Ez a videó kiváló példája annak, hogy a felnőttek mennyi mindent hajlamosak megengedni a gyerekeknek a kutyával szemben. A rottweiler folyamatosan csillapító, elkerülő jelzéseket mutat (nyalja a száját, kihátrál, liheg), tehát ha egy ilyenből kutyatámadás lesz, egy szóval nem lehet azt mondani, hogy az állat nem jelezte, hogy ez neki sok. Ha ezekből a figyelmeztető jelekből nem ért az ember, akkor könnyen odakapás és sérülés lehet a vége. Utána pedig visszhangzik a média attól, hogy a rottweiler veszélyes, és gondolkodás nélkül megharapja a gyerekeket.
Hétfőn például egy dalmata harapott arcon egy kislányt Abaligeten. A beszámolókból az sosem derül ki, hogy mi volt a harapás előzménye, de az ilyen esetekben jellemzően a kutya a legkevésbé hibás. A szülő a felelős, mert nem figyelt rá, hogy mit csinál a gyerek a kutyával, és a gazda a felelős, mert ha a kutya hajlamos kicsipkedni a kerítésen, akkor azt úgy kell megépíteni, hogy a kutya feje ne férjen ki. A kutyák nem szoktak csak úgy hobbiból embereket harapdálni, annak előzménye van (rossz szocializáció, nem megfelelő tartási körülmények, stb).
A témáról korábban már két cikk is megjelent az [origo]-n, ezeket itt találjátok: