Címke: Népszigeti Kutyasuli

Vizsgára készülünk

Tavaly egyszer már nekifutottunk egy magasabb szintű ügyességi vizsgának, de a felkészülésnél tovább nem jutottunk. Több oka is volt ennek, részben az esküvőszervezés, részben más kutyás elfoglaltságok, és nem tudtunk összeszedetten felkészülni egy Ü4-5-re (K99 vizsgarendszer). Most viszont egész szépen haladunk, és reményeim szerint március 15-én meg is próbálkozunk az Ü4-gyel.

A középfokos Ü2-höz képest itt már hat különböző típusú feladat van:
– apport ölbe
– karika és hatpálcás szlalom
– 15 méterről ültetésből fektetés, majd állítás, ültetés, állítás
– három bójából kettőhöz küldés
– megállítás fekve 30 méterről
– szagazonosítás két cipőből, saját szaggal

Apport: A feladat leírása szerint a gazda székben vagy a földön ül a feladat közben, és a kutyának az ölébe kell tennie a tárgyat. Először székkel próbálkoztam, mert ki tudja, hogy márc. 15-én milyen idő lesz, de állandóan béna voltam, és hiába tette a kutya az ölembe a tárgyat, mindig legurult. Elvileg ez nem hiba, de nem szép, ha élesben is ez történik, úgyhogy inkább nem kockáztatok. Úgy döntöttem, hogy maradok a töröküléses verziónál, és drukkolok, hogy jó idő legyen jövő héten.

Akadály: A karika szépen megy, a szlalomot még tanuljuk. Nem teljesen érti még a kutya, még mutogatnom kell neki a pálcák között, hogy hol ki és hol be. Sajnos ezt csak a sulin tudom gyakorolni, korábban ezért is gondoltam úgy, hogy kihagyjuk az Ü4-et, és rögtön Ü5-re megyünk. Azért bízom benne, hogy 1,5 hét alatt összeáll.

Kézjelek: Szépen ment, de mostanában az állítás csak másodikra megy, így ezen még gyúrunk. A magasabb szintekhez kénytelen leszek újratanítani az ülésből fekvést, ill. a fekvésből állítást, mert mindkettőnél előre jön a kutya. Négyes szinten még meg tudjuk úgy csinálni, hogy ne lépje át a pálcát, de később ez gond lehet.

Irányítás: Ez megy a legjobban. Lendületes és közel fekszik a bójához. A napokban mondjuk Népszigeten belefutottunk egy vicces szituba, ott ugyanis sokkal nagyobb bóják vannak, mit Őrmezőn. Bandi ahogy kiszaladt, lepofozta a bóját, én meg úgy meglepődtem, hogy elfelejtettem fektetni. Utána letisztáztuk a dolgot, most már azt is bójának látja. :) Szerencse, hogy ez előre kiderült, és nem a vizsgán szembesültem vele (az ugyanis nem Őrmezőn, hanem Népszigeten lesz).

Megállítás: Lassú. Tudja, hogy mi fog történni, ezért cammog, és vontatottan is veszi fel a pozíciót. Úgy próbálom felpörgetni, hogy sokszor hívom megállítás nélkül, aztán meglátjuk, mi lesz belőle. Az Ü2 vizsgánkon például annyira féltem, hogy túlszalad a zónán, hogy túl hamar kiadtam a vezényszót, Bandi pedig kivételesen azonnal reagált, és úgy feküdt le, hogy a farka kilógott a zónából. No comment. :)

Szagazonosítás: Erről nem tudom, mit gondoljak, még tanuljuk. A részfeladatok megvannak, megy a szagfelvétel, a cipők végigszaglása és a jelzés is, ami esetünkben apportot jelent. Ma kapok idegen cipőket, és akkor majd meglátjuk, hogy mennyire megy.

Nagyjából így állunk most, még szűk 1,5 hetünk van. Érdekes lesz az a nap, mert a bíróképzés keretén belül aznap az éles vizsgán őrző-védő, engedelmes és ügyességi gyakorlat is lesz, így még nem egészen tudom, hogyan fogom ezeket összeegyeztetni a saját vizsgánkkal.

