Oktatói szemmel

Tegnap egy jól sikerült alapfokú tanfolyami óra után elkezdtem gondolkozni azon, hogy miért jó oktatónak lenni, és miért szeretem csinálni ezt az egészet. Szerelem. Hobbi. Kikapcsolódásnak annyira nem mondanám, mert fejben nagyon ott kell lenni, és nagy a felelősség is. (A kikapcsolódás az ovi. :) ) De nincs annál szebb, mint amikor beérik a munka gyümölcse. Amikor látod, hogy tudtál segíteni, hogy a közös munkának hála élhetőbbek a hétköznapok, és segítettél a gazdának, hogy elinduljon egy olyan úton, amin haladva sokkal jobban megismerheti a kutyáját és önmagát is.

Döcögősen jutottam el idáig. 13 évesen kezdtem el kutyaiskolába járni a pöttyösömmel, és utána kisebb-nagyobb megszakításokkal megfordultunk kutyasulikban. Minden érdekelt, az agility, a mentőkutyázás, a klikker, és csak úgy szívtam volna be magamba mindent, de a távolság nagy úr, és Nagykanizsáról nehéz volt lépés tartani a fejlődéssel a kutyás világban. Ez egészen odáig vezetett, hogy néhány évre ki is vontam magam a kutyázásból, mert úgy éreztem, nem tudok hova továbbmenni. Aztán az egyetem alatt jött Blues, újból kutyasuli, felkérés, hogy segítsek be a sulin, kikvez, tükör módszer, szemináriumok, szárnypróbálgatások a kanizsai kutyasulin, és végül jött Bandita, s vele fordult komolyra a dolog. Vele jött Őrmező, az ovi, a tanfolyamok, a megfigyelés, a segítői szerep, és nagyjából egy évvel ezelőtt a csoportvezetés. Néha átfut rajtam, hogy vajon miként alakultak volna a dolgok, ha Budapesten lakunk, és több lehetőségem van kutyázni. Fene tudja.

Azóta érzem teljesnek az életem, amióta a suli van. Szeretem a munkát a gazdákkal. Roppant kényelmes ügyes gazdikkal dolgozni, de az igazi kihívást a nehezebb esetek jelenik. (Bár a sok kihívás után felüdülés egy-egy tehetségesebb gazda. :) ) De igazán tanulni a problémás esetekből lehet. A gazdáknak mindig elmondjuk, hogy a kutya akkor érti meg a legjobban a szabályokat, ha engedjük hibázni. Ez ránk is érvényes – mi is akkor tanulunk, ha valami nem válik be, és új megoldást kell találni.

A kikvezeken az ember megtanul egy csomó elméletet, de igazán a gyakorlatban áll össze a sok elmélet és gyakorlat egy egésszé. Akkor értettem meg az összefüggéseket, amikor már oktatóként benne voltam. Mert az egy dolog, hogy az ember ledarálja a kötelező elméleti anyagot, de ezt élővé kell tenni a gazda számára, hogy fogyasztható legyen, hogy be tudja illeszteni a mindennapjaiba.

Az egyik kedvenc pillanatom az volt, amikor nemrég megkérdezett tőlem valamit az egyik gazda, és hirtelen nem tudtam a választ a kérdésére. De ahogy a gazdával átbeszéltük a problémát, a végére kikristályosodott a megoldás. Persze ilyenkor az ember próbálja leplezni a gazda előtt a tanácstalanságát, és csak magában ujjong, amikor rájött a válaszra. :) De miután minden kutya más és más, nem is lehet sablonokkal dolgozni. Nem is cél, hogy minden kutyából kockát csináljunk. A cél az, hogy a párosoknak segítsünk összecsiszolódni.

Kutyaiskolának hívjuk magunkat, de valójában nem az vagyunk. Nem a kutyákkal foglalkozunk, hanem a gazdákkal. Hozzájuk próbálunk bejutni, és nekik próbálunk segíteni abban, hogy ők megtalálják a hangot a kutyájukkal. Nem arra törekszünk, hogy rövid idő alatt minél több mindent beleverjünk a kutya fejébe, hanem arra, hogy ráébresszük a gazdát, hogy mit is jelent kutyát tartani. Hogy mit vállalt magára akkor, amikor azt a négylábút hazavitte, és hogy adott esetben min kell változtatnia ahhoz, hogy az esetleges problémák megoldódjanak. Közben persze a kutya megtanul minden lényeges dolgot, de a hangsúly mégis azon van, hogy segítsünk a mindennapi problémákban. Utána pedig már a gazdán múlik, hogy mit kezd a tudással. Felhasználja, és lesz egy kiegyensúlyozott, boldog kutyája, vagy veszni hagyja, és akkor előbb-utóbb a dolgok visszatérnek a régi kerékvágásba.

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez egy baromi fárasztó hobbi. Meló után hazajövök, összekapom magam, átnézem a jegyzeteimet, és megyek ki a kutyasulira, ahol lenyomom a 1,5 órás foglalkozást, utána még megbeszélünk, és nagyjából fél 10 és 10 között haza is érek. Pillanatnyilag most az öt munkanapból 4 ilyen. Olyan, mintha lenne egy másodállásom. Ehhez képest nagyon ritkán fordul elő velem olyan, hogy a munkából hazaérve úgy érzem, hogy nem akarok kimenni a sulira. Sőt.)

Így védhetjük a kutyát a szívféregtől

Néhány héttel ezelőtt Szegeden szívférgességet diagnosztizáltak egy német juhászkutyánál, de sajnos az állatorvosok már nem sokat tudtak tenni, és a kutya végül elpusztult. A boncolás során az állat szívéből 38 darab 30 centis féreg került elő. Azt hiszem, ez minden kutyás egyik rémálma.

Aki utazott már valamilyen mediterrán országba a kutyájával, az valószínűleg az állatorvosától hallott már a szívféregről. Ezt a fonálférget szúnyogok terjesztik, és a lárvák a kutyában kifejlődve a szív jobb felében, valamint a tüdőartériában telepedhetnek meg. Kifejletten akár a 30 centit is elérhetik, és 7-8 évig is elélhetnek a kutyában. Többek között szívelégtelenséget, hasvízkórt, lábödémát és hasi ödémát okozhatnak, de szerencsés esetben a kutya tünetmentes is maradhat. (További részletek a szegedi esetről itt.)

Sajnos az utóbbi években többször is előfordult, hogy olyan kutya fertőződött meg a féreggel, amelyik sosem hagyta el az országot (a szegedi német juhászkutya is ilyen volt), tehát a szúnyogok már itthon is fertőzhetnek. Dr. Fok Éva parazitológus azt mondta, hogy egyelőre csak szórványosan, elsősorban a Tisza mentén és a déli területeken fordul elő a szívféreg. Abban az esetben azonban, ha a felmelegedés ilyen ütemben folytatódik, és a kutyákat nem védik rendszeresen a szúnyogoktól, akkor néhány évtized múlva már sokkal komolyabb állategészségügyi problémát jelenthet ez a parazita.

A szívféreg életciklusa

A szívférgesség kezelése nehézkes, ezért az állatorvosok szerint sokkal inkább a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt. Jelenleg több olyan spot-on (csepegtetős) készítmény és nyakörv is kapható, ami alkalmas szúnyogok ellen vagy megöli a szívféreg szúnyogok által beoltott lárváit. A szerek egy része nem véd minden élősködőtől, ezért ha a szívféreg mellett a bolháktól és a kullancsoktól is meg akarjuk védeni a kutyát, akkor több készítmény alkalmazására is szükség lehet. Ismerek olyanokat, akik minden gond nélkül használnak nyakörv mellett spot-ont, de a választott szerektől függően érdemes erről kikérni az állatorvos véleményét. (Illetve lehet, hogy akkor célszerű egy gyártó termékeit kombinálni.)

