Címke: Őrmezői Kutyasuli

Első hétvége a suliban

Nagyon izgalmas két napon vagyunk túl: hallgattunk puskalövéseket, megmutattuk Banditát egy küllembírónak, és elkezdtük az iskolát, ahol második nap már rögtön bele is csaptunk a közepébe, és láthattuk, hogyan próbálják meg helyretenni egy viselkedészavaros kutya fejében a dolgokat.

Szombat reggel a TordasZoo-ban kezdtünk, ahol a Hungária Retriever Klub tartott tenyészszemlét, képességvizsgát és munkavizsgát. Mi csak nézőnek mentünk, hogy hallgassunk pár puskalövést, és hogy találkozzunk Eszterrel, Bandi apjának, Balunak a gazdájával. Mellékesen pedig megmutattuk a bírónőnek Bandit. :) Azt mondta, hogy rendben van, csak a mellkasa kevés, mert nem tartottuk elég kövéren, amikor kisebb volt. Hát, ez van. :) Inkább legyen vékony, mint hogy sántítson a túlsúlytól. Jelentősége igazából nincsen, mert sajnos kimarad az életünkből a kiállítási karrier, de ezt majd máskor leírom, hogy miért.

A lövésekkel nem volt semmi gond, Bandi felkapta a fejét, és figyelt, hogy mi történik, de nem ijedt meg. Kicsit még ott ellebzseltünk, aztán eljöttünk, mert még rá kellett készülni a délutáni kutyasuli kezdésre. Miután mi eljöttünk, akkor kerültek sorra a munkavizsgázó kutyák, és büszkén mondhatom, hogy Bandi testvére, Csipesz sikeresen levizsgázott! :))

Csipesz

A suliba fél 3-ra mentünk beiratkozni. A csoportunkban van egy malinois (Sunny), egy vizsla (Lucky), egy kaukázusi (Léna), két keverék (Kiró és másik Léna), egy cane corso (Römi), egy labrador (Duna), egy staffi-jellegű kutya (Chili) és még egy goldi (Melba). Többségében nyugodt kutyák, csak a mali szeretne mindenkit ledominálni, illetve a staffi viselkedészavaros, vele eddig terápiára jártak, és most jutottak el odáig, hogy már be lehet tenni csoportba.

Első alkalommal Bandi láthatóan nem találta a helyét, sokat volt kint a periférián, nem nagyon játszott a többiekkel, csak kicsit a végén a másik goldennel. A feladatokat szépen végrehajtotta, bár először kicsit nehezen talált meg minket, amikor hirtelen az összes gazdi egyszerre kezdte el hívni a kutyáját. De a végére már egészen belejött, sőt, nagyon kiabálni sem kellett neki, mert általában a közelben volt. Túl sok mindent nem tanultunk, mert az első alkalom az ismerkedésről szó, hogy a kutyák felmérjék egymást és a környezetet. Bandi kellemesen elfáradt, de azért este még volt ereje sétálni.

Vasárnap jó kis esős napra ébredtünk, így elmaradt a délelőttre tervezett bandázás az Öbölben. Szerencsére 2 körül elállt az eső, és pont jó kutyasulis idő lett délutánra. Ez az alkalom már kicsit izgalmasabb volt. Bandi oldottabb volt, többet játszott Melbával, de sokat füvezett és botozott is. Az ültetés és a szemkontaktus mellett már a fektetést is gyakoroltuk, arra kell majd rágyúrnunk a héten, hogy simán vezényszóra is működjön, kézjeles segítség nélkül. Megismerkedtünk az ebathlon transzporter nevű játékával is, itt a feladat az volt, hogy az egyik pálcákkal kijelölt területről kellett átvinni a másik ugyanígy körbekerített területre azokat a földre szórt játékokat, amiket a kutya megszagolt – mindezt úgy, hogy a kutya ne ragadjon le az első helyen a játékoknál, hanem jöjjön velünk. Bandi borzasztóan élvezte, ráadásul úgy gondolta, hogy amit átvittünk, azt neki vissza kell hoznia, így aztán oda-vissza hurcolásztuk a játékokat. Egy perc alatt összesen 8 játékot sikerült átvinnünk a másik helyre, azt hiszem ez volt az egyik legjobb eredmény. :)

