Hosszú hallgatás után újra itt, bár kicsit máshogy és máshol, de teszek egy kísérletet a visszatérésre. Bár az időm nem lett több, sőt, pár hónap múlva ismét bővülni fog a család. De addig is igyekszem minden lehetőséget megragadni, hogy minél több időt tudjak a srácokkal tölteni, mert az első néhány hétben biztos, hogy nem nagyon fogok tudni elszabadulni a babától.
Emiatt a kutyasuli is háttérbe került, és még így is sokszor furdal a lelkiismeret, hogy nem tudok eleget adni a saját kutyáimnak. Dorka már 1,5 éves, és egyre körülményesebb vele a kutyasétáltatás, mert félidős terhesen már elég megterhelő a hordozás, ha viszont a saját lábán jön, akkor csak gyökkettővel tudunk haladni. Egy lehetőség maradt, ha kora reggel felkelek, és addig sétálunk, amíg a család többi tagja alszik. Ez viszont baromi nehezen megy a hideg téli reggeleken…
Bandival a 2015-öt elég felemásan zártuk. Az év egyik fénypontja volt, hogy sikerült kitűnőre teljesítenünk az obedience kezdő szintet, így szabad az út az 1-es szintre. Viszont a könyökeit februárban meg kellett műtteteni enyhe könyökdiszplázia miatt, és sajnos nem lett 100%-os a kutya, mostanában például elég nehezen viseli a hideget. Így az ő terhelhetősége jelentősen lecsökkent. 
Mellette pedig itt van Nathan, akivel eddig az alapok minél stabilabb lerakásán dolgoztunk, és idén már jó lenne a pályán is megmutatni, hogy mit tudunk. Szóval most Bandi pihen, és elsősorban családi kutyaként funkcionál (ebben a szerepben pedig tökéletes, Dorka teljesen odáig van érte), és munka szempontból Nathan került az előtérbe. Az obedience mellett vele a tereléssel is próbálkozunk, és bár elsőre nem jött össze a munkavizsga, nagyon bízom benne, hogy idén menni fog.
Így állunk most. Tervek vannak bőven, és remélem, hogy a körülmények majd segítenek abban, hogy ezekből minél több meg is valósuljon. Hajrá 2016!