Azok a szerek, amik könnyen hozzáférhetőek a patikákban vagy állatorvosoknál (valószínűleg vannak más készítmények is, de ezek az ismertebbek):

– Advantix spot-on: távol tartja a szúnyogokat, lepkeszúnyogokat, istállólegyeket, kullancsokat és bolhákat, valamint alkalmas a szőrtetvesség kezelésére is

– Stronghold spot-on: a szívférgesség megelőzésén kívül bolhák, orsóférgek és rühösség ellen jó

– Advocate spot-on: a szívférgesség megelőzésén kívül szintén a bolhák, orsóférgek, rühösség kezelésére alkalmas

– Scalibor nyakörv: dalos szúnyogok, lepkeszúnyogok és kullancsok távol tartására alkalmas, de hatóanyaga csípés esetén meg is öli őket

– ExSpot spot-on: alapvetően kullancs és bolha ellen, de a szúnyogok távol tartására is alkalmas

A szívférgesség nemcsak a kutyákra, de a macskákra nézve is veszélyes, ezért őket is célszerű védeni a szúnyogoktól. A fent említett cseppentős készítmények egy része náluk is alkalmazható.

A világ első négy műlábbal élő kutyája

Két éve él műlábakkal Naki’o, a coloradói keverék kutya. Ujjait és farka végét még kölyökként, fagyás miatt vesztette el. Gazdája, Christie Pace már ilyen állapotban, 7 hetes korában fogadta örökbe a kiskutyát.

Naki’o nyolc hónapos korára egyértelművé vált, hogy valamit kezdeni kell a lábaival, és az állatorvosi asszisztensként dolgozó Christie ekkor talált rá az állatok számára művégtagokat készítő denveri OrthoPets cégre. Az ő támogatásukkal Naki’o mind a négy lábára műlábfejet kapott, s ha rohangászni nem is tud, azért a saját tempójában elég ügyesen tud közlekedni.

Forrás

Ez az egyik legvagányabb nyári kutyás sport

A kedvencem az 1 percnél látható tétovázó kutya

Dock divingnak hívják, és az USA-n kívül még Nagy-Britanniában és Ausztráliában űzik. A kutyának egy 11-12 méteres dokkról kell a kb 120 centis vízbe vetődnie. A rekordot egy Baxter nevű malinois tartja egy 9 méter 42 centis ugrással.

Bandita talán egyszer vetődött így a vízbe, de úgy elmerült, hogy utána inkább visszavett a tempóból. Azóta dokkról nem próbáltam vízbe küldeni. :)

Városi kutyákat teszteltek Budapesten

Szombaton egy nagyon izgalmas programon vettünk részt a Szent István parkban. Az Újlipótvárosi Kutyások Köre és a Tükör Módszer Magyarország ugyanis Közösségi Kutyás Próbát szervezett. Az esemény valójában egy újfajta városi kutyás vizsga tesztje volt, ami különösen nagy szerephez juthat most, hogy komoly viták folynak a pórázkötelezettség bevezetése körül. A programot már az egész pórázmizéria előtt elkezdték szervezni, véletlen egybeesés, hogy a kettő így összecsúszott.

A vizsga feladatai a kutya szocializáltságát mérték. A gazdának be kellett bizonyítani, hogy különböző helyzetekben vissza tudja hívni a kutyáját, nyugodtan el tudja engedni kutyák között, és szájkosarat is tud rá tenni, ha szükség van rá.

Az eseményen ott volt Korom Gábor is, a Tükör Módszer egyik alapítója. Gábor elmondta, hogy a vizsgarendszer előkészítése már évek óta zajlott. Nem a BH (kísérőkutya) vizsgához hasonlót akartak, hanem egy olyat, ami a kutya gátolhatóságát és szocializáltságát méri. Szombaton a jelentkezők 1-es szinten tettek vizsgát, ami arról szólt, hogy a kutyafuttatón a kutya hogy tud viselkedni. Terveznek olyan szintet is, ami azt igazolja, hogy a kutya forgalmi helyzetben is jól viselkedik.

“A hagyományos vizsgarendszerek jellemzően a kutya teljesítményét mérik, hogy a kutya hogy tud a gazdájával pórázon együttműködni, vagy póráz nélkül úgy, hogy nem mehet el a gazda mellől. Itt most olyan gyakorlatokat kellett elvégezniük, ahol a kutya szabadon volt, és a gazdának ezekben a helyzetekben kellett kontroll alatt tartania” – mondta Gábor.

A kutyás próbát néhány héttel ezelőtt hirdették meg Facebookon, és nagyon nagy volt az érdeklődés, de a vizsga tesztjellege miatt csak nyolc páros jelentkezését tudták elfogadni. Ők viszont kivétel nélkül átmentek a vizsgán.

A tervek zerint a következő rendezvényen már a magasabb szinten szerveznek vizsgát. “A célunk alapvetően az, hogy a tudatos kutyatartók jogokat kaphassanak” – mondta Gábor.

A Tükör Módszer Magyarország két héttel ezelőtt egy nyílt levélben kommentálta a szabálysértési törvény módosítását. Kezdeményezésük szerint egy pórázkötelezettség alól mentesítő vizsgarendszerre volna szükség, és ehhez azóta több szervezet, például az EB OVO, az Újlipótvárosi Kutyások Köre és a Noé Állatotthon is csatlakozott.

Miből lehet könnyen kutyatámadás?

Ez a videó kiváló példája annak, hogy a felnőttek mennyi mindent hajlamosak megengedni a gyerekeknek a kutyával szemben. A rottweiler folyamatosan csillapító, elkerülő jelzéseket mutat (nyalja a száját, kihátrál, liheg), tehát ha egy ilyenből kutyatámadás lesz, egy szóval nem lehet azt mondani, hogy az állat nem jelezte, hogy ez neki sok. Ha ezekből a figyelmeztető jelekből nem ért az ember, akkor könnyen odakapás és sérülés lehet a vége. Utána pedig visszhangzik a média attól, hogy a rottweiler veszélyes, és gondolkodás nélkül megharapja a gyerekeket. 

Hétfőn például egy dalmata harapott arcon egy kislányt Abaligeten. A beszámolókból az sosem derül ki, hogy mi volt a harapás előzménye, de az ilyen esetekben jellemzően a kutya a legkevésbé hibás. A szülő a felelős, mert nem figyelt rá, hogy mit csinál a gyerek a kutyával, és a gazda a felelős, mert ha a kutya hajlamos kicsipkedni a kerítésen, akkor azt úgy kell megépíteni, hogy a kutya feje ne férjen ki. A kutyák nem szoktak csak úgy hobbiból embereket harapdálni, annak előzménye van (rossz szocializáció, nem megfelelő tartási körülmények, stb).

A témáról korábban már két cikk is megjelent az [origo]-n, ezeket itt találjátok:

Összefognak a kutyások

A szabálysértési törvény legújabb tervezete a kutyások egy érzékeny pontját támadja: a póráz nélküli sétáltatást. Jelenleg az számít szabálysértésnek, ha valaki a kutyáját belterületen felügyelet nélkül bocsátja közterületre, vagy kóborolni hagyja. Ezek alapján tehát a póráz nélküli séta jelenleg nem tartozik bele ebbe a körbe, ám a tervezett módosítás szerint már ez is szabálysértéssé minősülne.

