Kategória: Nincs kategorizálva

RESET

Hosszú hallgatás után újra itt, bár kicsit máshogy és máshol, de teszek egy kísérletet a visszatérésre. Bár az időm nem lett több, sőt, pár hónap múlva ismét bővülni fog a család. De addig is igyekszem minden lehetőséget megragadni, hogy minél több időt tudjak a srácokkal tölteni, mert az első néhány hétben biztos, hogy nem nagyon fogok tudni elszabadulni a babától.

Emiatt a kutyasuli is háttérbe került, és még így is sokszor furdal a lelkiismeret, hogy nem tudok eleget adni a saját kutyáimnak. Dorka már 1,5 éves, és egyre körülményesebb vele a kutyasétáltatás, mert félidős terhesen már elég megterhelő a hordozás, ha viszont a saját lábán jön, akkor csak gyökkettővel tudunk haladni. Egy lehetőség maradt, ha kora reggel felkelek, és addig sétálunk, amíg a család többi tagja alszik. Ez viszont baromi nehezen megy a hideg téli reggeleken…

Bandival a 2015-öt elég felemásan zártuk. Az év egyik fénypontja volt, hogy sikerült kitűnőre teljesítenünk az obedience kezdő szintet, így szabad az út az 1-es szintre. Viszont a könyökeit februárban meg kellett műtteteni enyhe könyökdiszplázia miatt, és sajnos nem lett 100%-os a kutya, mostanában például elég nehezen viseli a hideget. Így az ő terhelhetősége jelentősen lecsökkent. :(

Mellette pedig itt van Nathan, akivel eddig az alapok minél stabilabb lerakásán dolgoztunk, és idén már jó lenne a pályán is megmutatni, hogy mit tudunk. Szóval most Bandi pihen, és elsősorban családi kutyaként funkcionál (ebben a szerepben pedig tökéletes, Dorka teljesen odáig van érte), és munka szempontból Nathan került az előtérbe. Az obedience mellett vele a tereléssel is próbálkozunk, és bár elsőre nem jött össze a munkavizsga, nagyon bízom benne, hogy idén menni fog.

Így állunk most. Tervek vannak bőven, és remélem, hogy a körülmények majd segítenek abban, hogy ezekből minél több meg is valósuljon. Hajrá 2016!

Megérkezett a legújabb családtag

Aki kutyásként babát vár, valószínűleg rengeteget gondol arra, hogy vajon mit fog szólni a kutya a babához, hogy bírja majd a gyereksírást, és mennyire lesz féltékeny. Nálunk is elég sokszor előkerült ez az elmúlt hónapokban, és csak találgatni tudtunk, hogy mi lesz a reakció.

A szülés előtt két nappal

Első körben már az izgalmas volt, hogy vajon hogyan reagálják le a kutyák azt, amikor elindulunk a kórházba. Éjszaka indult meg a szülés, és szegények nem nagyon értették, hogy mi ez a sürgés-forgás. Miután azt hittük, hogy még van időnk, a kutyák csomagja sehogy sem állt, így hirtelen még nekik is össze kellett pakolni. A barátainkat riadóztattuk, hogy majd jöjjenek a kutyákért, mi pedig elindultunk be. Reggel át is költöztek Bandi tenyésztőjéhez, és másnap délutánig ott panzióztak. Szerencsére nagyon jól érezték magukat, valószínűleg ebben nagy szerepe volt annak, hogy Bandi a mai napig rajong a tenyésztőjéért.

Négy nap után engedtek minket haza a kórházból, és nagyon izgultunk, hogy mit fognak szólni az ebek. Először csak velem voltak elfoglalva, főleg Bandi részéről volt nagy az öröm. Amikor Dorkát kivettük a kocsiból, akkor először szerintem le sem esett nekik, hogy valaki más is van itt, de aztán Bandi elég gyorsan kapcsolt, és csak még izgatottabb lett.

