Hónap: 2014 május

Nathannál szeretnék rágyúrni a hátsó végtagok tudatosítására, és ennek első lépése az, hogy négy lábbal lépjen bele valamibe. Úgy voltam vele, hogy ha már ez a feladat, akkor ne legyen olyan unalmas, és legyen egy sporttáska a kiválasztott tárgy. Na arról elég hamar letettem, mert Nathan össze-vissza gyűrte maga alatt. Úgyhogy inkább kipakoltam a menetfelszerelésem a bőröndből, és abba kellett Nathannak belemásznia.

Eredetileg azt szerettem volna, hogy feküdjön is bele, de ez nem igazán akart összejönni, mert a bőrönd már most pici neki. Ha elég ideig kivártam, akkor ugyan néha lefeküdt, de láthatóan kényszeredetten csinálta, így beértem azzal, ha csak beleült. Ez viszont hamar összeállt, és annyira megtetszett neki, hogy mikor el akartam rakni a bőröndöt, és lecsuktam a tetejét, még akkor is bele akart mászni.

Elképesztő agya van a kissrácnak, mikor este kint voltunk a kertben, akkor elkezdte sorban felajánlani az elmúlt napokban tanult dolgokat, például befeküdt a nyugágyba, meg felugrott a diófára. A videókon mindig olyan kimértnek tűnik, pedig valójában lelkes, csak megfontolt.

Ma próbáltam Bandinak olyan trükköt kitalálni, amitől biztos nem frusztrálódik, és ami hasznos is. Így lett ebből a törülköző behozása a szárítóról. Először nehezen ment a lehúzás, mert csak simán megfogta, majd elengedte a törülközőt. Ezután jött az, hogy levette, és rögtön eldobta, de aztán a végére csak összeállt a feladat, és behozta kézbe (csak ez már nem látszik a videón). Úgy tűnik egyébként, hogy nála a nagyon rövid gyakorlások kezdenek beválni, vagyis 3, max 4 próbálkozás után befejezzük, és pár óra múlva újra próbáljuk.

Nathannal ismét formáltam, és most egy statikus feladatot választottam, a székre hasalást. Az első gyakorlás alatt még folyamatosan mancsolni próbált, és felállt a székre, illetve próbálkozott a két nappal ezelőtti átbújással is, de ahhoz pici a szék. A második gyakorlásnál már tudatosabbnak tűnt, alig mancsolt. A videó felvétele volt a harmadik alkalom, itt mancsolás már egyáltalán nem volt, és többször kitartotta a pozíciót. Vezényszót csak a legvégén kezdtem hozzáadni, amikor már láttam, hogy érti a feladatot, ezért nem is hallatszik a videón semmi.

(Baromi nehéz volt amúgy kibírnom, hogy a kezdetekkor ne segítsek Nathannak, amikor mancsolással próbálkozott. De hál istennek magától szépen leszokott róla, ennek nagyon örültem. )

Az utánzásos tanítást már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni, ezért aztán úgy döntöttem, hogy formálás vagy megvezetés helyett ezt választom a fára való felugrás tanításához. Bandi ezt már jól ismerte, a kérdés az volt, hogy Nathannak mennyi idő alatt esik le a dolog.

A videón most kivételesen nemcsak a végeredmény, hanem nagyjából az egész folyamat látható. Először Bandit kértem, hogy ugorjon fel, aztán biztattam Nathant, hogy próbálja meg ő is. Pár perc alatt össze is állt a feladat úgy, hogy közben eltérítette őket a medence.

Ezt a trükköt formálással szerettem volna megtanítani, és kis segítséggel sikerült is. A segítség annyi volt, hogy amikor láttam, hogy a kutyák elakadtak, akkor próbáltam úgy helyezkedni, hogy jobban ráérezzenek a megoldásra.

Nathan a formálás során sokkal kimértebb, mint Bandi, és kevésbé motivált, ugyanakkor hamarabb rájön a feladatra. Bandi ezzel szemben ezerrel pörög, viszont könnyen beragad. Egyik sem egyszerű.

A vasárnapunk nagyon sűrű volt, az egész délelőttöt a kutyasulin, a délutánt pedig vendégségben töltöttük. Hulla fáradtan értünk haza, ezért új trükknek már nem álltunk neki, de vacsi előtt átvettünk egy egyszerűt, amit még egy-két héttel ezelőtt tanítottam Nathannak.

Mikor tegnap reggel még az ágyban azon filóztam, hogy mi legyen az aznapi trükk (bár minden nap az lenne a legnagyobb problémám, hogy kitaláljam, mit tanítok a kutyáknak), akkor jutott eszembe, hogy miért ne találhatnék ki kétkutyás feladatokat. Ezek után persze számos ötletem támadt. Nagy része azonban bizonyos fokú előképzettséget igényel Nathan részéről, úgyhogy ezeket majd főleg később fogom elővenni.

A csütörtöki feladat után mindenképpen valami egyszerűt szerettem volna kitalálni Bandinak, és azt hiszem, ez sikerült. Az ő feladata csupán annyi volt, hogy maradjon fekve, amíg Nathan át nem ugorja. Volt, hogy Nathan lelkesedésében ugrás nélkül átgázolt rajta, de Bandi jól bírta a strapát.

