Jó eséllyel mindenkinek van olyan ismerőse a Facebookon, aki rendszeresen gazdátlan és kínzott kutyák történeivel szórja tele a hírfolyamot. Én nagyon ritkán szoktam ilyeneket megosztani, mert megvannak erre a megfelelő fórumok, és amúgy sem vagyok annak a pártján, hogy valaki hirtelen felindulásból vegyen magához kutyát (továbbá azt sem szeretem, ha kéretlenül sokkoló képek jelennek meg a falamon). Mindenesetre tény, hogy nagyon szívszorítóak tudnak lenni ezek a történetek, valamint a hozzájuk tartozó képek.
Amerikai szociológusok most megállapították, hogy a kivert kutyák és a bántalmazott gyerekek nagyobb együttérzést váltanak ki az emberekből, mint a felnőtt áldozatok. A Northeastern Egyetem kutatói négy különböző bántalmazásos történetet osztottak meg a résztvevő egyetemistákkal: az egyikben egy egyéves gyerek volt a szenvedő alany, a másikban egy harmincéves férfi, a harmadikban egy kölyökkutya, a negyedikben pedig egy hatéves kutya.
A történetek elolvasása után a résztvevőket kikérdezték, hogy mennyire sajnálták az áldozatokat, és mint kiderült, a kor volt a legmeghatározóbb paraméter. Ugyanannyira sajnálták a kisgyereket és a kölyökkutyát, majd ezt követte a felnőtt kutya, és a sor legvégére maradt a bántalmazott felnőtt. A kutatók szerint ennek a magyarázata az lehet, hogy a kölyköket és a gyerekeket az emberek sokkal védtelenebbnek tartják, míg a felnőtt emberekről úgy vélik, hogy képesek megvédeni magukat.
A vizsgálatot vezető Jack Levin szerint macskákkal is hasonló eredményt hozott volna a felmérés. Ennek az oka valószínűleg az lehet, hogy az emberrel szoros kapcsolatban élő kutyákat és macskákat hajlamosak vagyunk emberi tulajdonságokkal, érzésekkel felruházni, és ezért nagyobb együttérzést váltanak ki belőlünk, mint mindjuk egy vaddisznó vagy egy krokodil (ne kérdezzétek, miért pont ez a kettő jutott eszembe).
Forrás: Menhely az Állatokért Alapítvány