Nathant különösebben nem hatotta meg a baba érkezése, hívásra odajött, megszaglászta, majd elment. Bandi ezzel szemben nem bírt leakadni róla, és első nap többször is bement csak úgy a hálóba (ahova a mózest leraktuk), hogy megnézze a babát. Amikor kézbe vettük Dorkát, akkor azonnal ott termett, de csak lopva mert ránézni – ahogy észrevette, hogy figyeljük, rögtön elkapta a tekintetét. Néhány nap után az újdonság varázsa csökkent, de reggelente még most is az egyik első dolga, hogy beszalad a mózeshez. Ha azért hívjuk magunkhoz, hogy megmutassuk neki Dorkát, akkor mindig nagyon óvatosan közelít, picit odaszagol, és látszik, ahogy egyre izgatottabb lesz – vigyázni is kell vele, hogy nehogy ilyenkor elkezdjen ugatni. Ha Dorka az ágyon fekszik, akkor rendszeresen megjelenik, leteszi a fejét az ágyra, és úgy figyeli, hogy mit csinál. Ha pedig fürdetés van, akkor gyakran mindkét kutya ott fekszik a gyerekszoba ajtajában (nekik oda belépni tilos), és onnan figyelik, hogy mi történik.

Dorka részéről még érthetően nincs meg az érdeklődés, kíváncsi vagyok, mikor veszi őket észre először. Alig várom már, hogy megerősödjön, és kicsit közelebbi kontaktusba kerülhessen a kutyákkal. Bandi már most viszi neki a labdát, de arra még várnia kell, hogy Dorka el is dobja neki. :)))

A gyereksírást egyébként a kutyák meglepően jól bírják. Arra számítottam, hogy majd a lakás legtávolabbi pontjába fognak menekülni, de látszólag meg se hatja őket, ha Dorka éjjel nyűglődik. Bandi eleinte izgatott lett tőle, de most már nem zavarja.

Több mint testőr

Ami most komolyabb menedzselést igényel, az a kutyák napi szintű lefárasztása. Szerencsére eddig volt segítségem, így könnyen megoldható volt napközben egy kis labdázás és klikkerezés, plusz Viktor is igyekezett minél gyakrabban kimozdulni velük, főleg Nathannal. Alapvetően egyébként jól bírják, bár gyakran vágnak csalódott fejet, amikor kimarad a séta. Bandira a néma tűrés a jellemző, míg Nathan a kertben keres magának elfoglaltságot, például hatalmas gödröket ás, vagy épp ellop és szétrág valamit. Ettől a héttől napközben már magamra maradok, így egy kicsit érdekesebb lesz a dolog. Most viszont már van egy szuper hordozónk, és Dorka is lassan egy hónapos lesz, így már én is bátrabban el tudok indulni vele és a kutyákkal. 

Dorka debütálása a kutyasulin

100 trükk 100 nap – 11. trükk: utazunk!

Nathannál szeretnék rágyúrni a hátsó végtagok tudatosítására, és ennek első lépése az, hogy négy lábbal lépjen bele valamibe. Úgy voltam vele, hogy ha már ez a feladat, akkor ne legyen olyan unalmas, és legyen egy sporttáska a kiválasztott tárgy. Na arról elég hamar letettem, mert Nathan össze-vissza gyűrte maga alatt. Úgyhogy inkább kipakoltam a menetfelszerelésem a bőröndből, és abba kellett Nathannak belemásznia.

Eredetileg azt szerettem volna, hogy feküdjön is bele, de ez nem igazán akart összejönni, mert a bőrönd már most pici neki. Ha elég ideig kivártam, akkor ugyan néha lefeküdt, de láthatóan kényszeredetten csinálta, így beértem azzal, ha csak beleült. Ez viszont hamar összeállt, és annyira megtetszett neki, hogy mikor el akartam rakni a bőröndöt, és lecsuktam a tetejét, még akkor is bele akart mászni. :)

Elképesztő agya van a kissrácnak, mikor este kint voltunk a kertben, akkor elkezdte sorban felajánlani az elmúlt napokban tanult dolgokat, például befeküdt a nyugágyba, meg felugrott a diófára. A videókon mindig olyan kimértnek tűnik, pedig valójában lelkes, csak megfontolt. :)

100 trükk 100 nap – 10. trükk: hozd ide a törölközőt!/tedd a fejed a székre!

Ma próbáltam Bandinak olyan trükköt kitalálni, amitől biztos nem frusztrálódik, és ami hasznos is. Így lett ebből a törülköző behozása a szárítóról. Először nehezen ment a lehúzás, mert csak simán megfogta, majd elengedte a törülközőt. Ezután jött az, hogy levette, és rögtön eldobta, de aztán a végére csak összeállt a feladat, és behozta kézbe (csak ez már nem látszik a videón). Úgy tűnik egyébként, hogy nála a nagyon rövid gyakorlások kezdenek beválni, vagyis 3, max 4 próbálkozás után befejezzük, és pár óra múlva újra próbáljuk.