Amikor Nathant először ülve ott hagytam Bandi egyik oldalán, és áthívtam rajta, akkor még nem akarta átugrani, inkább kikerülte. Párszor vele kellett mennem, míg végül egyedül is átugrotta, és a végére annyira belejött, hogy már nélkülem is megcsinálta a feladatot. Ha már Nathan megnőtt, akkor mindenképpen szeretném ezt a trükköt elővenni úgy, hogy Bandi áll, és Nathan átugrik fölötte.

A mai trükköket több felvonásban tanítottam, ez elsősorban Bandi miatt volt lényeges. De kezdjük Nathannal, mert a videóban is az ő trükkje az első.

Róla már korábban írtam, hogy szeret mancsolni. Az ő feladata most annyi volt, hogy a taps után felrakott tenyerembe rakja bele a két mancsát. Az igazán szép az lett volna, ha eközben ülve marad, de a mozgáskoordinációja finoman szólva hagy némi kívánnivalót maga után, így beértem azzal, ha ugrik. Tanítás közben persze előjött a jobb és bal lábas pacsi is, de aztán csak felfogta, hogy mindkettőre szükség lesz.

Bandinál a tegnap elkezdett fa kerültetést dolgoztam tovább, és autó kerültetés lett belőle. A reggeli gyakorlásnál először fa kerültetéssel kezdtük, majd amikor láttam, hogy ez megvan, akkor átmentünk az autóhoz. (Elismerem, elég nagy ugrás, hiszen itt van egy olyan szakasz, amikor nem lát.) Amikor délután ismét elővettem a feladatot, akkor úgy tűnt, hogy egész jól érti. Az esti felvételkor már elsőre jól megcsinálta a feladatot, és utána még kétszer meg tudtam vele ismételtetni, majd ezt követően szétesett, 2 lépés után megállt, visszakérdezett. Továbbküldtem, sikeresen megkerülte az autót, és amikor újra kértem tőle, hogy na akkor most csináljuk meg egy vezényszóra, hogy egy tökéletessel fejezzük be, akkor előjött az ugatás, lefagyott, és teljesen úgy csinált, mint akinek fogalma nincs róla, hogy mi a feladat. Pont amikor már azt hinném, hogy megértette, miről van szó, akkor elővesz egy ilyet, és képtelen vagyok rájönni, hogy miért teszi. Ettől ideges leszek, ő egyre jobban szétesik, és a végén kénytelen vagyok egy félig-meddig jó feladatért megadni a jackpotot, csak hogy ne húzzuk tovább egymást. A megoldás persze az, hogy 2-3 után be kell fejezni, de ettől mondjuk még nem tudom, hogy miért esik szét egyik pillanatról a másikra egy feladat, amikor már úgy tűnik, hogy megvan. Lehet, hogy ez egy napra sok volt neki, nem tudom. Ennél a feladatnál ráadásul véletlenszerűen klikkelek, amikor az autó előtt van, miközben nem is látom, hogy mit csinál, emiatt pedig könnyen lehet, hogy nem érti tisztán, hogy mi lenne a dolga.

A harmadik napi trükköt az igazi nyári idő inspirálta. A meleg ugyan eléggé lenyomta a kutyákat, ráadásul délelőtt 1,5 órát voltunk a Dunánál, de azért egy-egy egyszerű feladatra sikerült rábírnom őket.

Nathannak korábban már mutattam a napágyat, szoktattam a billegéséhez, így annyira nem volt ismeretlen neki a dolog. Nagyjából ahogy meglátta, rögtön fel is szaladt rá, így igazából csak a fekvésen és a távolságon kellett dolgozni. Egyszer-kétszer próbálkozott az átbillentéssel, és akkor játszottam a gondolattal, hogy úgy kérem tőle a fekvést, hogy előtte hátrabillenti az ágyat, de aztán végül beértem a sima fekvéssel. Alapból az ülést ajánlotta fel, ilyenkor 1-2 alkalommal mondtam neki egy feksziket, és utána már meg is volt a feladat, csak a távolságon kellett dolgozni.

Bandi nem szeret instabil tárgyakra rálépni, így nála ugyan próbálkoztam a napágy formálásával, de miután láttam, hogy mennyire idegenkedik tőle, inkább más feladatot választottam. Vele fa kerültetést csináltam, ő ugyanis annyira megtanulta a fatörzsre való felugrálást, hogy ha nekiálltam egy fánál formálni, akkor állandóan azt ajánlotta fel, ha pedig erre nem kapott klikket, akkor iszonyat ugatásba kezdett, majd elment. Épp ezért hagytam is a formálást. Kiküldtem a fához, és mielőtt felugrott volna, továbbküldtem. Párszor persze próbálkozott felugrással, de elég hamar rájött, hogy nem az a feladat. Annyi segítséget még kapott, hogy a felugráshoz általában jobb kézzel mutatok a fára, most pedig a ballal indítottam – ebből következik, hogy balról is kerültettem. Erről sajnos videó nem készült, de ma valószínűleg némi nehezítéssel folytatni fogom ezt a trükköt, és arról már tervezek videót.