A kutyák számára fontos az emberi arc, ugyanis képesek arra, hogy felismerjék az összefüggést gazdájuk tekintetének iránya és a környezet között. Nemcsak megértik az ember ilyen módon történő „mutatását” egy tárgya, de saját maguk is képesek arra, hogy a gazda és egy adott tárgy közötti tekintetváltással kérjenek segítséget egy probléma megoldásához.
(„Az emberi kommunikáció fontos része a szociális referencia, és ez az odafordulás megértésre is talál. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a kutyák ugyanabból az okból fordultak a gazdához, mint adott esetben egy kisgyerek, aki tisztában van a felnőtt többlettudásával. Éppen ellenkezőleg: ez a magyarázat olyan állat esetében is működik, amely nem képes ugyan felfogni mások tudatállapotát, de gyorsan tanul, és – főként – ránéz az emberi arcra.” Állati kommunikáció evolúciója: hogyan képes a kutya megérteni a gazdáját?, Richard W. Byrne, Magyar Tudomány, 2006/2 151. o.)
Miklósi Ádám és munkatársai (ELTE Etológia Tanszék) vizsgálataikkal néhány évvel ezelőtt kimutatták, hogy a kézzel nevelt, szocializált farkasok hasonló szituációban nem fordulnak a gazdájukhoz, hanem saját maguk igyekeznek megoldani a problémát. A különbség magyarázata az lehet, hogy a háziasítás során azokat a kutyákat tenyészthették tovább, amelyek kérdéses helyzetekben az emberre tekintettek.
Ezek után talán nem meglepő, hogy a kutya képes arcról felismerni gazdáját, ahogy azt most a Padovai Egyetem kutatói megállapították. Kísérletükben a kutyát beültették egy üres szobába, majd egymással ellentétes oldalról a helyiségbe belépett a kutya gazdája és egy idegen személy. Néhányszor elsétálgattak a kutya előtt (mindig egymással ellentétes irányba haladva), majd két különböző ajtón elhagyták a szobát.
A kutatók megállapították, hogy a kutyák többsége szinte végig a gazdája arcát nézte, s a gazdi távozása után pedig ahhoz az ajtóhoz ment, ahol ő elhagyta a szobát. (A szakemberek elismerték, hogy nem lepődtek meg az eredményen, de korábban ezt még senki sem mutatta ki kísérletesen.) A vizsgálat másik részében a gazda és az idegen is zsákot húzott a fejére, így a kutya arcról nem ismerhette fel a gazdát (bár a szagát attól még érezte). A kutyák ebben az esetben kevésbé figyeltek a gazdára, vagyis a kutatók szerint a kutyák azonosításkor nagymértékben támaszkodnak a gazda arcára.
A kutatók a tesztek során a kutyák életkorát is figyelembe vették, és megállapították, hogy a 7 éves vagy annál idősebb kutyák nehezebben tudtak a gazda arcára koncentrálni és az ajtók között választani. Ezek az eredmények erősíteni látszanak azokat az elképzeléseket, melyek szerint az öregedéssel a kutyák hasonló szellemi leépülésen esnek át, mint az emberek.
Paolo Mongillo, Gabriele Bono, Lucia Regolin, Lieta Marinelli. Selective attention to humans in companion dogs, Canis familiaris. Animal Behaviour, In Press, Corrected Proof doi:10.1016/j.anbehav.2010.09.014