Kezeljük az ösztönöket

Hétvégén kétnapos életmód és ösztönkezelési szemináriumon voltam Népszigeten. Tavaly már egyszer részt vettem egy ilyenen, de most kibővült programot ígértek, ráadásul az ismétlők féláron részt vehettek, így elmentem. Szombaton kutya nélkül voltam, de vasárnap már jött velem Bandi is.

Szombaton főleg az élemódról volt szó, Gábor (a Korom) beszélt kulcsingerekről, ösztönenergia-keringésről, gátlásról, motivációról, pihenésről. A szaftosabb dolgok vasárnap kerültek terítékre, így az ösztön, a különböző tulajdonságok szerepe, a tükör módszer lényege és a büntetés. Sokan hoztak kutyát, így a legtöbb helyzetet élesben is meg tudtuk nézni a kutyákon. A két nap legjobb pillanatai szerintem azok voltak, amikor felálltunk egy sorba, és mindenki próbálta kivitelezni a szemmel verést egy előtte álló képzeletbeli kutyán. :)) Szép kis grimaszok születhettek akkor, én konkrétan annyira befeszítettem a karomat, hogy utána teljesen elzsibbadt.

Sokat vaciláltam, hogy vigyem-e Bandit, de aztán úgy voltam vele, hogy ezt a helyzetet is szokni kell (amikor egész nap nyugiban fekszik mellettem), így jött velem. A sulin nyüzsgő rengeteg kutya hatalmas inger volt számára, de jól viselte, és szépen figyelt rám (ott értékeltem igazán, hogy sípot, ill. füttyöt használok behívásra). Délelőtt kicsit nehezen bírt nyugton maradni, sokszor felállt, fát rágott, fűcsomót tépett, de aztán délután már póráz nélkül is elvolt a székem mellett, bár folyamatosan készenlétben volt.

Még vasárnap reggel tette fel Gábor a kérdést, hogy ki milyen életmód programot űz, ill. tervez űzni a kutyájával. Volt ott agility, őrző-védő, nyomkövetés, mantrailing, én meg nagy vagányan mondtam, hogy vadászat/retrieversport. Tök egyedül voltam. Persze nem számítottam nagy tömegre, de nem gondoltam volna, hogy a sok vadászkutyás (és retrieveres) közül rajtam kívül senki más nem szeretne azzal foglalkozni, amire alapvetően kitalálták a kutyáját. Ez mondjuk abból is fakadhat, hogy sokan idegenkednek az élővadas vadászattól, a dummysportról meg még nem hallottak. Na de majd mi megmutatjuk! :)))

Kutyajó nyaralás a béke (fél)szigetén

Igaz, hogy már lassan egy hónapja megjöttünk a táborozásból, de nem volt időm arra, hogy írjak egy normális beszámolót, mert elég sok minden történt azóta is. De most…!

Hozzávalók: 154 ember, 137 kutya

Június 25. és július 3. között fantasztikus 9 napot töltöttük el a Népszigeti Kutyasuli nyári táborában a Gébárti-tónál. Tópart, kutyák, tükör módszer szellemében gondolkodó gazdák (így teljesen úgy hangzik, mintha egy szekta lenne, pedig nem is) – kell ennél több?


Hurrá, nyaralunk!

A tábor hivatalosan 24-én kezdődött, és eredetileg úgy volt, hogy mi is ott leszünk első naptól kezdve, de nagyon későn tudtuk Pestről elindulni, ráadásul még meg kellett ejtenünk egy kanizsai-borsfai kerülőt is a családhoz. Miután a vadi új honfoglaló sátrunkat csak egyszer próbáltuk meg korábban felállítani (4-en), nem akartunk péntek este a sötét táborban kísérletezni azzal, hogy vajon ketten menni fog-e. Így aztán otthon aludtunk, és szombaton kora reggel mentünk át Egerszegre. Itt a családi segítségnek köszönhetően viszonylag egyszerűen ment a sátorverés, bár menetközben rájöttünk, hogy nagyon nem szerencsés, ha a hálófülke oldalra lejt. (Nem mintha nem sátoroztunk volna már ezerszer, nem tudom, mit gondoltunk.)

Nem megyek végig a programokon, hogy melyik nap mi volt, mert egyrészt viszonylag egy kaptafára zajlottak a napok, másrészt meg olyan részletesen már nem is emlékszem, hogy mikor mit csináltunk. A reggel mindig egy egyórás kutyás foglalkozással indult, ezt követte általában valamilyen csapatsport a gazdiknak (esetleg csapatverseny vagy beszélgetés), majd ebéd és szieszta. Utána megint jött valami gazdijáték, majd az agility és az ebathlon, este pedig csapatverseny vagy buli, no és persze a fanatikusoknak hajnalig tartó gyilkosozás.


Ment a bandázás ezerrel

Az E/1 vizsga után kicsit untam már az engedelmes gyakorlatokat (meg az ügyességi mindig is jobban érdekelt), ezért kezdő ügyességire jelentkeztem Bandival. Azon kevesek közé tartoztunk a csoportban, akik még nem jártak középfokra, de ennek ellenére azt gondolom, hogy nem ment olyan rosszul. Szinte minden nap mást gyakoroltunk: kézjelek, állítás, megállítás, szagminta felvétele, akadályok, bójázás, előreküldés – mind nagyon hasznos volt. Egyedül a megállítással voltunk/vagyunk bajban, de majd ez is kialakul. Nagyon örültem, hogy ennyi mindenbe belekóstoltunk, pont annyi infót kaptunk, amivel el lehet indulni az őszi sulikezdés előtt.


Bójázunk

A tábor egyik nagy pozitívuma volt, hogy rengeteg program volt a gazdiknak, ami kizárólag emberes program volt, vagyis ilyenkor mindenki a sátorban/faházban/kocsiban hagyta a kutyát. (Nem volt kánikula, így hőgutától nem kellett tartani, meg volt tábori ügyeletes is, aki rendszeresen ellenőrizte az egyedül hagyott ebeket.) Ezek a foglalkozások többnyire csapatsportok voltak, például frizbi, foci, baseball, röpi, de volt élő csocsó is. A kutyáknak szerintem határozottan jót tett, hogy nem voltak non-stop a gazdikkal, és a gazdiknak pedig volt lehetőségük szocializálódni és ismerkedni egymással.


Mit nézel?

A tábor előtt kicsit tartottam tőle, hogyan fogjuk Bandit ketrecbe zárni, mert az egy dolog, hogy itthon mindig fel van állítva a ketrec (és szereti is), de sosem zártuk még be és hagytuk így egyedül. Szerencsére feleslegesen aggódtam. Amikor először betettük, akkor volt egy kis hiszti, de rászóltam, és onnantól fogva nyugodtan ott lehetett hagyni, szépen elvolt magában. Aki nem ismeri a ketrecet/boxot, annak elsőre ez talán kegyetlenségnek tűnhet (elvégre milyen kutyás tábor az, ahol a kutyát bezárják, aztán a gazdi elmegy szórakozni…?!), de az igazság az, hogy a kutyának nagy szüksége volt arra, hogy a saját biztonságos kuckójában tudjon pihenni. Mert ha velünk volt, akkor nem tudott teljesen ellazulni, állandóan éber volt, figyelte a környezetét, és így azért elég hamar kiüti magát a kutya. Mi meg nem szerettünk volna három nap után hazamenni azért, mert Bandi KO. Amúgy szerintem tök jól viselte az egészet, nem látszott rajta, hogy nagyon kimerülne.


A kép készülte után nem sokkal leugrott ennek a palánknak a tetejéről, jó nagyot zakkant a kis mafla

A csapatsportokon kívül egy csapatverseny is zajlott a táborban, ami szintén nagyon szórakoztató volt. Még szombaton este osztották szét a gazdikat négy csoportra, és a bő egy hét alatt szinte minden napra jutott valami játék: csapatvideó készítés, toronyépítés cipőkből, Gábor buszának végigtolása a táboron, kutya-úszóverseny, klikkeres formálás, kardozás és még sok más. Nagyon jó kis csapatunk volt (hajrá TS-alfák!), ráadásul valahogy sikerült pont egy őrmezőis társaságba belecsöppennünk. Nagyon tetszett, hogy mindenki teret kapott a csapatban, a kutyás játékoknál mindenki kipróbálhatta, mit tud a kutyája, és senki nem szorult háttérbe azért, mert épp kezdő. Bandi is ügyeskedett a labdaszedésnél. :) A jó csapatnak köszönhetően sikerült is megnyernünk a versenyt.

 
TS-alfa csapatvideó

Az egyik legnagyszerűbb dologról még nem is nagyon ejtettem szót, ez pedig a tó közelsége. A kemping, ahol voltunk, egy kis félsziget csúcsán található (már többször voltunk itt retrieveres találkozókon), és volt egy külön partszakasz, ahol a kutyákat lehetett úsztatni, illetve itt lehetett a kutyákkal fürdeni. (Volt egy nagy emberstrand is, de ide szerintem nem sokan jártak.) Bandi borzasztóan élvezte a pancsolást, minden nap többször is mentünk – sőt olyan is volt, hogy gondolt egyet, és magától elindult lefelé… Terveztük, hogy itt lent majd kicsit dummyzunk is, de ebből végül nem lett semmit, mert rájöttem, hogy addig nincs értelme ezzel bajlódni, amíg nem tudja normálisan tartani a dummyt. (Jelenleg ugyanis előszeretettel köpködi ki előttem egy méterrel.)


Itt ő húzott ki a vízből

A táborban ott volt Gyuri és Judit is Spockkal, a mopsszal, akivel Bandi reggelente hatalmasakat szokott hancúrozni itt Pesten. Ezt a jó szokásukat a táborban is megtartották, általában Bandi már tűkön ült, hogy mikor húzzák el Gyuriék a cipzárt, és azonnal ott termett, arra várva, hogy Spock előkerüljön. Előszeretettel lopkodta Spock játékait és rágcsáit (mintha mi nem vittünk volna), sőt egyszer az éjszaka kellős közepén, amikor Gyuriéknál mocorgás volt, gyorsan kislisszant a sátrunkból, átrohant Gyuriékhoz, kikapta a sátrukból Spock patkányát, aztán rohant vissza hozzánk. Pontosabban rohant volna, csak a zárt sátorba már nem tudott olyan könnyen bebújni alul, mint amennyire egyszerű volt kibújni, így fejjel szaladt neki a sátornak, mire én felkeltem, és beengedtem a kis tolvajt.


Spockra várva

Bandival egyébként teljesen elégedett voltam. Egy-két nap után rájött, hogy a sátor az otthon, és hogy nem mindig jön velünk, így ha elindultunk, akkor mindig néhány méterre a sátortól megállt, hogy akkor most jön ő is vagy sem. A kutyákkal abszolút nem volt problémája (miért is lett volna), teljesen jól viselkedett mindenkivel. (Amúgy a táborban tök jól elvolt a száznál is több kutya, nem volt semmi komoly affér, pedig szinte mindig minden eb póráz nélkül volt.) Látszott azért, hogy van csiszolnivaló a kapcsolatunkon, főleg, hogy most nagyon megnőtt az önbizalma, és azt hiszi, hogy övé a világ, de bízom benne, hogy a helyrebillentésben majd segít az őszi középfokú tanfolyam.

Egy szó mint száz, nagyon jó kilenc napot töltöttünk el a táborban. Szuper volt a társaság, kiváló volt a program – tarthatott volna tovább is. Jövőre veletek ugyanitt!


Nagyobb méretben itt

„A jó gazda iránymutató a kutyája számára” – interjú a Tükör módszer alapítójával

A Korom Gáborral történő beszélgetés során számos érdekes téma előkerült még, ami nem fért be az [origo]-n megjelent cikkbe, így ezek – interjú formájában – itt a blogban olvashatók.