A tervezet elég nagy felháborodást keltett a kutyások körében, és többen tolladt ragadtak, hogy megírják véleményüket a Belügyminisztériumnak. Amivel én a leginkább azonosulni tudok, az Korom Gábor, a Tükör Módszer alapítójának levele. A levél tegnap este került fel Facebookra, és azóta már több százan megosztották. Csak remélni tudom, hogy lesz olyan ember az illetékesek között, akihez eljut az üzenet, és átgondolja ezt a kötelező pórázas dolgot.

***

Tisztelt Törvényalkotó!

Mint kutyákkal – és főleg gazdákkal – hivatásszerűen foglalkozó, csak üdvözölni tudtam az elmúlt időszak rendelet- illetve törvényszinten is megjelenő változásait (chipes nyilvántartás, ebadó gondolata), melyek a tudatosság és felelősségvállalás irányába terelik a kutyatartókat.

Mindazonáltal – és ezért is ragadtam tollat – a 2012. évi II. törvény módosításai, melyeket most készül elfogadni a Parlament, ezzel a szellemiséggel szögesen ellentétes irányt szabnak meg. Naponta tapasztaljuk, hogy a békés együttélés érdekében először a kutyatartóknak kell tenniük; ennek jegyében végezzük munkánkat is – a gyakorlat azt mutatja, eredményesen. Sajnos a törvény ennek lehetőségét is kizárja; sokéves közös tapasztalatunk és tudásunk mondatja velem: ebben a formájában borítékolható, hogy kontra produktív és eredménytelen lesz. Legnagyobb hibája, hogy betarthatatlan, illetve ha mégis mindenki betartaná, a helyzet sokkal rosszabb lenne, mint jelenleg.

A póráz intézménye az emberi tudatosság hiányának terméke!

Saját hiányosságaink pótlására használjuk univerzális megoldásként, miközben – bár nem kétséges, hogy szükség van rá bizonyos helyzetekben – sajnos többször ártalmas, mint hasznos! Egy kutya egészséges szocializációjához hozzátartozik, hogy megismerje a fajtársi kommunikációt, játsszon, kapcsolatot építsen más kutyákkal – és emellett elvárható hogy legyen kontrollálható! Ennek elmaradásávalkontrollálhatatlanság, bizonytalanság és agresszió jelenik meg a kutya viselkedésében. Sajnos a pórázt a legtöbb kritikus helyzetben úgy kell látnunk, mint a felajzott íjat, éppen a póráz az, ami agresszióviselkedésbe „kényszeríti” a kutyát, és – talán ez a legfontosabb – használatával a gazdát mentjük fel alapvető feladatai, kötelességei alól!

A törvény a legdrasztikusabb tüneti kezelést írja elő, miközben lenne ennél hatékonyabb, a program gyökeréig nyúló, hosszútávon fenntartható megoldás. Kutyatartási kultúránk akkor lesz méltó a XXI. század követelményeihez, ha betartható szabályokat fogalmazunk meg, és lehetőséget biztosítunk a kutyatartóknak, hogy ezen szabályoknak való megfelelésükről intézményesített formában tudjanak számot adni.

Úgy, hogy létezik eredményesebb és hatékonyabb megoldás, nem szerencsés egy teljes, számukat tekintve is jelentős társadalmi csoportot ab ovo szabályszegővé tenni, csak azért mert ez tűnik a legegyszerűbbnek. 

Levelem célja, a segítő szándék kinyilvánítása. Az alapvető kötelességeket összegző szakmai kritérium- és vizsgarendszer, ami alapján differenciálni lehet a gazdák között, hónapok óta kész, viszont működőképes csak akkor lesz, ha teljesítéséhez jogokat rendelnek Önök, azaz a Törvényalkotó.

Bízom benne, hogy hamarosan megkezdődik egy párbeszéd, melynek eredménye, hogy a jelenlegi, minden kutyát démonizáló, és minden kutyatartót szabályszegésre kényszerítő törvényt felváltja egy átgondoltabb szabályozás, melynek alapja az a három gondolat, ami – és ez szilárd meggyőződésem – Önöket is vezette a törvény megfogalmazásakor:

Minden embernek joga van félelem nélkül és tiszta környezetben élni!

