habilitációs kutyakiképző

érdekesnek tűnik, jó lenne tudni, hol indítanak ilyen képzést Budapesten:

 

A Habilitációs kutyakiképző szakképesítés munkaterületének rövid, jellemző leírása:

Állatjólléti és higiéniai feladatokat lát el 
Gondozza az állatokat 
Felügyeli és irányítja a befogadó kiképzői munkáját 

A szakképesítéssel rokon szakképesítések: 
Mozgássérült-segítő kutyák kiválasztását, szocializációját, alap- és speciális képzését végzi 
Felkészíti a kutyát és befogadóját a vizsgára, sikeres vizsga után pedig felügyeli utógondozásukat 
Hallássérült-segítő és epilepszia rohamjelző kutyák kiválasztását, szocializációját, alap és speciális képzését végzi 
Vakvezető kutyák kiválasztását, szocializációját, alap- és speciális képzését végzi 
Elvégzi a kiképzőeszközök karbantartását 
Kapcsolatot tart a kiképzésvezetővel és a terapeutával 
Megvalósítja a kutyák egészség-, állatvédelmét

Habilitációs kutyák kiválasztását, szocializációját, alap- és speciális képzését végzi

Kutya és nyúl – ragadozó vs. zsákmányállat

Három hét, és megérkezik a kiskutya… A tenyésztő szerint a kiszemeltünk nagyon életrevaló, vagány, érdeklődő eb. Az talán valamit elárul, hogy a törzskönyvi neve Bandit :) rendes nevet még nem választottunk, így átmenetileg csak Bandinak hívjuk, de nem szeretném, ha ez rajta ragadna. :))

 

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy az állat vajon hogyan jön majd ki a 4,5 éves féligtörpe nyulunkkal. Mogyi egy ex-nőstény félvér kosorrú thüringiai törpenyúl.

 

Mogyi

 

Más állatokkal Mogyinak nem igazán van tapasztalata, mert ha hosszabb időre hazamentünk, akkor általában nem nálunk volt – főleg a macska miatt. Most viszont elkerülhetetlenül jön a kutya, és nem tudom, mit fog szólni a lakótárshoz. Mogyi szereti az embereket (pontosabban a simogatást), idegenekkel is hamar összehaverkodik, de egy kutya… Amelyik ráadásul vadászkutya…

 

Persze sosem lesznek egyszerre szabadon a lakásban felügyelet nélkül, és ha elkezdünk dolgozni a kutyával, akkor biztos, hogy nem fogunk nyúllal tréningezni. De az is tuti, hogy ha a nyúl egyszer csak megindul a lakásban, akkor a kutya 100, hogy elkezdi kergetni. Innen meg már csak egy lépés, hogy az ösztön bekapcsoljon.

 

Szeretném azt hinni, hogy a kiskutya meg fogja szokni a nyulat, és szépen megtanulja majd a szabályokat, de azért bennem van a félsz, mert elég, ha csak egyszer jut eszébe pár hónap múlva, hogy játékból megfogja a nyulat…

 

Kutya-macska viszonylatban csupa pozitív tapasztalatom van, de a nyúl inkább zsákmány, mint a macska… Mindenesetre reméljük a legjobbakat, és ha puszipajtások nem is lesznek, azért csak megtűrik egymást békességben.

 

Arcról felismeri gazdáját a kutya

A kutyák számára fontos az emberi arc, ugyanis képesek arra, hogy felismerjék az összefüggést gazdájuk tekintetének iránya és a környezet között. Nemcsak megértik az ember ilyen módon történő „mutatását” egy tárgya, de saját maguk is képesek arra, hogy a gazda és egy adott tárgy közötti tekintetváltással kérjenek segítséget egy probléma megoldásához.

 

(„Az emberi kommunikáció fontos része a szociális referencia, és ez az odafordulás megértésre is talál. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a kutyák ugyanabból az okból fordultak a gazdához, mint adott esetben egy kisgyerek, aki tisztában van a felnőtt többlettudásával. Éppen ellenkezőleg: ez a magyarázat olyan állat esetében is működik, amely nem képes ugyan felfogni mások tudatállapotát, de gyorsan tanul, és – főként – ránéz az emberi arcra.” Állati kommunikáció evolúciója: hogyan képes a kutya megérteni a gazdáját?, Richard W. Byrne, Magyar Tudomány, 2006/2 151. o.)


Miklósi Ádám és munkatársai (ELTE Etológia Tanszék) vizsgálataikkal néhány évvel ezelőtt kimutatták, hogy a kézzel nevelt, szocializált farkasok hasonló szituációban nem fordulnak a gazdájukhoz, hanem saját maguk igyekeznek megoldani a problémát. A különbség magyarázata az lehet, hogy a háziasítás során azokat a kutyákat tenyészthették tovább, amelyek kérdéses helyzetekben az emberre tekintettek.

 

Blues

 

Ezek után talán nem meglepő, hogy a kutya képes arcról felismerni gazdáját, ahogy azt most a Padovai Egyetem kutatói megállapították. Kísérletükben a kutyát beültették egy üres szobába, majd egymással ellentétes oldalról a helyiségbe belépett a kutya gazdája és egy idegen személy. Néhányszor elsétálgattak a kutya előtt (mindig egymással ellentétes irányba haladva), majd két különböző ajtón elhagyták a szobát.

 

A kutatók megállapították, hogy a kutyák többsége szinte végig a gazdája arcát nézte, s a gazdi távozása után pedig ahhoz az ajtóhoz ment, ahol ő elhagyta a szobát. (A szakemberek elismerték, hogy nem lepődtek meg az eredményen, de korábban ezt még senki sem mutatta ki kísérletesen.) A vizsgálat másik részében a gazda és az idegen is zsákot húzott a fejére, így a kutya arcról nem ismerhette fel a gazdát (bár a szagát attól még érezte). A kutyák ebben az esetben kevésbé figyeltek a gazdára, vagyis a kutatók szerint a kutyák azonosításkor nagymértékben támaszkodnak a gazda arcára.

 

BBC

 

A kutatók a tesztek során a kutyák életkorát is figyelembe vették, és megállapították, hogy a 7 éves vagy annál idősebb kutyák nehezebben tudtak a gazda arcára koncentrálni és az ajtók között választani. Ezek az eredmények erősíteni látszanak azokat az elképzeléseket, melyek szerint az öregedéssel a kutyák hasonló szellemi leépülésen esnek át, mint az emberek.

 

Forrás

Paolo Mongillo, Gabriele Bono, Lucia Regolin, Lieta Marinelli. Selective attention to humans in companion dogs, Canis familiaris. Animal Behaviour, In Press, Corrected Proof doi:10.1016/j.anbehav.2010.09.014