A Népszigeti Kutyaiskola egy hamarosan induló tévéműsorba problémás kutyák és gazdáik jelentkezését várja:
Agresszív vagy túl félős? Nem lehet otthon hagyni? Folyamatosan ugat és mindent szétrág, esetleg még be is piszkít? Bicikliseket kerget vagy meglép otthonról? Ha ezekhez hasonló vagy más problémád van kutyáddal, mely szakértő segítségét igényli, most itt a nagy lehetőség!
Aki pedig segítségedre lesz, az nem más, mint Korom Gábor, a Tükör módszer megalapítója és a Neked ugatok c. könyv szerzője.
Küldj egy rövid ismertetőt és egy videót a problémáról az alábbi emailcímre: problemaskutya@gmail.com, és várd kollégánk jelentkezését!
Az első forgatás várható időpontja: szeptember 30 – október 7. A forgatás várhatóan fél napot vesz igénybe, plusz egy óra a stúdióban. Az első forgatásra jelentkezési határidő: 2011. szeptember 28. (szerda)
Olyan gazdák jelentkezését várjuk, akik vállalják a televíziós szereplést, és tudnak alkalmazkodni a forgatáshoz.
Tegnap írtam arról, hogy Banditát klikkerrel szeretném tanítani, ami bár egyre ismertebb a kutyások körében, mégis illene leírnom, hogy mi az. Nagyjából 10-11 évvel ezelőtt, külföldi kutyás levelezőlistákon hallottam először a klikkerképzésről. Sikerült is szerezni egy klikkernek nevezett eszközt, amely semmivel se összekeverhető, rövid, kattanó hangot ad, és a használatának lényege, hogy a megfelelő kondicionálás után a kutya a fejében összekapcsolja a klikker hangját a jutalommal, ezért aztán próbál olyan cselekvéseket végrehajtani, amivel kiérdemli a klikket (és ezzel a jutalmat). Ennek köszönhetően a tanítás során nem kell a kutyát kényszeríteni, hanem örömmel dolgozik, és a gazdi pedig sokkal pontosabban tudja a kutyát jutalmazni már akkor, amikor a kutya éppen végrehajt egy cselekvést. Például, ha azt szeretném, hogy a kutya vezényszóra ásítson, akkor nem ásítás után jutalmazom meg (amikor fennáll annak a lehetősége, hogy a kutya közben csinál valami mást is, és azt hiszi, hogy arra ment a jutalom), hanem akkor klikkelek, amikor éppen ásít. Így tudja a kutya, hogy maga az ásítás volt jó, és utána pedig megkapja érte a jutalmat.
ilyen egy klikker
Akkoriban Pötyivel nem volt egyszerű dolgom, mert kajával nehezen volt motiválható (ma már inkább azt gondolom, hogy nem volt elég éhes), így nem jutottunk semmire. A családi goldennél, Bluesnál a ritka találkozások miatt egyszerűbbnek tűnt a jól ismert, sok jutalmazással, de mégis kényszerítéssel történő tanítás. Neki egy dolgot tanítottam meg klikkerrel, a fektetést, mert nem voltam hajlandó arra, hogy a sulin lerángassam, vagy lenyomjam a kutyát a földre, hanem azt akartam, hogy szeressen feküdni. Meg is lett az eredménye, míg a többiek küzdöttek, addig ő rögtön levágódott.
Hogyan működik?
A klikkerképzés egy pozitív megerősítésen alapuló tanítási módszer. A tengeri emlősöknél használták először, mert náluk elég nehezen működik a klasszikus, kényszerítéses tanítás. A lényeg, hogy abban a pillanatban jutalmazzuk az állatot, amikor valami jót csinál, így ösztönözve arra, hogy minél gyakrabban ismételje meg. Egy delfint elég nehéz nagy távolságból vagy például egy dupla szaltó közben jutalmazni, ezért találták ki azt, hogy a delfin agyában összekapcsolják a sípszót a jutalommal (hallal), és így sokkal hatékonyabban tudják őket jutalmazni. (A Fővárosi Állatkertben szépen lehet ezt látni a fókabemutatókon.) Ma már a módszert mindenféle állatokon használják, halaktól elkezdve a lovakig.
A kondicionálás alatt megtanítjuk a kutyának, hogy a kattanó hang = jutalom. A gyakorlatban ez körülbelül annyit jelent, hogy napi 2-3 alkalommal magunkhoz veszünk 20-30 extra jutalomfalatot (felkockázott sajt, virsli, sült csirke – a lényeg, hogy ne kelljen rágni), fel-alá járkálunk a lakásban, kattintunk a klikkerrel, és rögtön utána adunk a kutyának egy falatot. (Lényeges, hogy mindezt minél ingerszegényebb környezetben tegyük, hogy semmi se terelje el a kutya figyelmét.) A kutyák általában néhány nap alatt felfogják, hogy a klikker hangját jutalom követi. Ezt úgy tesztelhetjük, hogy egy váratlan szituban kattintunk a klikkerrel, és ha a kutya odamegy hozzánk a falatért, akkor készen áll a folytatásra. Ezt követően állhatunk neki a tanításnak. Erre többféle lehetőségünk is van: történhet elkapással, formálással, célkövetéssel, megvezetéssel, utánzással és modellezéssel.
Az elkapásnál megvárjuk, amíg a kutya magától hajtja végre a kívánt cselekvést (pl. ásít), és akkor jutalmazzuk. A formálásnál alaposan megtervezzük, hogy pontosan mit szeretnék, és lépésről lépésre alakítjuk ki (pl. ha azt szeretném, hogy forogjon, akkor először már arra is klikkelek, ha kicsit oldalra fordul, aztán fokozatosan növelem az elvárást, és az egyre nagyobb fordulatért klikkelek, amíg teljesen körbe nem fordul). A célkövetésnél megtanítjuk a kutyának, hogy az orrával érintsen meg egy pálcát, és utána ezzel a pálcával irányíthatjuk a mozgását. A megvezetésnél kezünkben a jutalomfalattal vezetjük a kutyát, míg az utánzásnál egy másik ebet hívunk segítségül, amelyik már tudja a feladatot. A modellezésnél pedig vagy a környezetet alakítjuk úgy, hogy a kutya kénytelen legyen a kívánt cselekvést végrehajtani, vagy mi helyezzük őt a kívánt pozícióba.
A klikker persze nem csodaszer, a használata során elég sok mindenre oda kell figyelni. Kutya nélkül be kell gyakorolni az időzítést; meg kell szokni, hogy először klikkelünk, és csak utána nyúlunk a falatért; és nem szabad túlzásba vinni a gyakorlást (erre is érvényes a szabály, hogy inkább többször keveset, mint egyszerre sokat).
A fenti egy nagyon tömör és leegyszerűsített leírása volt a módszernek, ezért ha bárki úgy dönt, hogy megpróbálkozik vele, akkor azt javaslom, olvasson utána a neten (http://www.klikker.hu) vagy az elérhető magyar szakirodalomban (Karen Pryor: Klikkerképzés kutyáknak, Vámosi-Nagy Nóra: Klikk!). Kedvcsinálónak pedig álljon itt a klikkeres tanítás egyik hazai központjának számító Népszigeti Kutyaiskola népszerű karácsonyi videója, lassan úgyis aktuális lesz.
