Szerző: cheereck

Robotokra cserélnék a vakvezető kutyákat Japánban – videó

Japán élen jár a robotok fejlesztésében, és az egyik legújabb találmányuk a vakvezető robot. A robotba a Microsoft Kinectjének kép- és távolságérzékelőjét építették be, ennek segítségével készít háromdimenziós képet az előtte lévő tárgyakról. Sima felületeken egyszerűen elgurul, de ha akadály van előtte, akkor csuklós lábaival lépeget, melyekben ütközésérzékelők vannak. A robot mesterséges női hangon közli a vezetett személlyel, hogy éppen milyen akadályhoz érkeztek. A tervek szerint az újabb típusok már parancsoknak is engedelmeskednek majd, és GPS is lesz bennük.

Igaz, hogy a vakvezető kutyák képzése sokba kerül és időigényes, de van egy olyan érzésem, hogy ezek a robotok sem lesznek túl olcsóak. Ha megvakulnék, biztos szívesebben bíznám rá magam egy kutyára, mint egy robotra.

Újabb magyar mentőkutya segíthet külföldi katasztrófák áldozatain

Már három olyan mentőkutya – Aqua, a kan belgajuhász kutya, Liza, a labrador retriever szuka és Roger, az ötéves border collie – él az országban, amelyek nemzetközi segítségnyújtást igénylő katasztrófa esetén bevethetőek. Mindhárom kutya – és vezetőik – a Magyar Vöröskereszt Budapesti Alapszervezete Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálatnak a tagjai.

A mentőkutyás egységek a szövetség legmagasabb vizsgaszintjének teljesítésével igyekeznek bekerülni a mentőkutyás társadalom elitjébe. Évente átlagosan 10-15 kutya szerzi meg a minősítést, mely 3 évig érvényes, így mindösszesen 30-40 kutya rendelkezik ezzel a legmagasabb szakmai jogosítvánnyal. Szalánczi Gábor Roger nevű mentőkutyájával a bevethetőségi vizsga megszerzése előtt már rendelkezett emelt szintű vizsgákkal rom- és területkutatásban is.

Szalánczi Gábor és Roger munka közben

A bevethetőségi vizsgán a résztvevőknek alpintechnikai ismeretekből, nemzetközi mentési irányelvekből, térképhasználatból, humán- és állat-elsősegélynyújtási ismeretekből, keresési taktikákból kellett számot adniuk tudásukról. Emellett hat különböző helyszínen, kutyával történő személykereséssel bizonyították a bíróknak, hogy alkalmasak a nemzetközi bevetésekre. Hogy élethűek legyenek a körülmények, a vizsga 36 órán keresztül zajlott, így minden résztvevőnek saját magának kellett kialakítani a táborhelyét és önellátó módon berendezkednie.

A mentőkutyás vizsgákkal párhuzamosan ugyanezen a helyszínen zajlott a csoportvezetők képzése és minősítése is, a szakemberek a minősítés megszerzésével jogosulttá váltak a mentőkutyás csoportok irányítására nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtás esetén.

MTI

***

Hajrá magyar mentőkutyások!

Nemcsak okos, ügyes is

Levizsgáztunk!

A szombati utolsó foglalkozás nem sikerült túl jól, a 7 hétvége alatt először éreztem magam rosszul. Az egy dolog, hogy a megállítás egyáltalán nem ment, de a problémamegoldó feladatok sem úgy sikerültek, ahogy előtte gondoltam, és teljesen szétestem én is és a kutya is. Más se hiányzott a másnapi vizsga előtt.

Bekapcsolás

Vasárnap a vizsgák 1-kor kezdődtek, de ráértünk 2-re menni, mert a mi csoportunk volt az utolsó a háromból. A vizsga előtt elmentünk egyet sétálni, hogy picit mozogjanak a kutyák, de mindegyik iszonyat feszült volt, ezért 2 perc után pórázra kellett őket venni, mert majdnem összepattantak. A sulira visszaérve sorsoltunk, és mi lettünk a negyedikek (a tízből), így nem kellett túl sokat várnunk. Próbáltam magam nyugtatni, de kb. úgy izgultam, mint egy egyetemi vizsga előtt…

Hornig Rudi volt a bíró, és a vizsgára jelentkezés simán ment, Bandi szerencsére nem ugrált fel, hanem szépen ülve maradt, és mindenféle kitörő örömködés nélkül hagyta, hogy Rudi odadugja a kezét. Az első három feladatnál nem volt semmi probléma, Bandi nagyon szépen csinált mindent. Nem ugrott be az akadálynál, elsőre felült a kézjelnél, és a bójához is elsőre elindult (és még közel is feküdt), így ezeknél max pontot (feladatonként 25) kaptunk. Mikor a megállításhoz mentünk át, éreztem, hogy még jobban összeugrik a gyomrom, de reméltem, hogy nem lesz gond. Hát lett. :)

Hiába beszéltük át előtte ezerszer Balázzsal (a csoportvezetőnkkel), hogy nem szemből fogom hívni a kutyát, hanem féloldalasan (hogy kicsit lassabb tempóban jöjjön), ezt teljesen elfelejtettem, és szembeálltam Bandival. Hívom, hogy „gyere!”, nem történik semmi, kutya továbbra is fekszik. Mondom, hogy „Bandi!”, na, erre már elindul. Közepes tempóban jön, rettegek, hogy ezek után nem fog megállni, így épphogy belép a zónába, emelem a kezem, „ott! fekszik!”, és láss csodát, a kutya azon nyomban fekszik… A hátsó lábaival még épphogy belépett a zónába, csak a farka lógott ki. A fene se gondolta volna, hogy ilyen gyors lesz…

A bíró utána elmondta, hogy már attól „félt”, hogy 100 pontot kell adnia. :) Végül 3 pontot vont le megállításnál, megjegyezte, hogy a kutya azonnal megállt, amikor a kezemet felemeltem, és hogy nem tipikus hiba, hogy a kutya a zóna elején lóg ki a farkával. Így „csak” 97 pontot kaptunk. :) A vizsga a csoport nagyobb részének hasonlóan jól sikerült, lett 90, 93, 94, 95, sőt még 99 pontos vizsga is, úgyhogy mi elbújhatunk a 97 pontunkkal.

A végére eléggé besötétedett

Nagyon elégedett voltam Bandival, abszolút megfelelt az elvárásaimnak, jobban is teljesített, mint vártam. Most, hogy a tanfolyamoknak a végére értünk, a sulin választhatunk, hogy klubfoglalkozásokra megyünk, őrző-védőre, nyomkövetésre, agilityre vagy mantrailingre, de ezeket egyelőre pihentetni fogjuk. Épp itt az ideje, hogy elkezdjük a vadászkutya képzést, úgyhogy most ebbe vetjük bele magunkat. Kedden már meg is nézte egy ezzel foglalkozó tréner, Karai Csaba, de erről majd írok külön bővebben.

A jutalomfácánnal

Még több kép a vizsgáról itt.

Esős tapasztalatok

Buzgón készülünk a 2-es szintű ügyességi vizsgánkra, ugyanis vasárnap lesz vége a középfokú tanfolyamunknak. Ma kimentünk egyet gyakorolni a sulira, és persze pont akkor kezdett el szakadni az eső, amikor felmentünk a pályára. Ilyen időben még nem nagyon dolgoztam vele, így kíváncsi voltam, hogyan teljesít, és minden elképzelésemet felülmúlta. Abszolút nem hatotta meg az eső. Teljesen fel volt pörögve, és jobban teljesített, mint száraz időben. Egyszerűen látszott rajta, hogy élvezi a munkát. Ezek után nem félek attól, hogy ha hétvégén esni fog, akkor nem akar majd dolgozni, inkább attól kell tartanom, hogy ne pörögje túl magát. :)

A feladatok egy részét már a tanfolyam előtt nagyjából ismerte, így a tanfolyamon igazából a pontosításra mentünk rá. A vizsgán négy feladat lesz: akadály (egy palánk és egy kúszó), kézjeles irányítás, bójához küldés és megállítás.

Az akadállyal sok gondunk nem volt, csak arra kellett gyúrni, hogy ne ugorjon le idő előtt a palánkról, hanem meglegyen a zóna is. (A táborban ugyanis hatalmasat zakózott a palánk tetejéről.) Ez elég hamar megoldódott, és a tanfolyam végére eljutottunk odáig, hogy nem is futok vele végig az akadályok mellett, hanem csak a palánk vonaláig megyek el, és onnan küldöm tovább a kúszóba. Imádja, úgyhogy inkább csak arra kell figyelnem, hogy ne kezdjen el magától akciózni.

A kézjeleknél eleinte az volt a probléma, hogy a fekvésből felültetésnél mindig előretipegett néhányat. Ezt elég hamar sikerült kivenni belőle, egyszerűen csak azt fogadtam el, amikor a feneke fixen maradt, és a mellső lábaival tolta fel magát. Az ültetésből fektetésnél sajnos néha magától lefekszik, bár vissza tudom ültetni, de azért nem örülnék, ha a vizsgán befeküdne, mire elsétálok az öt méterre lévő pálcáig. A felülésnél még 1-2 hete eljátszogatta, hogy csak második kézjelre ült fel, de most már egész szépen megy elsőre. Pontosabban rájöttem, hogy ha a kézjelnél nemcsak az ujjammal mutatok fel, hanem a kézmozdulatban benne van egy ív is (kb. mint amikor a karmester vezényel), akkor elsőre felül. Valószínűleg ezt ki kellene venni belőle, de most itt a vizsga előtt nem akarok ezzel szórakozni, ha így stabilan megy. Amúgy már nagyobb távolságról is egész jól csinálja, már 10 méterről is megvan, úgyhogy a vizsga után ideje lesz beletenni az állítást is.

A bójázást már tavasszal elkezdtük kíváncsiságból formálással, aztán nyáron a táborban megvezetéssel dolgoztunk, mostanra meg már összeállt egy viselkedéslánccá, és már nagy távolságból is lendületesen megy. Ami ma új problémaként jelentkezett, hogy ha nagy távolságból küldöm, és nagyon lendületesen megy, akkor picit távolabb fekszik a bójától, de mondjuk még akkor is 1 méteren belül van (kb. a mellső lába van fél méterre). Ü3-ig 2 méteren belül kell feküdni, felette meg 50 centi, úgyhogy ezen majd finomítani kell.

A vizsgafeladatok közül a megállítás a legnagyobb parám, ezzel ugyanis hiába próbálkoztunk a táborban, nagyon nem akart menni. (A táborban kezdő ügyességire jártunk, ahol rajtunk kívül mindenkinek megvolt már az Ü2-es vizsgája, és csak mi voltunk teljesen kezdők.) Így már eleve úgy mentem neki a feladatnak, hogy ez nekünk nehezen megy, ráadásul kitaláltam, hogy azt szeretném, ha a kutyám nem a pálcához kötné a lefekvést, hanem akkor feküdne, amikor mondom neki. (A feladat úgy szól, hogy a kutyát lefektetem, majd 20 méterre távolodok tőle, behívom, és 10-15 méter között egy pálcákkal kijelölt sávban fektetem.) Éppen ezért hétközben szinte mindig pálcák nélkül gyakoroltam vele, több-kevesebb sikerrel. Közben rájöttem, hogy nem biztos, hogy ez reális elvárás a vizsgáig, így annak is örülök, hogy a pálcánál fekszik. Szerencsére azért egész gyakran fekszik le akkor, amikor mondom neki, és csak ritkán megy el a pálcáig, így ha már túl leszünk a vizsgadrukkon, akkor erre jobban rágyúrhatunk. Ma reggel például pálca nélkül gyakoroltunk, és háromszor is akkor feküdt le, amikor mondtam. A délutáni sulis gyakorlásnál, ahol lent voltak a pálcák, ott volt, hogy elsétált a pálcáig, viszont aminek nagyon örültem, hogy a nagy lendület ellenére is megállt. Ugyanis a lendülettel is vannak gondjaink: vagy csigatempóban jön (bár mostanában ez a ritkább), vagy nagyon lendületesen, és akkor meg túlszalad. Ezen általában segít, ha nem fordulok vele teljesen szembe, hanem picit féloldalasan állok – valószínűleg a vizsgán is inkább kicsit kifordulok, mint hogy ne álljon meg a zónán belül.

Nagyjából tehát így állunk a vizsga előtt. Múlt héten, a próbavizsgán nagyon penge volt, öröm volt nézni, ahogy bekapcsolt, egyszerűen tudta, hogy most koncentrálni kell, hogy meló van. Az engedelmes vizsgánkon is teljesen el voltam hűlve, hogy mennyire összeszedett volt, annak ellenére, hogy én mennyire izgultam. Akkor mondjuk mázlink volt, mert mi voltunk a legelsők, így nem volt túl sok időm stresszelni. Majd meglátjuk, hogy most mi lesz…

A második kutyaharapás

Bandita úgy döntött, hogy már elég nagyfiú ahhoz, hogy elviseljen még egy harapást (az elsőről itt írtam). Elvégre milyen domináns kan az, akin nincsen harci sérülés…


Szemből annyira nem látszik

Nem történt semmi durva, csak annyi, hogy be akarta védeni a botját, de ő húzta a rövidebbet. (A másik kutya egy gonosz francia volt.:P) Most van egy lyuk a pofáján bal oldalt, valószínűleg jó darabig nem fog visszanőni a szőre sem, de igazából annyira nem feltűnő.


Oldalról inkább, most már elkezdett kicsit duzzadni

Egy ideje érett már a dolog (nem feltétlen azzal a kutyával, amelyikkel most összepattant), mert a zsákmányát előszeretettel védi be másoktól (amit persze próbálok elkerülni), meg rendszeresen bekapcsol falkafutásokkor, így számítottam rá, hogy előbb-utóbb összeakaszkodik valakivel. Járhatott volna rosszabbul is. Úgy látom, nagy trauma nem érte, mert vígan rágja a malaclábat az ágyában. :)