A goldenekről általában azt tartják, hogy nem jó házőrzők, mert csak képen nyalják a betörőt. Azt ugyan nem tudom, hogy egy igazi betörővel Bandi mit csinálna, de az szinte biztos, hogy nem várná tárt karokkal. 
Fajtájára kevésbé jellemző módon Banditában elég erős a védőősztön. Ha már egy picit gyanúsabb dolgot lát az utcán, azonnal befeszít, és ugat. Ha embertől nagyobb pressziót kap, szintén. Éppen ezért nem is erőltettem nála a terápiázást (noha még mielőtt kiválasztottuk volna, ezen is gondolkodtam), mert nem szereti, ha idegenek csak úgy gyömöszkölik, pláne fura mozgással közelítenek felé.
I’m gonna kick you out!
Alapesetben itthon az őrzés nem szokott megnyilvánulni, például nem áll neki azonnal ugatni, ha valaki zörög a lépcsőházban, csak beáll az ajtóval szemben, és figyel. Bezzeg vidéken szüleimnél! Ha leérünk, rögtön átkapcsol házőrző üzemmódba. Kertes ház, így baromi jól lehet a kerítésnél ugatni a bicikliseket, lovaskocsit, önsétáltató kutyákat. Éjszaka fel se jön az emeletre, hanem a földszinten alszik az ajtó előtt. Ha valaki akkor ér haza, amikor ő már/még alszik, azonnal jelez.
Esti sétáknál megnyugtató, hogy ilyen, bár tény, hogy nem tudom, éles szituban hogy reagálna. Sokszor eszembe jut, hogy ki kellene próbálnunk az ŐV-t, hogy kontroll alá tegyük ezt a viselkedést, de a retrieversportos célok miatt nem merem megkockáztatni. Majd talán egyszer…