Szerző: cheereck

Esküvő kutyával

Nem tudom, mikor döntöttem el, hogy kutyás esküvőt szeretnék, de amikor már élesben kellett esküvőt tervezni, természetes volt, hogy Bandi is aktív részese lesz az eseménynek. Persze mi más lehetett volna a feladata, mint a gyűrűk szállítása.

Nem akartam a nyakába kötni a gyűrűket, hanem miután úgyis mindig mindent cipel, azt gondoltam, hogy kap egy kosarat, és abban lesznek a gyűrűk. Eleinte úgy képzeltem, hogy majd jóval előtte megveszem a kosarat (természetesen kettőt, egyiket gyakorlásra, a másikat az esküvőre), és bőven lesz időnk gyakorolni, de ez nem jött össze. A kosarak az esküvő előtt két héttel lettek meg, így túl sok időnk nem maradt. Otthon minden nap cipeltettem a kutyával, aztán a hajrában, mikor már Kanizsán voltunk, bementünk vele a főtérre, és ott is gyakoroltunk vele. Kicsit aggódtam ugyan, hogy a vendégsereg nem fog-e bezavarni, de bíztam benne, hogy jól bírja a stresszt, és majd tud a feladatra koncentrálni.

Elérkezett a nagy nap. Már reggel megkezdtem a fodrász-kozmetikus túrát, felöltöztem, és kora délután kutyástól, mindenestől elindultunk a fotózásra. Tűző nap, 37 fok… ne akarjatok nyári esküvőt! A fotózás egy erdőben volt, így szerencsére nem a napon álltunk, de a baromi melegtől rendesen kitikkadtunk, főleg Bandi, és ez volt az, amit eredetileg nem kalkuláltunk bele az egészbe. Nagyon kikészült. Úgy terveztük, hogy a fotózás és a ceremónia között még lesz időnk pihenni egy kicsit, de megcsúsztunk, így a fotózás után csak annyi időnk volt, hogy beugrottunk a helyszínre, ott hagytuk szüleimmel a kutyát, és gyorsan elszaladtunk rendbe szedni magunkat.

6 előtt pár perccel értünk vissza, és azzal fogadtak minket, hogy a mikrofonpróba során a recsegéstől Bandi bepánikolt, és megszökött… Nem volt rajta se póráz, se nyakörv, csak a nyakkendő, szüleim pedig épp bent az étteremben, és végül a kutyás barátaink kapták el az étterem előtti téren. (Szerencsére egy belső udvarban van az étterem, így autós forgalom nem volt.) Ne tudjátok meg, milyen lelkiismeret-furdalásom van még most is. Szegény kutyán látszott, hogy meg van zuhanva, Réka barátnőm pedig, akinek a kutyát a kosárral indítania kellett, csak kicsit volt ideges, hogy vajon elindul-e majd Bandi.

Elkezdődött a ceremónia, bevonultunk, eljött az a rész, hogy az anyakönyvvezető kérte a gyűrűket, és a kutya csak nem akart felállni. Feküdt Rékáék előtt a földön, hulla fáradt volt, és úgy döntött, hogy ő nem áll fel. Nagy nehezen aztán sikerült talpra állítani, de a kosarat nem akarta elvenni. A vendégek nézegettek hátrafelé, hogy mi van, én kezdtem ideges lenni… Aztán amikor odakiáltottam neki, akkor eszébe jutott, mit kéne csinálni, és már szaladt is a kosárral. Nagyon meghatódtam, tündéri volt, ahogy szaladt felénk nyakkendőben, kosárral a szájában, és nem nézett senkire, csak jött.

Utána folytatódott a ceremónia, és bár eredetileg úgy gondoltuk, hogy Bandi itt lelép a színről, és visszamegy Rékáékhoz, végül maradt velünk. Végig ott feküdt előttünk, csak akkor kelt fel, amikor odamentem aláírni az anyakönyvet. Akkor bebújt az asztal alá, onnan nézegetett kifelé, majd amikor visszamentem a helyemre, jött velem ő is. Imádnivaló volt.

A ceremónia után már nem nyúztuk tovább, bátyám elvitte haza, és szerintem végigaludta az éjszakát. Szerencsére másnap nyoma sem volt rajta az előző napi megpróbáltatásoknak (ekkor örültem igazán, hogy egy könnyen oldható kutyám van), de még így is iszonyú rosszul éreztem magam a mikrofonpróbás affér miatt.