Nathannal ismét formáltam, és most egy statikus feladatot választottam, a székre hasalást. Az első gyakorlás alatt még folyamatosan mancsolni próbált, és felállt a székre, illetve próbálkozott a két nappal ezelőtti átbújással is, de ahhoz pici a szék. :) A második gyakorlásnál már tudatosabbnak tűnt, alig mancsolt. A videó felvétele volt a harmadik alkalom, itt mancsolás már egyáltalán nem volt, és többször kitartotta a pozíciót. Vezényszót csak a legvégén kezdtem hozzáadni, amikor már láttam, hogy érti a feladatot, ezért nem is hallatszik a videón semmi.

(Baromi nehéz volt amúgy kibírnom, hogy a kezdetekkor ne segítsek Nathannak, amikor mancsolással próbálkozott. De hál istennek magától szépen leszokott róla, ennek nagyon örültem. :) )

100 trükk 100 nap – 9. trükk: fel!

Az utánzásos tanítást már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni, ezért aztán úgy döntöttem, hogy formálás vagy megvezetés helyett ezt választom a fára való felugrás tanításához. Bandi ezt már jól ismerte, a kérdés az volt, hogy Nathannak mennyi idő alatt esik le a dolog.

A videón most kivételesen nemcsak a végeredmény, hanem nagyjából az egész folyamat látható. Először Bandit kértem, hogy ugorjon fel, aztán biztattam Nathant, hogy próbálja meg ő is. Pár perc alatt össze is állt a feladat úgy, hogy közben eltérítette őket a medence. :)

100 trükk 100 nap – 8. trükk: bújj át!

Ezt a trükköt formálással szerettem volna megtanítani, és kis segítséggel sikerült is. A segítség annyi volt, hogy amikor láttam, hogy a kutyák elakadtak, akkor próbáltam úgy helyezkedni, hogy jobban ráérezzenek a megoldásra.

Nathan a formálás során sokkal kimértebb, mint Bandi, és kevésbé motivált, ugyanakkor hamarabb rájön a feladatra. Bandi ezzel szemben ezerrel pörög, viszont könnyen beragad. Egyik sem egyszerű. :)

Hogyan tanítsunk?

Az egyik előző bejegyzésben írtam, hogy szeretném a klikkeres tanítás összes formáját kipróbálni a #100tricks100days program során. Általában a klikkerről korábban már elég hosszan írtam, most csak ismétlésként a tanítás formái:

  • megvezetés – jutalommal (kaja, játék) vezetem a kutyát
  • célkövetés – a megvezetés továbbfejlesztett változata, ahol a kutya egy céltárgyat, például pálcát követ. Az előnye a megvezetéshez képest, hogy a kutya jobban oda tud figyelni a feladatra, nem csak a “kajakajakajakajakaja” jár a fejében. A céltárgy nemcsak pálca lehet, hanem akár egy egérpad is, amire a kutyának rá kell lépnie.
  • elkapás – kivárom, hogy spontán, magától hajtsa végre a cselekvést, és arra klikkelek
  • modellezés – a feladatnak megfelelően alakítom a környezetet, például tolatásnál folyosót építek
  • utánzás – egy már képzett kutya segítségével veszem rá, hogy elvégezze a feladatot, erre jó példa egy akadály leküzdése vagy az ugatás tanítása
  • formálás – itt csak a klikkerrel kommunikálok a kutyával, és hagyom, hogy magától jöjjön rá a feladatra
 Egy korábbi trükk: átugrás a másik kutya felett

A Facebookon elérhető lista alapján néhány trükktipp a különböző tanítási formákhoz:

  • megvezetés: forgás, körözés a gazda körül, kenguru, kukucs (átbújás lábak között, és felnéz)
  • célkövetés: kúszás, bukfenc, láb között szlalom, nyolcas, lábak keresztbe, villanykapcsolás, irányba küldés post-itekkel
  • elkapás: megrázás, nyújtózás, puszi, néma ugatás
  • modellezés: tolatás, láb felett átugrás
  • utánzás: ugatás, akadály átugrás, átbújás valami alatt, kúszó
  • formálás: fatörzsre felugrás, labda lökés, irányba nézések, zokni lehúzás, ajtó becsukás, tárgy vödörbe rakása