Mikor kezdtél kutyázni?

Mindig arra vágytam, hogy legyen egy kutyám, akivel foglalkozhatok. Tízévesen kaptam egy német juhászt, vele elmentem kutyaiskolába, és nem tetszett, amit ott láttam. Teljesen idegen volt, nem éreztem jól magam ebben a világban. Tizenkét éves koromban egy barátommal alapítottam egy kutyaiskolát. Összeraktunk egy akadálysort, és rendszeresen foglalkozásokat tartottam.

Ez volt az első kutyaiskolám, aztán beidomultam abba a világba, ami munkakutyás világként ismert. Mindig idegen volt számomra ez a világ, más értékeket vallottam, de megtaláltam a helyem, és munkakutya-versenyző lettem, világbajnokságokon szerepeltem. Aztán egyszer csak rádöbbentem arra, hogy azokat az értékeket, amikben anno hittem, teljesen elhagytam. Rájöttem, hogy amit csináltam, az nem más, mint a kutya lényének kizsákmányolása anélkül, hogy bármit is tudnék a kutyáról.

Mennyi idő telt el a Tükör módszer kidolgozása és az iskolai bevezetés között?

Eleinte teszttanfolyamok indultak. Sosem felejtem el az első tanfolyamot, amit póráz nélkül próbáltunk megcsinálni. Mi magunk, oktatók álltunk be a kutyáinkkal, olyan kutyákkal, amelyek még fiatalok voltak, esetleg hagyományos rendszerben képzettek, és piszok nehéz volt. Sokan ki is estek a sikertelenség miatt. Hosszú tesztelési időszak után értünk el az iskolai bevezetésig.

Elkezdtünk egy folyamatot, hogy a hagyományos elemeket fokozatosan kivontuk a foglalkozásokról, majd egyre hatékonyabban tudtuk a Tükör módszer technikáit alkalmazni már csoportban is. De mire az első korrekt tanfolyam elindult, legalább hét év eltelt. Négy-öt éve működik olyan szinten, amire azt tudom mondani, hogy Tükör módszer. Mára több ezer kutya végzett a módszer jegyében. Több ilyen szellemben működő iskola van már Budapesten kívül is (például Szeged, Zalaegerszeg, Szombathely, Gödöllő, Vác), és egyre többen jelentkeznek, hogy szeretnének ezzel foglalkozni.

Külföldről is elég nagy az érdeklődés.

Abban a furcsa helyzetben vagyunk – ami egyfelől persze nagyon jó és nagy büszkeség, de nehézség is-, hogy sokkal nagyobb az igény és a megkeresés, mint a kapacitás. Sajnos nem állunk még készen arra, hogy a Tükör módszeres oktatás elinduljon külföldön, nincsenek még meg az idegen nyelvű oktatási programok. Magyarországon viszonylag könnyű, mert van egy bejáratott képzési program, ahova rengetegen jönnek el. Sokan látják, hogy nem könnyű ebbe beletanulni, mert több éves tanulást igényel, mire egy érdeklődő oktatóvá válhat. Ezt kell létrehoznunk külföldön, ahol nincs meg az oktatási rendszer. Egyelőre nagyobb tapasztalatú kollégáink mennek ki, és próbálnak meg betanítani kinti oktatókat.

Minek köszönhető az igény?

A videók biztosan sokat segítettek abban, hogy a világnak megmutassák, hogy létezik ilyen kutyatartás is, hogy szabadon lehetnek kutyák, és nem verekednek össze annak ellenére, hogy nem ivartalanítottak. Ennek elég jó bizonyító ereje van, de mostanra már a módszer híre is egyre több emberhez jut el, hogy Magyarországon valami furcsa dolog történik, hogy itt szabadon vannak a kutyák a tanfolyamon, és nem verekednek. Komoly szakmai műhelyek keresnek meg minket ezzel kapcsolatban.

Az etológusok is vizsgálják a hatékonyságát.

Viszonylag még az elején vagyunk, remélem, ez majd egy jó tudományos hátteret ad a módszer további terjedéséhez, aminek a hatékonyságát a munkatársaimmal, a saját szemünkkel látjuk. Nem arról van szó, hogy fazonírozzuk a kutyákat és a gazdákat. Van egy élő páros, egy gazda és egy kutya, mindkettőnek saját egyénisége és temperamentuma, és mi abban próbálunk segíteni, hogy a gazda a lehető legmagasabb tudatosságával a legoptimálisabb életet tudja élni. Tehát a kettejükhöz idomultan, de mégis egyedi életmódot tudjanak élni. Az egyediségen van a hangsúly, itt csak egyedekkel, egyedi helyzetekkel van dolgunk.

Milyen szerinted a jó gazda?

A jó gazda ismeri a kutyája igényeit. Toleráns ott, ahol toleránsnak kell lenni, következetes és ellentmondást nem tűrő ott, ahol kell. Hatékonyan tudja felhasználni az energiáit, a kutyára szánt idejét, és jól tud kommunikálni a kutyájával. A jó gazdát onnan lehet felismerni, hogy a környezetével jó viszonyban van. Megfelelően tudatos abban, hogy a saját és kutyája igényeit is felmérje, és ezeket jól tudja működtetni.

Hogyan teheti igazán boldoggá a gazda a kutyáját?

Őszintén azt gondolom, hogy azzal, ha Tükör módszerrel dolgozik a kutyájával. Mert miről szól a tanulás? Arról, hogy a kutya és a gazda megtanul egy közös nyelvet. Beállítunk középre egy mesterséges nyelvet, amelyen hihetetlen hatékonyan tudunk kommunikálni és információt megosztani egymással. Ez nagyon fontos igénye a kutyának, és amikor el tudok kezdeni beszélgetni vele, akkor elképesztő hálássá válik.

 A jó gazda határozott és iránymutató tud lenni a kutya számára. Az ember idegenvezetője a kutyának ebben a világban, és ehhez fontos, hogy az ember hiteles legyen. A hiteles ember pedig következetes, a kutya elfogadja őt, mint iránymutatót, és ezzel a minőséggel tudom kiegyensúlyozottá és egészségessé tenni. Szándékosan nem használjuk azt a szót, hogy falkavezér, mert mi nem falkában, hanem családban élünk. A család egy sokkal összetettebb modell, mint a falka.

Mit gondolsz a városi kutyások és nem kutyások kapcsolatáról?

A kutyatartás nemcsak a kutyatartók problémája. A kutya sorsáért az emberiség felel, minden ember minden kutyáért. A nem kutyatartóknak is felelőssége az, hogy a városi kutyáknak is megfelelő életmódot tudjunk biztosítani. Ahogy az is, hogy a tigrisek ne haljanak ki. Aki ezt vitatja, az struccpolitikát folytat, és nincs felkészülve a jövőre.

Azért tartunk itt, mert a kutyatartók irritálják a környezetüket. Nagyon sok agresszió- és szocializációproblémás kutyával lehet találkozni, akik a környezetükben károkat és problémákat okoznak. Addig, ameddig a kutyatartók nem tudnak megfelelő tudatossággal viszonyulni a kutyatartáshoz, addig nem szabad azon csodálkozni, ha olyan rendeletekkel szabályoznak minket, amelyek ellehetetlenítik a nagyvárosi kutyatartást. Meg kell emelnünk a kutyatartási kultúrát, és akkor a törvényhozóktól ki lehet követelni azt, hogy azok, akik megfelelő tudatosságú kutyatartási kultúrát képviselnek, azok számára más szabályok legyenek érvényesek.

Mi a véleményed az állatvédelmi törvény módosításáról?