Minden gazdának felelőssége hogy kutyájával-, és kötelessége, hogy környezetével harmóniában éljen, és ezért mindent megtegyen! 

Minden kutyának joga van szabadon szaladgálni és játszani a társaival!

Korom Gábor A Tükör Módszer és a magyarországi Tükör Kutyaiskolák közösségének megalapítója 

Vizsgadrukk

Az elmúlt napokban többször rám tört a vizsgadrukk, amikor gyakorlás során Bandi visszaesett egy-egy feladatnál. (Pl. a legújabb, hogy nem akar első kézjelre lefeküdni.) Aztán rájöttem, hogy nem is várhatok el tőle túl sokat a vizsgán, hiszen inkább csak készülgettünk, mint sem tudatosan felépítve készültünk volna.

Igazából ez az érzés eddig is motoszkált bennem, hogy ilyen felkészüléssel biztos nem fogunk 90+-os vizsgát összehozni. A bírói tanfolyam adta meg a löketet, hogy mégis nevezzek, mert ott szembesültem vele, hogy ezen a szinten simán lehet úgy segíteni a kutyának, hogy még a vizsga is sikerüljön. 

Úgy döntöttem, hogy elengedem ezt a vizsgát, megpróbálom gyakorlásként felfogni. Vizsgázás terén úgyis minimális tapasztalatunk van, legalább szokjuk a légkört, szerzünk egy kis vizsgarutint, és megnézem, hogy dolgozik Bandi ilyen szituációban idegen pályán.

Ráadásképp iszonyat idő lesz pénteken, az előrejelzés szerint arra a napra visszajön a tél, és orkán erejű széllel kísért havazás várható. Ideális körülmények a vizsgához. :)

(Nyár elején pedig irány az Ü5! A feladatok egy része ugyanis már most megvan Ü5 szinten.)

Megmérgezték a futtatónkat

Futótűzként terjedt vasárnap a hír a környéken lakó kutyások körében, hogy valaki csigamérget szórt ki a kelenföldi Major utca-Albert utca sarkon lévő kutyafuttatóba. Az első hírek szombaton késő este úgy szóltak, hogy egy kutya állatorvoshoz került mérgezéses tünetekkel, de másnap már azt hallottam, hogy el is pusztult.

Senki nem tudja, melyik kutyáról van szó. A forrás egy férfi, aki szombat este megállította az egyik kutyást a futtató előtt, hogy ne menjen be, mert valaki csigamérget szórt ki, és a barátnőjének a kutyája már kórházban van. Azóta már vagy tíz emberrel beszéltem, és senki nem tudja, kinek a kutyája pusztult el.

A hírt egyelőre még kétkedve fogadom, de persze jobb félni, mint megijedni. Miután nem tudjuk, melyik kutyáról van szó, és mérget sem talált senki, így hivatalosan nem tehetünk semmit. Egyik oldalról nem tartom lehetetlennek a dolgot, mert a futtató melletti négyemeletes ház lakói közül többen nem szeretik a kutyákat, pl. nyaranta rendszeresen beszólnak, ha van egy kis kutyaugatás. Azt sem lehet kizárni, hogy – amennyiben igaz a történet – a kutya valahol máshol, séta közben vette fel a mérget.

A franc se tudja, mi az igazság, mindenesetre most egy darabig kerülni fogjuk azt a futtatót. Amúgy is egy elég sáros és pici hely, csak a társaság miatt szoktunk oda járni télen, mert ott van közvilágítás. Bízom benne, hogy ha szórtak is ki mérget, akkor az eső rövid időn belül elmossa, addig meg kénytelenek leszünk más helyet keresni a bandázásra. Ha pedig március végén átállítottuk az órákat, akkor irány újra a Kopaszi.