Aki hasonlóban gondolkozik, annak csak azt tudom mondani, hogy a fotózás fantasztikus élmény volt kutyával, és azt még ő is élvezte. De utána a ceremónia már sok volt neki. Nagyon sok buktatója van a dolognak, és elengedhetetlen hozzá egy jó idegrendszerű kutya, amelyik nem ijed meg a vendégseregtől, de nem is áll le útközben spanolni mindenkivel. Nekem nagyon jó volt, hogy ő is ott volt velünk. Ő már kevésbé élvezte, de azért becsülettel tette a dolgát. :)

***

Akit érdekel, Facebookon még talál kutyás képeket az esküvőről. :)

Vigyünk kutyát a munkahelyre!

Nem saját, via Orientpress, de teljes mértékben támogatom a dolgot :)

Bandit az [origo]-ba!

***

A kutya jelenléte megnyugtat, csökkenti a stresszt, sőt a szívinfarktus esélyét is – jótékony hatással bír a munkavégzésre is, és ezt egyre több munkahelyen ismerik fel. Janza Frigyes állatorvos, etológus a Rádió Orientben mesélt a kutyatartás mindennapi vagy épp terápiás előnyeiről: tudták, hogy a kutya és az ember genetikusan is kötődik egymáshoz?

Amerikában egyre elterjedtebbek a kutyabarát munkahelyek, ami elősegíti a kreatív és hatékony munkavégzést, hiszen az állatok nyugtató hatással vannak gazdájukra. Janza Frigyes , aki eredeti szakmája szerint állatorvos, és évtizedek óta oktat etológiát egyetemi docensként, kifejtette, hogy a kutyák és az emberek koevolúciós fejlődésen mentek keresztül: ez az együttes evolúciónak olyan hatásait jelenti, hogy genetikai alapjai vannak az egymáshoz való vonzódásnak. A magyar kutatók, Csány Vilmossal az élen kiemelt eredményességgel kutatták a kutya etológiáját. Mások kimutatták, hogy a szívinfarktuson átesett emberek esetében a kutyatartóknál több mint ötven százalékkal csökkent az újabb infarktus kialakulásának veszélye. A kutyatartás terápiás előnyei fizikai, pszichés értelemben is igen fontosak , azonban a kutyabarát munkahelyek kialakításánál figyelembe kell venni az esetleges ügyfélkört is.

A rendészeti tevékenység sem képzelhető a kutyák nélkül. Janza Frigyes vezette a kutyavezető-képző iskolát, ami a belügyminisztérium és az alárendelt rendvédelmi szervek számára képez ki szolgálati kutyákat. Az iskolarendszerű képzés a harmincas, negyvenes években indult, Magyarországon pedig, egyedülálló módon nem előképzik a kutyákat, hanem a későbbi gazdával együtt, közösen oktatják őket.

A nyomkövető és szagazonosító kutyák kiképzése a leghosszabb. Minden embernek egyéni szagmintája van, amit lefednek az egyéb „művi” szagok, a kutyák azonban képesek ezek megkülönböztetésére. Egy alkalommal például bizalmas iratok tűntek el a páncélszekrényből, és a kutyák azonosították a takarítónő, a szoba tulajdonosa és az elkövető szagmintáját is. Ez persze bizonyítéknak csak korlátozottan tekinthető, azonban segíthet a nyomozási eljárás elindításában. Magyarországon leginkább az őr és járőr kutyák terjedtek el, amikor a legtöbb kutya volt rendészeti szolgálatban, a számuk 3500-ra volt tehető, napjainkra ez a szám körülbelül ezerre csökkent. Arányait tekintve nőtt a kereső-azonosító kutyák száma, amelyek nem feltétlenül a fizikai erejükkel dolgoznak, és számos segítő, terápiás céllal tartott kutya is létezik, például vakvezető, társ vagy jelzőkutyák. A kutyák bizonyos tumorok, daganatok kimutatására is képesek, akkor, amikor az illető még nincs tudatában betegségének. Képeznek ki bányamentő kutyákat, de ezeket az állatokat a halott testek felkutatására is könnyedén lehetett trenírozni.

