Hétvégén egy nagyon izgalmas szemináriumon vettünk részt Normafán, ahol a téma az ösztönenergiák levezetése volt. A Tükör módszerben ez a terület nagyon hangsúlyosan jelenik meg, a módszernek ez képezi az egyik lábát (a másik kettő a tanítás és a viszonyrendezés).
A rendszeren belül ezeket az energialevezetésre szolgáló, tükrösített kutyás sportokat összefoglalóan életmód programoknak nevezik. Első ránézésre némelyik talán nem is különbözik a hagyományos kutyás sportoktól, ám azért mégis vannak eltérések. Egyik elsődleges céljuk, hogy a kutya kompatibilissá váljon a társadalommal, a városi élettel, ne romboljon, és ne jelentsen terhet a környezete számára. Szem előtt tartják a kutya egészségét, melyhez elengedhetetlen, hogy kiélje a természetes ösztöneit, és levezesse az energiáit (ellenkező esetben a felgyülemlett energia úgy törhet ki belőle, mint egy vulkán, vagy épp betegségekhez is vezethet – az emberi stresszbetegségekhez hasonlóan). Jellemző még rájuk a nagyobb tudatosság, a folyamatos kommunikáció a kutya és gazda között, valamint az arra való törekvés, hogy a felpörgött, magas ösztönállapotban lévő kutya is kontrollálható legyen. Továbbá az is cél, hogy a pályán megtanult dolgok a hétköznapi életben is alkalmazhatóak legyenek.
Az életmód programok közül jelenleg a legerősebb az őrző-védő, ez az, ahol a leginkább észrevehetőek a különbségek a hagyományos és tükrösített változat között. Sajnos még ma is vannak olyan kutyaiskolák, ahol az őrző-védő foglalkozásokon nem a megfelelő hozzáállással képzik a kutyákat. Ehhez képest óriási a különbség a Tükör sulikon folyó ŐV-ken, ahol a külső szemlélő akár még olyannal is találkozhat, hogy az oktató egy plüssjátékkal játszik a kutyával.
Játék a plüssel
Az őrző-védő munka során a kutya két ősi ösztönével dolgoznak: a zsákmányszerző és a védőösztönnel. Ezek több-kevesebb mértékben minden kutyában megvannak, Bandiban például a zsákmányszerző nagyon erős, a védőösztöne pedig egy átlagos goldennél erősebb. Egy zsákmányos kutya számára az ŐV egy tök jó buli, ahol húzógatóst lehet játszani az oktatóval, és mindig van nyeremény (zsákmány) a végén. Így is fel lehet építeni egy szép munkát, de ilyenkor a kutyán azért látszik, hogy csak játszik, és nem fenyegetően ugatja az oktatót, hanem inkább játékra hívja. Az igazán látványos ŐV-hez szükség van a védőösztönre is, ez adja az aromáját a munkának.
Bandita ösztöntesztje, ahol megvizsgáltuk, milyen a zsákmány- és védőösztöne (kommentátor: Korom Gábor)
Noha sejtettem, hogy Bandi élvezné a dolgot, sokáig elutasítottam az ŐV-t, mert féltem attól, hogy tönkreteszi a puha harapását, amire a retrieversportban nagy szükség van. Zavart ugyan, hogy esténként könnyen átkapcsol védőbe, és a gyanús tárgyakat, embereket megugatja, de elvoltunk így, mert a puha száj volt az elsődleges. Az utóbbi időkben azonban elég sok mindent átértékeltem, és úgy döntöttem, hogy ha problémát okoz, akkor majd megküzdünk vele. Egyébként sincs különösebb tétje a dolognak, hiszen onnantól kezdve, hogy nincsen tenyészértéke a kutyának, nekünk minden hobbi. (Erre azért nagyon sokszor emlékeztetnem kell még magam.)
Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy rengeteg kutyás sport közül választhatunk, és nem szívesen mondanék le egyikről se. A retrieversport mellett az ügyességi ágazatban is próbálunk fejlődni, időnként eljárunk mantrailingezni, az obedience-szel szeptemberben fogunk megismerkedni, és ezekhez most hozzájön az ŐV, amit nem én fogok csinálni a kutyával, hanem Viktor.
De miben is más a Tükör ŐV? Nem vadításról szól, hanem a kutya kézbentarthatóságáról és a frusztrációinak kioldásáról. Sok kutyának például nagy konfliktust jelent az, hogy idegen emberekkel kontaktusba kerüljön, és ezen a terápiás ŐV, az oktatóval való játék sokat segíthet. A kutya pedig ennek köszönhetően magabiztosabb lesz.
Kézbentarthatóság alatt azt értjük, hogy mennyire kontrollálható a kutya különböző környezeti ingerek mellett. Az ŐV nagy előnye, hogy ezeket az ingereket fokozatosan lehet növelni, így a gazda nem kerül rögtön mély vízbe. Egy macskákra, csirkékre, nyulakra vadászó, zsákmányos kutyánál például labdákkal lehet a pályán gyakorolni, mindig csak annyira terhelve a kutyát, hogy a gazda még le tudja tiltani a labdáról. Így a gazda megtanulja gátolni a kutyát, és önbizalmat nyer. Az ŐV-ben én ezt tartom a legfontosabbnak, mindamellett, hogy Bandival ilyen téren nincsenek nagy problémák, mert pici korában erre sokat gyúrtam (labdákkal).
Kicsit félrevezető, hogy ezeket is ŐV-nek hívják, mert sok esetben a pályán történteknek köze nincsen az őrzéshez. De ha valakinek ilyen ambíciói vannak, akkor erre is van lehetőség, a K99-es vizsgarendszer őrző-védő ágazatában magasabb szinteken már olyan feladatok vannak, mint a klasszikus munkakutya sportban.
