Címke: hétköznapok

Kutyával a városban

Hivatalosan csak csütörtöktől hagyhatnánk el a lakást, de mi már a 4. oltás előtt pár nappal feladtuk, nem bírtuk tovább, és kimentünk az utcára. (Ahogy az a képekből már kiderült.) Nagyon régen volt már, hogy lakásban kutyáztam, Budapesten meg még soha, így aztán sok az új élmény nekem is.

Kezdem a pozitívval: már elfelejtettem, milyen is kiskutyával sétálni. :) A szembejövők többségének mosolyt csal az arcára, ha meglátják a vagányan közlekedő Banditát, ráadásul ő még menne is haverkodni mindenkihez, így győzöm visszatartani. Többször előfordult, hogy kutyások ránk köszöntek (főleg a Hármashatár-hegyen), olyan is volt, akivel leálltunk beszélgetni. Nem hiába mondják, hogy a kutya jót tesz az ember társas kapcsolatainak, elvégre a kutya is szociális lény, keresi a kapcsolatot a fajtársaival. Ezeknek a változásoknak én kifejezetten örülök, mert nem szeretem az utcán/BKVn faarccal közlekedő embereket, még az életkedvem is elmegy tőlük.

Ami kiábrándító, az a rengeteg kutyaszar. A Fehérvári úton van olyan szakasz, ahol nem engedem bele Bandit a fűbe, mert olyan szinten tele van kutyaürülékkel. Én mindig zacsikkal feltankolva indulok el otthonról, Bandi általában rögtön azzal kezdi a sétát, hogy lerak egy kupacot. Sajnos szemeteskukából nincsen túl sok, így a végterméket vagy a villamosmegállónál lévő kukába dobom, vagy vissza bemegyek a lépcsőházba, és a közös szeméttárolóban landol. (Persze higiénikusabb lenne egy külön erre a célra telepített szemetes, mert ha jól tudom, akkor a kutyaürülék veszélyes hulladék vagy mi.)

Budapest belvárosában valószínűleg csak akkor tartnék kutyát, ha közel laknék valami zöldterülethez (Városliget, Margit-sziget), mert az tényleg nem nagy élmény a kutyának, ha csak a betonon mászkálhat, és azon kell elvégeznie a dolgát.

Kutyafuttatón még nem jártunk, de már kiderítettük, hogy pár házzal arrébb van egy körbekerített nagykutya-futtató, és nincs messze a Kopaszi-gát végénél lévő sem. Hamarosan majd megismerkedünk a BKV-val is, és lassan megyünk kutyaoviba. :)

Ugat a kutya

Múlt héten még komoly fejtörést okozott, hogy mit kezdjünk a hisztiző, ugató Banditával, amikor nem vagyunk otthon. Az első héten elkezdtem a fokozatos szoktatást, ami eleinte egész szépen alakult, mert mindig akkor léptem le, amikor Bandi aludni készült. A gondok akkor kezdődtek, amikor olyan sokáig hagytuk magára, hogy felébredt az alvásból, és ekkor zendített rá az ugatásra. (Nem volt túl szép látvány a fel-alá futkosó, ugráló, nyüszögő, ugató kutya.)

Eleinte próbálkoztunk a türelmes kivárással, hogy majd rájön, hogy a hisztinek nincs eredménye, és megnyugszik. Ez azonban nem nagyon akart működni, mert ha abba is hagyta a hisztit, hogy lepihenjen, utána újult erővel kezdte elölről az egészet. Kezdtünk egyre jobban aggódni a szomszédok miatt, ezért stratégiát váltottunk. Egyikünk a hálóba zárkózva (lehetőleg nem túl látványosan), másikunk el otthonról, kutya pedig az előszobában. Amint indult az ugatós hiszti, jött az erőteljes szidás a hálóból. Kétszer kellett ezt eljátszani a hét második felében, és onnantól már elég volt az is, ha számítógépről játszottunk le előre felvett hangokat a kutyának.

A módszer működni látszik (kopp-kopp-kopp), már három napja nem volt szükség közbeavatkozásra (napközben fél füllel azt hallgatjuk, van-e sírás). Kis nyüszögés azért van, amikor eljövök, de szépen elcsendesül magától. Meglátjuk, hosszú távon mennyire lesz ez tartós, a nagy kérdés számomra a január, amikor a nonstop együtt töltött ünnepek után újból elkezdődnek a dolgos hétköznapok.

