutyájával. Jelenleg megalázó, hogy olyan kutyára is szájkosarat és pórázt kell tenni, amelyiknek ez teljesen méltatlan. De egyértelmű, hogy pórázt és szájkosarat kell tenni arra a kutyára, amelyik veszélyezteti a környezetét. A szabályozást akár egy nagyobb körre kiterjeszteném, de reális és tiszta alternatívát biztosítanék arra, hogy legyen egy olyan városi kutyatartó vizsga, amellyel akár megelőzhetjük egész Európát.

A tudatos gazda tudja, hogy hol kell feltennie a pórázt a kutyára, mert esetleg vannak olyan érzékenységei az állatnak, melyeket nem lehet alapos szocializációval sem kiszedni. Ha a gazdát nem a rendelet kötelezi, hanem ennek a képességnek a birtokában van, akkor egészen biztos, hogy nem a környezete rovására fog élni. A jó gazda jó viszonyban van a környezetével, mert a kutyája egészséges, mert tudja, hogy mire van szüksége, és le tudja vezetni az energiáit. Ezáltal a környezetét nem irritálja, és a gazda is megérti azt, hogy mások esetleg félhetnek a kutyától, és felismeri azokat a helyzeteket, ahol neki háttérbe kell húzódnia a kutyájával.

Szerinted lehet szemléletváltozást elérni a lakótelepi kutyatartó idős néniknél?

Abszolút, nem is kell sok idő. Ha valaki azt mondta volna nekem 11-12 évvel ezelőtt, hogy itt fog tartani ma Magyarországon a kutyatartási kultúra, nem hittem volna el. Elképesztően gyorsan változunk. Azt gondolom, hogy a magyar gondolkodásmód nagyon nyitott arra, hogy úgy tudjon változni, hogy a régi értékek meghagyása mellett újakat hozzon be a rendszerébe. Ilyen szempontból Magyarország egy ideális terület. Nagyon jól tudunk fejben megérteni dolgokat, és utána a gyakorlatba bevinni azokat. Látva, hogy a nyugati kutyatartó kultúrák hogyan oldják meg ezeket a dolgokat, azt gondolom, hogy egyáltalán nem állunk annyira rosszul – ebben a tekintetben. Más tekintetben sajnos borzalmasan állunk, gondolok itt például a kutyák ezreinek elaltatására az emberi tudatosság hiánya miatt. De nagyon nagy jövőt látok abban, hogy olyan kutyás kultúrát alakítsunk ki Magyarországon, mely etalonként szolgálhat akár Nyugat-Európának is.

Mivel telnek egy iskolavezető napjai?

Nagyon szeretek csoportokat vinni, de sajnos már nem nagyon van rá időm. Foglalkozást szoktam tartani, sokszor jelen vagyok problémás eseteknél, hívnak konzultálni, a tanfolyamok menetét folyamatosan nyomon követem. Az egész módszer úgy kezdődött, hogy én vittem az első alapfokú tanfolyamot, aztán az első középfokú tanfolyamot, és azóta is ebben érzem magam a legjobban, amikor a gazdákkal együtt dolgozunk, és együtt foglalkozunk a kutyákkal. Rendszeresen tartok előadásokat országszerte, de alapvetően az oktatóképzéssel és a módszer továbbfejlesztésével, szakmai anyagok létrehozásával és az extrém problémás esetek kezelésével foglalkozom. Készülünk a külföldi terjesztésre, és egy tévés produkción is dolgozunk.

Tervezel esetleg új könyvet?

A Neked ugatok!-nak már a második kiadása fogyott el a boltokból, csak idő és energia kérdése, hogy merre megyünk tovább. Amerika kutyás bestsellerének, Karen Pryor Don’t shoot the dog című könyvének a kiadási jogait már megszereztük, a fordítás célegyenesben van. Készül a nagy Tükör könyv is, valamint egy olyan kiadvánnyal is készülünk, ami etológusok, gazdák és tenyésztők bevonásával segítené a tudatos fajtaválasztást.