Az első napi legfőbb tapasztalat: Nathan még nagyon fiatal, hamar elfárad, ezért a kitűzött célt nem biztos, hogy egy gyakorlás alatt elérjük. Helyette érdemes egy napon belül több rövid gyakorlásra szétbontani a feladatot.
A mai cél először egy szobaajtó becsukás volt. Szerencsére elég gyorsan eljutottunk odáig, hogy Nathan a mancsa helyett elkezdett orral próbálkozni, de ott elakadtam, hogy a tenyérre bökést hogyan rakjam át az ajtóra. Aztán megpróbáltam egy post-ittel, itt gyorsan eljutottunk a bökésig, majd rövidesen el is vehettem a post-itet, és anélkül böködte az ajtót. Nem lökött viszont elég nagyot rajta, az ajtó pedig nem csukódik könnyen, ezért váltottunk egy kisszekrény ajtajára, amit épp csak annyira nyitottam ki, hogy ha picit megböki, akkor be tudja csukni. Itt már érezhetően kezdett fáradni, mert amikor türelmetlen volt, akkor csak simán manccsal bevágta az ajtót -> ebből azt a következtetést vontam le, hogy valamit kapizsgál a feladatból. 😀
A lényeg a lényeg, hogy sokkal inkább figyelembe kell vennem a terhelhetőségét, valamint a feladatot jobban át kell gondolnom -> érdemes a könnyen becsapódó szekrénnyel kezdeni, és amikor ez már megvan, akkor váltani a nehezebben záródó ajtóra.
Amit sikerélményként könyveltem el, hogy amíg teljesen fókuszált a feladatra, addig képes volt az orrát használni a mancsa helyett, valamint annak nagyon örültem, hogy elég gyorsan el tudtuk hagyni a post-itet.