A tanfolyam kezdése előtt már mondogattam Viktornak, hogy remélem, jó kis zúzós csoportunk lesz, mert akkor lehet igazán tanulni (kiképzőként), ha vannak problémás esetek. Szerencsére ez olyan jól bejött, hogy tegnap már láthattunk egy megtolást is Chilinél. Chilivel egy ideje már járnak terápiára, és szombaton még pórázzal és szájkosárral engedték be a csoportba, majd ahogy oldódott, úgy került le róla a póráz, és a szájkosár helyett is csak egy halti volt rajta. Vasárnap már így indultak, és látszólag nem is volt gond egy darabig, amikor aztán egyszer csak rámorrantott valamelyik kutyára. Innentől indult a hajsza, vagyis a megtolás. Rögtön feljött még két kiképző, és hárman ordítozva, kannával a kezükben elkezdték kergetni a kutyát, kitolták a középen álló csoportból. A lényeg ilyenkor, hogy a kutyának el kell hinnie, hogy az életéért fut. Nem hagyják megpihenni, nem hagyják elrejtőzni, hanem folyamatosan hajtják. Chili elég sokáig csak szaladgált össze-vissza, a testjelei, faroktartása egyértelműen elárulta, hogy nem veszi őket komolyan. Nem tudom, mikor történt változás a viselkedésében, mert közben Bandit is figyeltem, aki nem értette, hogy mi történik, csak kapkodta a fejét. Szegény néha meg is ijedt, amikor valamelyik kiképző elrohant mellettünk artikulálatlanul ordítozva és a kannát csapkodva. (Becsületesen bevallom, volt, amikor én is összerezzentem.) Sajnos az időérzékem nem túl jó, így nem tudom megbecsülni, hogy meddig ment ez így, de talán 10 perc után küldtek le minket a pályáról, és csak Chili volt bent, a gazdája és a három kiképző. A gazdi végig középen állt, a többiek pedig hajtották a kutyát, de az az istennek se akart bemenni a gazdájához. Lefeküdt a kerítés mellé, bebújt a palánk alá, de mindig mindenhonnan kirángatták (ilyenkor kellett igazán a kanna, mert Chili próbált harapni, és a kannát maguk elé téve védték magukat a kiképzők), és hajtották tovább. Egy tíz perc még biztosan eltelt, és Chili továbbra sem ment a gazdihoz, de akkor egyszer csak a srác leguggolt, amikor a kutya ott volt a közelében, Chili bement, és vége lett a kergetésnek.

Picit később visszavezényeltek minket a pályára, hogy csak mozogjuk nyugodtan, engedjük el a kutyákat, és láss csodát, Chili el sem mozdult a gazdi mellől (pedig nem volt rajta póráz). Ha esetleg felállt, hogy utánaszimatoljon valamelyik kutyának, rögtön rászóltak, és azonnal visszaült, és a foglalkozás végéig így is maradt. Sajnos azt nem láttam, mikor oldották ki a kutyát, mert elsőként mentek le a pályáról, de nagyon kíváncsi vagyok a folyamatra, hogy mi lesz ebből a kutyából és a gazdájából a tanfolyam végére.

A sulis foglalkozásokat egyébként ugyanúgy fejezzük be, ahogy az ovit is, hogy a kutyát megfogja egy kiképző, mi pedig ketten elrohanunk előle, elbújunk, és közben hívjuk. Na hát Bandi mindenkivel el akar rohanni, mindenki után szaladna, ha pedig mi futunk el, akkor meg meg van veszve, ugat és ugrál. Aztán meg spurizik, mint akit puskából lőttek ki.

Összegezve a hétvégét, nagyon jó volt, rengeteg újdonsággal találkoztunk, és sokat tanultunk. Várom a folytatást. 😉

(Sajnos sulis képek most nem készültek, mert nem volt rá kapacitás.)

Serdül a kutya

Bandita néhány hete (na jó, hónapja) még egy puha plüsskutya volt, most pedig már egy erejét próbálgató kamasz. Szerencsére még csak az elején vagyunk a kamaszkornak, de azért néha-néha már feszegeti a határokat. Velünk szemben ez még inkább csak abban nyilvánul meg, hogy lassabban jön vissza, amikor hívom – ilyenkor elindulok az ellenkező irányba, és láss csodát, hirtelen már ott is van mellettem. Főleg a többi kutyával szembeni viselkedésén látszik a változás, például mindenkit lemorog, aki ki akarja venni a szájából a botot, de ha megtetszik neki a másik kutyánál lévő bot, akkor azt is megszerzi magának. Ha átmegy nagyon morgósba, akkor odamegyek, és én morgom le – ez működik is, nekem mindig, mindent gond nélkül odaad.