Azok a fránya ugatós kutyák

Blues (szüleim goldenje) kölyökkorában soha nem nyüszített vagy ugatott, és titokban azt reméltük, hogy Bandita is ilyen lesz, de ő inkább a beszédesebb kutyák közé tartozik. (Ha hazaérünk, mindig nyöszörögve, dünnyögve beszámol a napjáról.) Pötyi volt ilyen nagydumás, az ismerősöket mindig tutulva köszöntötte. Idősebb korában aztán sokszor csak úgy kiállt a kapuba, és fejhangon ugatott, látszólag különösebb ok nélkül. (Néha már kezdtem azt hinni, hogy azt hiszi, a többi kutya ugat, és nekik dumál, de a többiek nem nagyon reagáltak.) Valószínűleg az ugatás nekünk szólt, hogy már épp elég régóta (2 perce) van kint a kertben, és ideje, hogy beengedjük. Igaz, hogy két perccel később meg már megint ki akart menni, szóval nem igazán tudta eldönteni, mit akar. Ez főleg akkor volt jó, amikor hazautaztam hétvégére, és szerettem volna szombat reggel kialudni magam. (Egy dologgal lehetett még fokozni, amikor a macska reggel 6kor nyávogva végigjárta a házat, hogy keljen már fel valaki, és engedje ki pisilni/adjon neki enni.)


Pötyi még 2008-ban

Ha a kutya azért ugat, mert szeretne bejönni a kertből a házba, akkor kevésbé kitartó példányoknál működhet az, amit mi feladtunk: a kivárás. Ha viszont egy makacsabb, akaratos ebbel állunk szemben, már nehezebb a helyzet (főleg ha hozzá is szokott, hogy akkor engedjük ki/be, amikor ő éppen szeretné). Vannak, akik azt tanácsolják, hogy az ugató kutyát öntsük le az ablakból egy vödör vízzel, nem tudom, mennyire működik, ezt sosem próbáltam. Manapság egyre többen jönnek a viszonyrendezéssel, hogy növeljük a köztünk lévő távolságot a rangsorban, hogy a kutya tanulja meg, hogy a gazdának megvannak a saját dolgai, amihez ő nem csatlakozhat (ennek a legtipikusabb példája a munkába járás). Az összes utcai eseményt kommentáló kutyára szokták azt is mondani, hogy köszönjük meg neki, hogy jelzett, és tudassuk vele, hogy észleltük az általa vélt veszélyt, betolakodót (pl. postás), de úgy ítéljük meg, hogy nem fenyegető, ezért felesleges tovább ugatnia.

Banditát illetően most elég optimista vagyok, talán lassan ezen már túl leszünk. Ti küzdötök/küzdöttetek ugatási problémákkal? Milyen módszer vált be, és mi volt az, ami totális csődöt vallott?

nehéz az egyedüllét…

Fokozatos szoktatás ide vagy oda, szívunk rendesen az egyedül hagyással. Az elmúlt héten 1.5 óra volt a legtöbb, amit egyedül töltött, és mindig aludt, amikor megjöttünk. Tegnap viszont kipróbáltuk, mi történik akkor, ha kivárjuk, hogy felébredjen… A fiatalúr iszonyat hisztit levágott. Délelőtt beköltöztem a hálóban, Bandita meg rövidebb szünetekkel kb másfél órát nyomta a hisztit, már azt hittem, sosem hagyja abba. Délután elmentem itthonról, 2 órát aludt, és akkor ébredt fel, amikor már elindultam hazafelé. Tíz perc alatt hazaértem, de még 30 perc volt, mire úgy elcsendesedett, hogy be tudtam jönni a lakásba. Sajnos közben totál besötétedett, a kamerán semmit nem láttam, hogy mit művel, így itt hallgatóztam az ajtó előtt, és amikor már több perce csend volt, akkor jöttem csak be.

Remélem hamar hozzászokik az egyedülléthez… Ha mellette vagyunk, akkor nagyon szépen eljátszik magában, de ha magára hagyjuk, akkor nem érdekli se a játék, se a műcsont, se a marhagége. Tegnap már jártunk a közvetlen szomszédoknál, volt, aki semmit nem hallott, míg az alsó szomszéd megjegyezte, hogy reméli, minél előbb leszokik róla… Én is. Szerencse, hogy napközben se ő, se a felső szomszéd nincs itthon.

Ezt leszámítva nagyon okosan viselkedik. Tegnap megkapta a második oltást, a doki megjegyezte, hogy nem szívbajos kutya, mert haláli nyugalommal feküdt a vizsgálóasztalon, és tűrte, hogy megvizsgálják, és beadják neki a szurit. Az autóban rögtön elaludt, remélem, ez a jó szokása megmarad, mert nem nagy élmény egy lihegős, hányós kutyával autókázni.

Úgy látom, a klikkert egyre jobban felfogja, az ültetés már kiválóan megy, és a cipősdobozzal is szépen haladunk. Ha meglátja nálam a klikkert (vagy csak meghallja, ahogy kézbe veszem), már rögtön figyel, hogy mi jön. A dobozhoz nagyon szépen odamegy, ma a belelépéssel próbálkoztunk. Egy-két próba után rögtön négy lábbal beleállt, így aztán erre kezdtünk el gyúrni. Közben egyszer elindult rossz irányba, elkezdte rágni a dobozt, de aztán szépen visszakanyarodtunk, és amikor kétszer egymás után beleült a dobozba, és utána várta a klikket, akkor befejeztük. Jól járt, mert kb. 10-12 próba után jutottunk el idáig, nálam meg volt vagy 25 sajtfalat, így elég nagy bónusz jutalmat kapott a végén. :) Nagyon izgalmas az egész folyamat, és jó látni, amikor leesik neki, hogy mit is szeretnék. Sokkal érdekesebb így a tanítás. :)

ázott veréb

Vendégeink jönnek, így egy kicsit tisztálkodtunk… (Hiába takarítok fel azonnal utána, valahogy mégis kicsit pisiszaga volt.)

Csak egy vizes ruhával törölgettem át, aztán megmutattam neki a rémisztő hajszárítót. Először játszott vele, ugrált előle, mint egy bakkecske. :) Aztán egy kis sajttal sikerült meggyőznöm, hogy nem olyan rossz az, és maradjon már mellettem egy kicsit, amíg megszárítom a bundáját. :) Habos-babos szőrgombóc lett. :)

haladunk

Épp túl vagyunk egy 30perces pörgésen, pedig 9kor már úgy tűnt, hogy Bandita mára kiütötte magát. Közben én is bealudtam a TV előtt, és arra ébredtem, hogy a kutya bökdös. :) Teljesen bekattant, fel-alá futkosott a lakásban hátrasunyt fülekkel, maga alá csapott farokkal és kidülledt szemekkel. :)) Már lenyugodott, és a cipő alakú rágcsát gyúrja, amit megpróbált sunyiban egy rendes papucsra cserélni, de lebukott.

Szépen haladunk, egyedül is nyugodtan telik az éjszaka, csak elalvás előtt volt egy kis nyüsznyüsz, de éjjel, amikor megébredt, egy hangja nem volt, csak a szöszmötölésre ébredtem fel. Reggel fél 7 előtt keltünk, és már próbálunk beállni egy normális napi ritmusra, azaz reggel 8tól kb délig csendespihenő, aztán ebéd, játék, majd 1-től 4-5ig megint pihi. A délelőttivel nincs is gond, a délutáni még kicsit necces.

Ma volt egy elég csúnya hiszti… A fürdőben voltam, és Bandita közben rázendített, így úgy döntöttem, megvárom, amíg megnyugszik, és csak akkor jövök ki. Ebből az lett, hogy egyre jobban felheccelte magát, rángatta a kerítés ajtaját, és addig piszkálta, amíg valahogy át nem varázsolta a fejét a 7 centis kerítésközön. Akkor persze megijedt, leemelte az ajtót a zsanérról, és magára döntötte… Ekkor mentem ki hozzá. Kellett kis idő, amíg megnyugodott, de szerencsére úgy tűnik, hogy komoly traumát nem okozott neki a dolog.