A felsorolásból talán látszik, hogy általában a megvezetést, a célkövetést és a formálást használjuk a tanítás során. Sok trükknél azonban nehéz egyértelműen kijelenteni, hogy az most ilyen vagy olyan. Hiszen a láb felett átugrás csak részben modellezés (pl. falnak támasztom a lábam, hogy a kutya ne tudja kikerülni), részben megvezetést is használok, hogy rávegyem a kutyát a lábam átugrására. A célkövetésnél pedig jellemzően formálással tanítom meg a kutyának a céltárgy (pálca, egérpad, post-it) érintését.

Alapvetően a lényeg az, hogy a kutya és mi is élvezzük a tanítást, és ha az egyik módszer megbukott, akkor ne féljünk máshogy nekifutni a feladatnak. Szép dolog a formálás, de ha nem megy, akkor nem muszáj erőltetni, mert lehet, hogy máshogy is rá tudjuk venni a kutyát a kívánt feladatra. Jó szórakozást! :)

100 trükk 100 nap – 6. trükk: bukfenc

Az eddigi feladatoknál főleg megvezetést és formálást használtam, de szeretném a klikkeres tanítás minden formáját (ezekről bővebben itt) bevetni a trükköknél. A szombatinál a célkövetést vettem elő, a feladat a háton átfordulás vagyis a bukfenc volt.

Nathannál a pálcaérintés még nem egészen tiszta, mert ugyan eleinte csak megböki, de egy idő után már megpróbálja bekapni a végén lévő sárga szivacslabdát. A tanítás során viszont még nem nagyon használok gátlásokat, mert nem akarom elvenni a kedvét. Épp ezért inkább igyekszem hamarabb beleklikkelni a feladatba, mielőtt még eszébe jutna bekapni a pálcát.

A bukfencnél először az oldalra fekvésig kellett eljutni, eddig ugyanis mindig a szabályos fekvésre gyúrtunk. Ebből már könnyen jött a hátra fordulás és aztán a teljes átfordulás. A legvégére pedig nagy testjellel, pálca nélkül is összeállt a bukfenc.

Bandival szombaton egy összetettebb trükköt kezdtünk el, de kiderült, hogy ehhez több idő kell, ezért most ezen dolgozunk. Igazából pont azért döntöttem úgy, hogy Nathannal veszek részt a 100tricks100days programban, mert ő még alig tud valamit, és amúgy is abban a korban van, amikor a legjobban szüksége van a fejlesztésre. Bandi pedig ezeknek az egyszerű trükköknek a többségét már ismeri, a bonyolultabbakra viszont több időre van szükségünk.

100 trükk 100 nap – 5. trükk: marad/hopp

Mikor tegnap reggel még az ágyban azon filóztam, hogy mi legyen az aznapi trükk (bár minden nap az lenne a legnagyobb problémám, hogy kitaláljam, mit tanítok a kutyáknak), akkor jutott eszembe, hogy miért ne találhatnék ki kétkutyás feladatokat. Ezek után persze számos ötletem támadt. :) Nagy része azonban bizonyos fokú előképzettséget igényel Nathan részéről, úgyhogy ezeket majd főleg később fogom elővenni.

A csütörtöki feladat után mindenképpen valami egyszerűt szerettem volna kitalálni Bandinak, és azt hiszem, ez sikerült. :) Az ő feladata csupán annyi volt, hogy maradjon fekve, amíg Nathan át nem ugorja. Volt, hogy Nathan lelkesedésében ugrás nélkül átgázolt rajta, de Bandi jól bírta a strapát.

Amikor Nathant először ülve ott hagytam Bandi egyik oldalán, és áthívtam rajta, akkor még nem akarta átugrani, inkább kikerülte. Párszor vele kellett mennem, míg végül egyedül is átugrotta, és a végére annyira belejött, hogy már nélkülem is megcsinálta a feladatot. Ha már Nathan megnőtt, akkor mindenképpen szeretném ezt a trükköt elővenni úgy, hogy Bandi áll, és Nathan átugrik fölötte. :)