A kisebbtől persze könnyű lopni

A másik, amin még észrevehető a kamaszodás, hogy kezd megváltozni a játékstílusa. Bandi legjobb játszópajtása Bono, egy vele egyidős vizsla. Hatalmasakat hancúroznak együtt, főleg birkózni szoktak. Egy hónappal ezelőtt, amikor elkezdtünk az Öbölbe járni, még nagyon óvatosan játszottak, csak ijesztgették egymást tátott szájjal, és mutogatták a csillogó, hófehér, vadi új fogaikat. Utána Bandi elkezdett sörényesedni, így Bono állandóan a nyakát cibálta, most pedig már ott tartanak, hogy a másik pofáján a bőrt húzzák. Egyre többször fordul elő az is, hogy megpróbálják kifejezni a dominanciájukat. Bono esetében ez főleg azt jelenti, hogy megpróbál rámászni Bandira, Bandi pedig játék közben igyekszik legyűrni Bonot, és fölé áll. Ezt nem szoktam hagyni, és ezt Bandi is tudja, mert ha elindulok feléjük, és rászólok, akkor lejön Bonoról.

Összességében nincs különösebb gond Bandi viselkedésével, mert játék közben simán lefekszik a másiknak, a jack russel haverja például rendszeresen rajta ugrál, de megérti azt is, ha nem akarnak vele játszani. Akkor szokott besokkalni, amikor ő van alul, és egyszerre két kutya támadja – ilyenkor egy idő után bedühödik, és szétcsap köztük.


Általában nem sokat látunk belőlük, ha belelendülnek

Igazából nem aggódom, mert normális, hogy ebben a korban (jövő héten lesz 7 hónapos) kísérletezik az erejével, és próbál jó pozíciót szerezni a falkában. Itthon ezzel nincs gond, mert tudja, hogy hol a helye, bár most újból elővesszük majd a gesztusevést, hogy erősítsünk ezen. Ilyenkor bekészítem a táljába a kaját (és egy kekszet), és utána a szeme láttára falatozok a táljából – persze a kekszet, nem a tápot. Ez elég egyértelmű jelzés a számára, hogy fölötte állok, enyém az elsőség joga, és ő csak akkor ehet, ha már végeztem. Amikor elfogyott a keksz, akkor leteszem a tálját a földre, de még mindig nem engedem oda. Ha próbálkozna, akkor odamorrantok, és innen tudja, hogy még mindig igényt tartok a kajára. Kicsit várni szoktam még ilyenkor, és csak utána engedem őt enni. Nincs is gond az étvágyával. :)

A kutyasulit május 7-én kezdjük, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz. Bandi nagyjából már tudja a tananyagot (séta laza pórázon, ül, fekszik, marad, igazodik), amit még csak néha gyakoroltam vele, az a lábnál követés, de az is szépen alakul. Nem is ezek miatt megyünk, hanem a sulin használt módszer miatt, amiről elméletben már rengeteget tudok, de a gyakorlati alkalmazásáról elég keveset.

Az Őrmezői suli ugyanis egy Tükörmódszert használó kutyaiskola, és rengeteg mindenben különbözik a klasszikus, pórázas kutyasuliktól. Abból indul ki, hogy a kutya tükröt tart a gazda elé (innen jött a név is), és megmutatja, milyenek vagyunk, és miben kell fejlődnünk. A kutyasuli így egy önismereti tréningnek is felfogható – kíváncsi is vagyok, mit tudok meg saját magamról. :)

A Tükörmódszerről bővebben itt olvashatsz.