Pár órával később magára hagytam, levittem a szemetet, és elmentem kicsit sétálni. Eleinte nyugtalan volt, fel-alá mászkált, piszkálta a kerítést, valószínűleg sírt is, de 5 perc után elcsendesedett, lefeküdt, és végig aludt. Jó gyerek. :)

Elkezdtük a klikkerezést, pontosabban a kondicionálást. Kíváncsi vagyok, hogy fogunk haladni, még vacilálok, hogy a pálcakövetés vagy a “101 játék a dobozzal” legyen az első, amit kipróbálunk. Gyakorlatban még csak minimális tapasztalatom van a klikkerrel, így ez még nekem is nagyon új. Jó lenne kihasználni, hogy a kiskutya agya olyan, mint a szivacs, és Banditánál nem is szeretnék klasszikus tanítási módszereket alkalmazni. Mondjuk nem tudom, hogyan fogjuk ezt a vadászkutya-képzéssel összegegyeztetni, de majd meglátjuk. Azt is, hogy mennyit fogok bénázni. :)

apró siker

Kipróbáltam, egyedül hagytam a lakásban. Belőttem a webkamerát, leültem a földre az előszobában, megvártam, hogy elfoglalja magát a ketrecben, aztán felálltam, cipőt ki a szekrényből, és kimentem a lakásból.

Pár másodpercig az ajtót nézte, aztán rápisilt a pelenkára, bement a ketrecbe, majd kijött, és kiment a képből (eltűnt a fürdő felé vezető 1,5méteres folyosón.) Egy darabig kint ácsorogtam a lakás mellett, és hallgattam, hogy van-e hangja, de semmit nem hallottam a szomszédban kiabáló arab családtól (jól jel, akkor talán a szomszédok elnyomják a kutya hangját, ha ugat.) Lesétáltam a földszintre, majd vissza, a kutya továbbra is pont azon a részen volt, ahova nem láttam rá. Sejtettem, hogy fekszik, mert ha hisztizik, akkor fel-alá ugrál a kerítés előtt vagy a ketrecben, úgyhogy hang nélkül is elég könnyen fel lehet ismerni, ha elégedetlen. :)

Mikor beléptem, akkor láttam, hogy azon a párnán fekszik, amin előtte ott ücsörögtem mellette. :) Valószínűleg megnyugtatta, hogy érezte a szagom, úgyhogy legközelebb is ott fogom hagyni. Persze rögtön szaladt, ahogy észrevett. :) Kb. 5 percet volt egyedül, fokozatosan haladunk, holnap már talán a boltba is eljutok.

Első napok

Jelentem, a kutya 2 nap alatt majdnem egy kilót hízott! 7 kilóval hoztuk el, és már majdnem 8 kg, pedig nem volt teljesen sima az átállás… de szerencsére már jól van, kikezdte a kerítést, trappol fel-alá a lakásban, és lopkodja a nyúl elől a répát.

Volt pár hiszti az elmúlt napokban, egyértelműen kifejezte nemtetszését, amikor nem engedtük be a nappaliba. Valószínűleg még lesz pár meccsünk a következő egy hétben, csak a szomszédok bírják idegekkel. Egyébként jó gyerek, elég jó arányban rátalál a kutyapelenkára, ha hiszti közben hirtelen elhallgat, akkor biztos, hogy pisiszünetet tart.

Próbálgatja a fogait, már megkóstolta a székeket, a könyvespolcot, de igyekszünk a rágcsálást a játékokra, műcsontokra és a kerítésre korlátozni. A babzsákot szerencsére még nem fedezte fel, és arra sem jött rá, mekkora buli a hatalmas fitballt kergetni (és beleharapni). (Még jó, hogy előrelátóak voltunk, és visszaadtuk a tulajnak a műbőr székes étkezőgarnitúrát, és vettünk egy olcsóbbat fából a svédeknél.)

Még nem hagytuk egyedül a lakásban, de ma kipróbáljuk azt is, kis rádiós aláfestéssel, hogy ne érezze magát annyira egyedül. Már szokja a Kossuthot, egyelőre ideális altatónak tűnik…