Hivatalosan csak csütörtöktől hagyhatnánk el a lakást, de mi már a 4. oltás előtt pár nappal feladtuk, nem bírtuk tovább, és kimentünk az utcára. (Ahogy az a képekből már kiderült.) Nagyon régen volt már, hogy lakásban kutyáztam, Budapesten meg még soha, így aztán sok az új élmény nekem is.
Kezdem a pozitívval: már elfelejtettem, milyen is kiskutyával sétálni. 
A szembejövők többségének mosolyt csal az arcára, ha meglátják a vagányan közlekedő Banditát, ráadásul ő még menne is haverkodni mindenkihez, így győzöm visszatartani. Többször előfordult, hogy kutyások ránk köszöntek (főleg a Hármashatár-hegyen), olyan is volt, akivel leálltunk beszélgetni. Nem hiába mondják, hogy a kutya jót tesz az ember társas kapcsolatainak, elvégre a kutya is szociális lény, keresi a kapcsolatot a fajtársaival. Ezeknek a változásoknak én kifejezetten örülök, mert nem szeretem az utcán/BKVn faarccal közlekedő embereket, még az életkedvem is elmegy tőlük.
Ami kiábrándító, az a rengeteg kutyaszar. A Fehérvári úton van olyan szakasz, ahol nem engedem bele Bandit a fűbe, mert olyan szinten tele van kutyaürülékkel. Én mindig zacsikkal feltankolva indulok el otthonról, Bandi általában rögtön azzal kezdi a sétát, hogy lerak egy kupacot. Sajnos szemeteskukából nincsen túl sok, így a végterméket vagy a villamosmegállónál lévő kukába dobom, vagy vissza bemegyek a lépcsőházba, és a közös szeméttárolóban landol. (Persze higiénikusabb lenne egy külön erre a célra telepített szemetes, mert ha jól tudom, akkor a kutyaürülék veszélyes hulladék vagy mi.)
Budapest belvárosában valószínűleg csak akkor tartnék kutyát, ha közel laknék valami zöldterülethez (Városliget, Margit-sziget), mert az tényleg nem nagy élmény a kutyának, ha csak a betonon mászkálhat, és azon kell elvégeznie a dolgát.
Kutyafuttatón még nem jártunk, de már kiderítettük, hogy pár házzal arrébb van egy körbekerített nagykutya-futtató, és nincs messze a Kopaszi-gát végénél lévő sem. Hamarosan majd megismerkedünk a BKV-val is, és lassan megyünk kutyaoviba.