Címke: fotó

Óriáscsont és játékmackó

Ezt a két ajándékot kapta Bandita karácsonyra. A csonttal először nem tudott mit kezdeni, ügyetlenül hurcolta, és csak nyalogatta, így el is tettük, hogy Bluessal (szüleim goldenjével) ne vesszenek össze rajta. Tegnap aztán újra megkapta, és este neki is látott a munkának. Azóta egész sokat haladt vele, de van egy olyan érzésem, hogy egy darabig még elrágódik rajta.

A mackónak hatalmas sikere van, le se akarja tenni. Szüleimtől kapta, egy rénszarvas társaságában került a fa alá, és a kutyák választhattak. Bandi azonnal lecsapott a macira, de ahogy meglátta Blues szájában a rénszarvast, rögtön az kellett neki. A végén mégis a maci mellett döntött, a műanyag orrát majdnem ki is szedte, így azt majd ki kell vágnom, nehogy lenyelje.

Még az ünnepek előtt volt róla szó, hogy esetleg el tudunk menni egy fácánvadászatra, de sajnos nem jött össze. Egy erdei sétát azért összehoztunk, Bandi nagyon élvezte a nyaraglászást, én pedig megállapítottam, hogy nagyon fotogén kutyám van. :)

Nagy karácsonyi fürdetés

Már nagyon érett egy alapos, samponos fürdetés, úgyhogy az esti séta után szépen beállítottam az ebet az zuhany alá, és hajrá. A képeken látszik, hogy mennyire szenvedett, mert ugyebár a fürdetés egy fájdalmas dolog. Sikerült totálisan eláztatni az egész fürdőt, de legalább most habosbabos illatos az állat.

(Holnap még egy fülpucolás és egy mancskozmetika vár rá, de nem akartam egyszerre ennyi mindennel sokkolni.)

Nemcsak okos, ügyes is

Levizsgáztunk!

A szombati utolsó foglalkozás nem sikerült túl jól, a 7 hétvége alatt először éreztem magam rosszul. Az egy dolog, hogy a megállítás egyáltalán nem ment, de a problémamegoldó feladatok sem úgy sikerültek, ahogy előtte gondoltam, és teljesen szétestem én is és a kutya is. Más se hiányzott a másnapi vizsga előtt.

Bekapcsolás

Vasárnap a vizsgák 1-kor kezdődtek, de ráértünk 2-re menni, mert a mi csoportunk volt az utolsó a háromból. A vizsga előtt elmentünk egyet sétálni, hogy picit mozogjanak a kutyák, de mindegyik iszonyat feszült volt, ezért 2 perc után pórázra kellett őket venni, mert majdnem összepattantak. A sulira visszaérve sorsoltunk, és mi lettünk a negyedikek (a tízből), így nem kellett túl sokat várnunk. Próbáltam magam nyugtatni, de kb. úgy izgultam, mint egy egyetemi vizsga előtt…

Hornig Rudi volt a bíró, és a vizsgára jelentkezés simán ment, Bandi szerencsére nem ugrált fel, hanem szépen ülve maradt, és mindenféle kitörő örömködés nélkül hagyta, hogy Rudi odadugja a kezét. Az első három feladatnál nem volt semmi probléma, Bandi nagyon szépen csinált mindent. Nem ugrott be az akadálynál, elsőre felült a kézjelnél, és a bójához is elsőre elindult (és még közel is feküdt), így ezeknél max pontot (feladatonként 25) kaptunk. Mikor a megállításhoz mentünk át, éreztem, hogy még jobban összeugrik a gyomrom, de reméltem, hogy nem lesz gond. Hát lett. :)

Hiába beszéltük át előtte ezerszer Balázzsal (a csoportvezetőnkkel), hogy nem szemből fogom hívni a kutyát, hanem féloldalasan (hogy kicsit lassabb tempóban jöjjön), ezt teljesen elfelejtettem, és szembeálltam Bandival. Hívom, hogy „gyere!”, nem történik semmi, kutya továbbra is fekszik. Mondom, hogy „Bandi!”, na, erre már elindul. Közepes tempóban jön, rettegek, hogy ezek után nem fog megállni, így épphogy belép a zónába, emelem a kezem, „ott! fekszik!”, és láss csodát, a kutya azon nyomban fekszik… A hátsó lábaival még épphogy belépett a zónába, csak a farka lógott ki. A fene se gondolta volna, hogy ilyen gyors lesz…

A bíró utána elmondta, hogy már attól „félt”, hogy 100 pontot kell adnia. :) Végül 3 pontot vont le megállításnál, megjegyezte, hogy a kutya azonnal megállt, amikor a kezemet felemeltem, és hogy nem tipikus hiba, hogy a kutya a zóna elején lóg ki a farkával. Így „csak” 97 pontot kaptunk. :) A vizsga a csoport nagyobb részének hasonlóan jól sikerült, lett 90, 93, 94, 95, sőt még 99 pontos vizsga is, úgyhogy mi elbújhatunk a 97 pontunkkal.

A végére eléggé besötétedett

Nagyon elégedett voltam Bandival, abszolút megfelelt az elvárásaimnak, jobban is teljesített, mint vártam. Most, hogy a tanfolyamoknak a végére értünk, a sulin választhatunk, hogy klubfoglalkozásokra megyünk, őrző-védőre, nyomkövetésre, agilityre vagy mantrailingre, de ezeket egyelőre pihentetni fogjuk. Épp itt az ideje, hogy elkezdjük a vadászkutya képzést, úgyhogy most ebbe vetjük bele magunkat. Kedden már meg is nézte egy ezzel foglalkozó tréner, Karai Csaba, de erről majd írok külön bővebben.

A jutalomfácánnal

Még több kép a vizsgáról itt.