Alapvetően jó elképzeléseket és gondolatokat tartalmaz, remélhetőleg valódi szakemberek fogják működésbe hozni. Ha én lennék a törvényhozó, nagyobb szabályozási szigorral járnék el, és nemcsak bizonyos fajtákra korlátoznám a szájkosarat. De annak a kutyatartónak, aki tényleg komolyan veszi a kutyatartást, annak legyen lehetősége arra, hogy méltó módon, a 3. évezredhez mérten éljen a kutyájával. Jelenleg megalázó, hogy olyan kutyára is szájkosarat és pórázt kell tenni, amelyiknek ez teljesen méltatlan. De egyértelmű, hogy pórázt és szájkosarat kell tenni arra a kutyára, amelyik veszélyezteti a környezetét. A szabályozást akár egy nagyobb körre kiterjeszteném, de reális és tiszta alternatívát biztosítanék arra, hogy legyen egy olyan városi kutyatartó vizsga, amellyel akár megelőzhetjük egész Európát.

A tudatos gazda tudja, hogy hol kell feltennie a pórázt a kutyára, mert esetleg vannak olyan érzékenységei az állatnak, melyeket nem lehet alapos szocializációval sem kiszedni. Ha a gazdát nem a rendelet kötelezi, hanem ennek a képességnek a birtokában van, akkor egészen biztos, hogy nem a környezete rovására fog élni. A jó gazda jó viszonyban van a környezetével, mert a kutyája egészséges, mert tudja, hogy mire van szüksége, és le tudja vezetni az energiáit. Ezáltal a környezetét nem irritálja, és a gazda is megérti azt, hogy mások esetleg félhetnek a kutyától, és felismeri azokat a helyzeteket, ahol neki háttérbe kell húzódnia a kutyájával.

Szerinted lehet szemléletváltozást elérni a lakótelepi kutyatartó idős néniknél?

Abszolút, nem is kell sok idő. Ha valaki azt mondta volna nekem 11-12 évvel ezelőtt, hogy itt fog tartani ma Magyarországon a kutyatartási kultúra, nem hittem volna el. Elképesztően gyorsan változunk. Azt gondolom, hogy a magyar gondolkodásmód nagyon nyitott arra, hogy úgy tudjon változni, hogy a régi értékek meghagyása mellett újakat hozzon be a rendszerébe. Ilyen szempontból Magyarország egy ideális terület. Nagyon jól tudunk fejben megérteni dolgokat, és utána a gyakorlatba bevinni azokat. Látva, hogy a nyugati kutyatartó kultúrák hogyan oldják meg ezeket a dolgokat, azt gondolom, hogy egyáltalán nem állunk annyira rosszul – ebben a tekintetben. Más tekintetben sajnos borzalmasan állunk, gondolok itt például a kutyák ezreinek elaltatására az emberi tudatosság hiánya miatt. De nagyon nagy jövőt látok abban, hogy olyan kutyás kultúrát alakítsunk ki Magyarországon, mely etalonként szolgálhat akár Nyugat-Európának is.

Mivel telnek egy iskolavezető napjai?

Nagyon szeretek csoportokat vinni, de sajnos már nem nagyon van rá időm. Foglalkozást szoktam tartani, sokszor jelen vagyok problémás eseteknél, hívnak konzultálni, a tanfolyamok menetét folyamatosan nyomon követem. Az egész módszer úgy kezdődött, hogy én vittem az első alapfokú tanfolyamot, aztán az első középfokú tanfolyamot, és azóta is ebben érzem magam a legjobban, amikor a gazdákkal együtt dolgozunk, és együtt foglalkozunk a kutyákkal. Rendszeresen tartok előadásokat országszerte, de alapvetően az oktatóképzéssel és a módszer továbbfejlesztésével, szakmai anyagok létrehozásával és az extrém problémás esetek kezelésével foglalkozom.  Készülünk a külföldi terjesztésre, és egy tévés produkción is dolgozunk.

Tervezel esetleg új könyvet?

A Neked ugatok!-nak már a második kiadása fogyott el a boltokból, csak idő és energia kérdése, hogy merre megyünk tovább. Amerika kutyás bestsellerének, Karen Pryor Don’t shoot the dog című könyvének a kiadási jogait már megszereztük, a fordítás célegyenesben van. Készül a nagy Tükör könyv is, valamint egy olyan kiadvánnyal is készülünk, ami etológusok, gazdák és tenyésztők bevonásával segítené a tudatos fajtaválasztást.