Óvodába megy a kutya

Múlt héten hivatalosan is letelt az utolsó oltást követő karantén, így végre nyugodt szívvel mászkálhatunk mindenfelé. Ennek örömére pénteken ellátogattunk a Fressnapfba, ahonnan Bandi szerintem az összes játékot hazahozta volna. :) Szombaton a Kopaszi-gátnál lévő kutyafuttatón voltunk, megvolt az első találkozás a Dunával. Beledugta az egyik lábát a vízbe, majd hirtelen kikapta, és kerge üzemmódban futkosott fel-alá a parton. :)

Már a kezdetektől fogva alig vártam, hogy elkezdhessük a kutyaovit, és vasárnap el is látogattunk az Őrmezői Kutyasuliba, hogy kipróbáljuk, milyen kiskutyás gazdinak lenni a kutyaiskolában. Nagyon kíváncsi voltam Bandita viselkedésére, hogy az ismeretlen környezetben mennyire lesz magabiztos, és hogy hogyan adja elő magát a többieknek. Hozta a várt formát, és farkcsóválva, határozottan közeledett mindenki felé.

A kutyaóvoda a kedvenc kutyaiskolai műfajom: egy csapat 3-7 hónap közötti kölyökkutya, akik mást sem csinálnak, csak kergetőznek, hancúroznak, és közben szépen megtanulják, hogyan kell viselkedni a többi kutyával, mit szabad és mit nem. Még ha suliba nem is viszi el mindenki a kutyáját, az ovit én kötelezővé tenném, mert ennél jobb hely nincs a szocializációra. A kutya szakértő felügyelet mellett találkozhat vele egykorú kölykökkel, és ha túl durván játszik, azonnal közbelépnek, s a gazdi is megtanulja, hogyan kezelje a kutyáját. Ha van elég kölyök, akkor az a legjobb, ha külön veszik a rámenősebbeket és a nyuszikat, s akkor a magabiztosabbak nem tudják piszkálni a félősebbeket, akik viszont idővel, jó eséllyel felbátorodnak. Az oviban a kutya hozzászokhat olyan dolgokhoz, amelyek a hétköznapokban esetleg ijesztőek lehetnek számára, legyen az például egy hirtelen kinyíló esernyő, egy bringa, egy fűnyíró vagy éppen egy szokatlan anyag (kiterített fólia). A vagányabb kölykök a viselkedésükkel ilyenkor még bátorítják is a kicsit nyuszibbakat, akik láthatják, hogy nincs mitől félni. A foglalkozások alatt aztán egy csomó hasznos dolgot megtanulhat még a gazdi és kutyája, például a laza pórázon való sétát, a behívást, ültetést, szemkontaktust, klikkerhasználatot, és jó feladatok vannak a kötődés erősítésére is. Az ovi tehát csupa móka és kacagás, és arra is kiválóan alkalmas, hogy egy tükröt tartson a gazdi elé, aki a többieket látva esetleg elgondolkozik azon, hogy saját magának min kellene változtatnia.

A mi csoportunkban 7 kölyök volt összesen, nagyjából mindenki Banditával egyidős, négy hónap körüli. Emlékeim szerint a többség szuka volt. Méretét tekintve Bandi volt a legnagyobb, s minden kutya felé egyértelműen domináns jeleket küldött. (Tartok is tőle, hogy mi lesz később, ha elkezd kamaszodni…) Egy roti szuka próbálkozott nála, de Bandi odébb lökte, és nem foglalkozott vele, játszott tovább másokkal. Párszor előfordult, hogy ő kezdeményezte a lökdösést, de mindig ment utána vissza játszani. Volt egy kis keverék a csoportban, ő volt a legfürgébb, még a vizslák se érték utol. Bandi elég hamar rájött, hogy esélytelen vele szemben, így a fekete kutya futotta a köröket, ő meg a kör közepéből indulva mindig elévágott, egyszer sikeresen fel is lökte. :)

Klikkereztünk ezerrel (én házon kívül még nem nagyon használtam, úgyhogy ez jó volt), gyakoroltuk a behívást (ezt sípra csináljuk, sokkal egyszerűbb, mint kiabálni, és ha belekezdünk a munkakutyázásba, akkor úgyis kelleni fog), és próbálkoztunk a laza pórázon sétával. Ez utóbbi meglepően jól ment, megérte gyakorolni a séták alatt. Összességében tehát nagyon jól éreztük magunkat az oviban, Bandita nagyon elfáradt, utána átaludta a vasárnap délutánt.:) Most szombaton sajnos nem tudunk menni, helyette ezeréves kutyás barátokkal megyünk kirándulni. Vasárnap viszont újból ovi, kíváncsi vagyok, mit szól majd Bandi. :)