Budapest, a kutyások fővárosa

Az EB OVO egyesület egy nagyon hangulatos kisfilmet készített a nagyvárosi kutyatartásról. Legújabb akciójukkal, a Mancsletétellel arra próbálják meg felhívni a figyelmet, hogy milyen keveset tudni arról, mégis hány kutyás él a magyar városokban, mennyien szedik/nem szedik maguk után a kutyapiszok, és hányan szeretnék, hogy Budapest kutyabarát főváros legyen.

Így formálunk mi

Pár hónapja még azon bosszankodtam, hogy mennyire nincs időm és energiám arra, hogy bármit is dolgozzak a kutyával, most meg hirtelen minden összejött. Hetente járunk az ELTE-re, mellette még egy kis kutyasulis fejtágításon is részt veszek/veszünk, és közben néha eljárunk retrieveres tréningekre. Néha picit bajban is vagyok, hogy éppen mit gyakoroljak a kutyával, de szerencsére Bandi egyelőre jól bírja a terhelést.

Már régóta terveztem, hogy egyszer felveszem, ahogy formálunk (a formálásról bővebben itt), és tegnap pont volt egy nyugodt esténk, úgyhogy beizzítottam a kamerát. A cél az volt, hogy hozza oda a polc előtt lévő pici, 0,5 kilós súlyzókat. A videón végig látszik, hogy nehezen tud elszakadni a kamerától, mert előtte végignézte, ahogy babráltam vele. Bénázok elég sokat, vannak elkésett klikkek, meg sikerült nagyon ügyesen úgy leülnöm, hogy a kutyától nem láttam, hogy mit csinál.

Elég hamar rájött a dologra, mondjuk pár hete a telefonommal játszottuk el ugyanezt, úgyhogy nem volt teljesen új számára a feladat. Nagyon örültem neki, hogy nem kezdett el ugatni, mert ez elég gyakran elő szokott fordulni, hogy ha elakad. De most csak befeküdt, hasalt, aztán próbálkozott tovább. Ügyes volt. :)

Magyar kutya a világ legszebbjei között

Fantasztikus magyar sikerrel zárult hétvégén a világ egyik legnagyobb kutyakiállítása, a Crufts. A Birminghamben megrendezett kiállításon a magyar tenyésztésű és magyar tulajdonú bobtail, Bottom Shaker My Secret “Jimmy” fajtagyőztes és a pásztorkutyák csoportjának győztese lett.

Bottom Shaker My Secret, felvezetője Hanó Zsolt

A 4,5 éves, többszörös champion kan tenyésztője Szetmár István, tulajdonosa Vörös Zsuzsanna olimpiai bajnok öttusázó és Koroknai József. Vörös Zsuzsanna White Empire kennelnév alatt már évek óta tenyészt bearded collie-kat.

A kiállítás legszebbjét vasárnap este a hét csoportgyőztes közül választották ki, így Jimmy is ott volt az összevetésben. A Best in Show címet végül Zentarr Elizabeth brit lhasa apso kapta, míg a második a szlovák King of Helluland Feel the Win újfoundlandi lett.

A győztes kiválasztása

A Crufts az angol karanténszabályok miatt sokáig csak a brit kutyák versenye volt, ám a néhány évvel ezelőtt bevezetett vérvizsgálat óta már a világ minden pontjáról neveznek kutyákat. Idén összesen 28 ezer kutyát neveztek a négynapos kiállításra. (A vérvizsgálat azt jelenti, hogy az utazás előtt 6 hónappal vért vesznek a kutyától, és megnézik, hogy mennyi veszettség elleni ellenanyag van a vérében. Ha minden stimmel, akkor a kutya utazhat.)

A kiállítás nem volt botrányoktól mentes, ugyanis az idén bevezetett egészségügyi szűrések miatt a clumber spániel, basset hound, pekingi palotakutya és angol bulldog fajtáknál nem adták ki a fajtagyőztes címeket. A Kennel Club március elsejétől 15 fajtánál kötelező állatorvosi vizsgálatot vezetett be a bíró által fajtagyőztesnek javasolt kutyáknál, hogy csak olyan példányok kaphassák meg a címet, amelyek valóban egészségesek, vagyis nincsenek légzési, szem- és bőrproblémáik. Az érintett fajták: basset hound, angol véreb, clumber spániel, shar-pei, angol bulldog, csau-csau, francia bulldog, német juhászkutya, bordeaux-i dog, nápolyi masztiff, angol masztiff, bernáthegyi, kínai meztelen kutya, mopsz, pekingi palotakutya

A fajták kedvelői közül persze sokan felháborodással fogadták a döntést, de a listát elnézve tipikusan olyan fajtákról van szó, amelyeknél ezekre igenis oda kell figyelni. Szerintem az nem normális dolog, amikor egy angol bulldog csak császármetszéssel képes szülni, vagy éppen ráncfelvarrásra van szüksége egy shar-peinek ahhoz, hogy kilásson. Az ortopéd, járni alig képes német juhászkutyákról nem is beszélve…

A teljes Crufts eredménylista itt, még több videó pedig itt érhető el.

Bezacskózva dobták a kukába az újszülött kutyákat

Bács-Kiskun lehet az állatkínzók fellegvára, mert szinte nem telik el úgy hónap, hogy ne bukkanna fel valami hátborzongató hír, hogy állatokat éheztettek (1., 2.), szomjaztattak, kutyagyárat üzemeltettek vagy éppen kutyákat vágtak ketté.

Most éppen valaki még élő, néhány napos kiskutyákat dobott ki egy kukába. Arra nem volt képes, hogy megölje a felesleges szaporulatot (altatásról, ne adj isten ivartalanításról biztosan nem hallott), inkább csak bedobta a kölyköket egy zacskóba, és egy laza mozdulattal behajította őket egy szemetesbe. Szerencsére a kiskutyák hangjára egy járókelő felfigyelt, és értesítette az állatvédőket, így a kölykök már jó kezekben vannak, de kérdéses, hogy túlélik-e.

Forrás: Menhely az Állatokért Alapítvány

Minimum letörném a kezét az ilyennek. Vagy bezavarnám egy csapat éhező vadállat közé.

Nem kutyaiskola, hanem gazdaiskola

Ezt szoktam válaszolni, ha valaki megkérdezi tőlem, miben más az Őrmezői Kutyasuli és általában a tükör kutyasulik, mint a többi kutyaiskola. Mindig elmondom, hogy nálunk a kutyák a foglalkozásokon általában szabadon vannak, és hogy a tanítás során nem alkalmazunk semmilyen kényszert velük szemben. Azt is el szoktam magyarázni, hogy a cél, hogy a gazda jó gazda legyen, olyan, akire a kutya felnézhet, és akit hajlandó/akar követni.

Már több mint egy éve, hogy kijárok Őrmezőre, tavaly januárban még gazdiként kezdtem az oviban. Májusban alapfokú tanfolyam Bandival, aztán egy nyári tábor, és a tábor után pedig már mint oktató-tanonc mászkáltam ki a kutyaoviba. Szeptemberben középfokú tanfolyam kutyástól, közben oviban csopvez lettem, megfigyeltem a tanfolyamokon, mostanra pedig már túl vagyok az első félig-meddig saját csoporton, ahol segítő oktatói szerepben kísértem végig egy alapfokú tanfolyamot. Olyan sebességgel történnek a dolgok, hogy csak kapkodom a fejem, bár az nagy előny, hogy a kiképzésvezetői tanfolyamokat és néhány szemináriumot már korábban elvégeztem, így az alapok nem voltak ismeretlenek. (No meg az sem volt hátrány, hogy Kanizsán már próbálkoztam kiképzősdivel.)

Csoportunk a vizsga után

Amikor évekkel ezelőtt először belecsöppentem ebbe az egész “póráz nélkül dolgozunk, klikkerrel varázsolunk”-rendszerbe, hihetetlennek tűnt, hogy lehet így is kutyaiskolát csinálni. Pötyimmel hagyományos, pórázrángatós kutyasuliba jártunk, és bár volt ott is jutalmazás, közel sem ennyi, mint amennyit ma a tanítás során használok. Ott a kutya azért csinálta meg a feladatot, mert tudta, hogy ha nem jön láb mellett, akkor úgyis odarántom. Nem is figyelt rám úgy, és ha épp olyanja volt, akkor rimánkodhattam neki, hogy jöjjön már vissza, nagy ívben tojt a fejemre. Ehhez képest Banditával teljesen más a helyzet. Ha meghallja a klkikker zörgését, már ott áll előttem, és csillogó szemmel várja, hogy most mi fog történni. Ha belekezdünk valami új feladatba, akkor látni rajta, hogy próbálja kitalálni, mit kellene csinálnia, és az is látszik, amikor leesik neki, hogy “hoppá, szóval ezt kell!” :)

A hagyományos képzés során fel sem merült, hogy az iskolában elengedjük a kutyákat, mert borítékolva volt, hogy bunyó lesz. Ilyen tapasztalatok után kétkedve fogadtam, hogy lehet úgy tanulni a kutyával, hogy közben 10 másik kutya (amiből mondjuk 6 kan) van körülötted a pályán. S láss csodát, lehet! Aki nem hiszi, jöjjön ki a sulira, és nézze meg! :)

Terepfoglalkozáson

Az alapfokú tanfolyamokon határozottan érezhető a gazdaiskola hangulat, ugyanis itt a gazdiknak az idő nagy részében csak annyi dolguk van, hogy a csoportvezetőre figyeljenek. A szabadon futkosó kutyákkal pedig a segítők és a megfigyelők foglalkoznak. És ez az egész kulcsa: egyetlen oktató nem nagyon tudna egy csoportot végigvinni, mert nagyon nehéz (szinte lehetetlen) egyszerre foglalkozni a gazdikkal, és közben felügyelni a kutyákat – pláne ha van köztük problémásabb eset. Kell tehát a segítség, nálunk is volt olyan, hogy öten voltunk fent oktatók a pályán. De a kutyák számára sokkal izgalmasabb így a suli, és sokkal szívesebben tanulnak, mintha végig pórázon kellene feszíteniük. Arról nem is beszélve, hogy alapfokon még tényleg rengeteg tanulnivalója van a gazdának, és ez igazából sokkal fontosabb annál, mint hogy a kutya papírforma szerint üljön láb mellett. A tanfolyamon a gazdik segítséget kapnak a mindennapi életben felmerülő problémák megoldásához, és ez fontosabb, mint egy bármilyen vizsgára való felkészítés. Ha egy gazdi megfogadja a tanácsokat, akkor a tanfolyamok végére lesz egy olyan kutyája, amelyiket be lehet hívni, és amelyikkel póráz nélkül, zsebre tett kézzel lehet sétálni. (Ez télen különösen előnyös!)


Sok idegen kutya egy rakáson – közös kirándulás a népszigetisekkel

A Tükör suli tehát olyan gazdáknak való, akik szeretnék egy kicsit jobban megérteni a kutyájukat, és fontos nekik, hogy a hétköznapokban normális életet élhessenek a kedvencükkel. Mindezek mellett egy ilyen tanfolyam, illetve a kutya tükröt is tart az ember elé. A kérdés az, hogy mennyire áll készen a gazda arra, hogy belenézzen ebbe a tükörbe, és elfogadja, amit ott lát.

Egy dologgal küzdök nagyon, ez pedig a saját kutyám. Sajnos az iskolai foglalkozások ütik a vadászkutyás tréningeket, így az utóbbi időkben azzal kísérleteztünk, hogy Viktor vitte Banditát gyakorolni. Sajnos ez nem igazán jött be, a kutya visszaesett, és elkezdett bohóckodni. Úgyhogy márciustól délutáni csoportokba megyek át, és szerintem kicsit az oviról is lemondok, hogy legalább délelőtt tudjak normálisan Bandival foglalkozni. Bízom benne, hogy ez segíteni fog. Már csak azért is, mert március 15-én vizsgázni szeretnék vele. :)