A robbanószer és kábítószer-kereső kutyák kiképzésénél nagy sikereket értek el a magyarok, mindkét kategóriában Európa bajnokságot nyertek. A siker titka az, hogy a klasszikus reflexelmélet helyett kutyáink oktatása etológiai kutatások eredményein alapul. Paradox helyzet ugyanakkor, Magyarországon a kutyatartásnak nincs megfelelő törvényi szabályozása: az ebrendeletek az önkormányzatokhoz tartoznak, de nagyon érik egy országos ebrendelet megalkotása is – vélekedett Janza. Egyre több a kutyák szállításával, jólétével kapcsolatos szabályozás van, és meg kell határozni a kutyatartás negatív hatásaival kapcsolatos felelősséget is, például a veszettség elleni oltás, ebadó, piszok, környezetszennyezés tekintetében. Jelenleg nincs országos összeírás, statisztikai adat a kutyák számáról. A magyar fajták tenyésztését is állami kézbe kellene venni, hiszen a közösen viselt felelősség centrális szabályzást igényelne – mondta el a Rádió Orient etológus vendége.

Tökéletlenség

Alapvetően Bandita teljesen olyan kutya lett, mint amilyet szerettem volna. Jó képességű, jól motiválható, szeret dolgozni. Emberekkel barátságos, de nem spanol úton-útfélen mindenkivel. Bár más kutyáknak szereti mutogatni magát, simán el tudom vinni kutyatársaságba. És alapesetben nyugodt, tök jól elvan a lakásban, de ha munka van, fel tud pörögni.

Egy hiányossága van: az egyik golyója.

Eredetileg nem terveztem kiállítási karriert, csak amikor eldőlt, hogy honnan lesz a kutya, akkor kezdtem el játszani a gondolattal. Kiválasztottuk Bandit, és egyre jobban beleéltem magam. (Azzal tisztában voltam, hogy nem azt a típust képviseli, amit mostanában a kiállításokon preferálnak, de azért nem egy rossz kutya.) Az elhozatal előtt egy héttel még nem volt meg mindkét golyója, de mielőtt elhoztuk, még egyszer megnézte az orvos, és állította, ott van a másik is, jön lefelé. Utána még két doki látta, akik állították, hogy bár nincs lent, de kitapintották, és meglesz az.

De csak nem akart meglenni. Jött a hormonkúra, és eredmény semmi. Szép lassan feladtuk a reményt, és beletörődtünk, hogy féltökű kutyánk lesz. Így kimarad a kiállítási karrier, és tenyésztésbe sem vonható, mert a rejtettheréjűség öröklődik. Ráadásul a fent maradt golyót ki kell venni, mert elrákosodhat.

A dokinkkal megbeszéltük, hogy a műtétre majd csak 1,5 éves kora körül kerül (na ez szép lett) sor, mert akkor csinál egy csípőröntgent is, ha már egyszer altatásban van a kutya. Húztuk-halasztottuk a dolgot, míg végül tovább már nem lehetett, mert nem akartuk, hogy a műtét nagyon belenyúljon a nyárba. Néhány héttel ezelőtt, amikor egy megfázás miatt a dokinál jártunk, megbeszéltük, hogy a pünkösdi hosszú hétvége előtt megejtjük a műtétet.

A műtétre csütörtök délelőtt került sor, és a csípőszűrés mellé még hozzácsaptunk egy fogkő-eltávolítást és egy könnycsatorna átmosást is. Bandinak ugyanis kiskora óta ott a könnycsík a szeménél, de nem tudtuk, hogy pontosan mitől.

még előtte – itt jól látszik a könnycsík

Egyedül vittem a pupákot, és csak akkor esett le neki, hogy hol vagyunk, amikor kiszállítottam a kocsiból. Rögtön összehúzta magát, mert nagyon fél az orvosoktól. Bementünk, gyorsan átbeszéltük a részleteket, aztán megkapta a branült, a bódító injekciót, és fél percen belül már ott feküdt az asztalon. Itt adtam át a dokiknak, és elmentem a tenyésztőjéhez, amíg tartott a műtét.

Kicsivel több, mint 1,5 óra után hívtak, hogy végeztek, minden rendben ment, mehetek Bandiért. Pont akkor akarta félkómásan kiszedni a branüljét, amikor odaértem.

A műtét simán ment, a golyót megtalálták, kivették. A hasa most totál kopasz – legalább könnyebben tudja majd hűteni. :) A vágás picike, csak néhány centis. A csípője is rendben van (nem kértem hivatalos bírálatot, minek, ha úgysem lehet vele tenyészteni), könyök, váll szintén. A fogkövét szépen leszedték, viszont a szeme tartogatott némi meglepetést.

kopaszhasú

Kiderült, hogy nem véletlenül folyik a könnye, a könnycsatornák ugyanis nem fejlődtek ki megfelelően. Így nem csoda, hogy állandóan sír… Lehetne műteni, de a dolog igazából csak esztétikailag zavaró, amúgy meg nem okoz problémát. Ezért aztán nem érdemes vele foglalkozni, mert túl macerás lenne a műtét.

A hazaút szerencsére problémamentes volt, bár felkészültem, hogy esetleg rosszul lesz vagy bepisil, de semmi ilyesmi nem történt. A gallért rátettük, hogy véletlenül se piszkálja a sebét, de egész úton csak feküdt, még csak fel se nézett az ülésről. Itthon felhoztuk a lakásba, és szinte az egész délutánt pihenéssel töltötte. Szerencsére itthon sem piszkított be, viszont mikor levittük, akkor rengeteget pisilt.

így utazott hazafelé

Késő estére már teljesen jól lett. Mikor hazaértem a kutyasuliból, már jött elém, és hozta a labdáját. Egy dologgal tudott nehezen megbarátkozni, ez pedig a gallér. Napközben nem volt rajta, mert végig volt mellette valaki, de éjszakára feltettem, hogy ne piszkálja a sebét. Ebből az lett, hogy alig aludtunk… Először teljesen lefagyott tőle, csak állt, mereven feltartott fejjel. Nagy nehezen lefektettük, akkor úgy tűnt, hogy rendben lesz. De kb 15 percig bírta, utána ideállt elém, nézett, és folyamatosan lihegett. Ezen jól beparáztam, hogy szétstresszeli magát, és még csak inni sem hajlandó, és egy idő után levettem róla a gallért. De utána elbizonytalanodtam, hogy mégse kéne így hagynom éjjelre (addigra már elmúlt éjfél, és hulla voltam), és visszaraktam rá.

csak állt előttem, és bámult

Nagyon utált érte. Ráadásul nem tudott vele bejönni a hálóba, hogy az ágy mellett aludjon, és csak ott kopogott az ágy végében a gallérral. Úgyhogy a vége az lett, hogy kijöttem hozzá a nappaliba, és itt aludtam a kanapén, ő meg az ágyában. (Túl sokat mondjuk nem aludtam, mert a nyúl minden rezdülésemre hangos ketrecrázással válaszolt…)

Most már egész jól van. Reggel már kénytelen volt lépcsőzni, mert én nem tudom lecipelni a 32 kilóját, de látszólag nem okozott különösebb problémát. A séta a szokásos tempónál lényegesen lassabban zajlott, nem is mentünk akkorát. De azért a feszülő has ellenére is baromi fontos volt, hogy jelölésnél magasra emelje a lábát… :)

Kutya nyerte a brit tehetségkutatót

Zenés-táncos produkcióval egy csaj és a kutyája nyerték a Britain’s Got Talent döntőjét. Ashleigh és Pudsey a Mission Impossible zenéjére mutattak be mindenféle trükköket, és teljesen lenyűgözték a zsűrit.

A műfajt egyébként dog dancingnek hívják, és itthon is elég sokan művelik. A lenti videón Karlyik Nóra és Sherlock nevű kutyája látható.

Harcoltatott kutyákat koboztak el Ózdon

Ezek a képek nemrég kerültek ki az Állatvédőrség Facebook oldalára, elég egyértelmű, hogy mire használták a kutyákat… Tíz bull-típusú kutyát vittek be az ózdi menhelyre, és rendőrségi eljárás indult a tulajdonosok ellen.

Két kutyának friss, még vérző sérülései voltak

Fiatal kan

 10 hó körüli kan

2-3 év körüli szuka

házi futópad

no comment…

Tévécsatorna otthon hagyott kutyáknak

Az USA-ban nemrég indult egy tévécsatorna, ahol nyugtató, játékos és ingerekhez szoktató műsorokat sugároznak kutyáknak. A színeket és a hangokat az ebek érzékeihez igazították. A készítők azt javasolják, hogy első alkalommal érdemes közösen leülni a tévé elé, aztán ha a kutya már hozzászokott, akkor nyugodtan egyedül lehet hagyni. Este kipróbálom Bandin, kíváncsi vagyok, mit szól majd hozzá.

Ilyen egy relaxáló műsor:

Ez a stimuláló:

Ez pedig az ingerekhez szoktató: