Óvodába megy a kutya

Múlt héten hivatalosan is letelt az utolsó oltást követő karantén, így végre nyugodt szívvel mászkálhatunk mindenfelé. Ennek örömére pénteken ellátogattunk a Fressnapfba, ahonnan Bandi szerintem az összes játékot hazahozta volna. :) Szombaton a Kopaszi-gátnál lévő kutyafuttatón voltunk, megvolt az első találkozás a Dunával. Beledugta az egyik lábát a vízbe, majd hirtelen kikapta, és kerge üzemmódban futkosott fel-alá a parton. :)

Már a kezdetektől fogva alig vártam, hogy elkezdhessük a kutyaovit, és vasárnap el is látogattunk az Őrmezői Kutyasuliba, hogy kipróbáljuk, milyen kiskutyás gazdinak lenni a kutyaiskolában. Nagyon kíváncsi voltam Bandita viselkedésére, hogy az ismeretlen környezetben mennyire lesz magabiztos, és hogy hogyan adja elő magát a többieknek. Hozta a várt formát, és farkcsóválva, határozottan közeledett mindenki felé.

A kutyaóvoda a kedvenc kutyaiskolai műfajom: egy csapat 3-7 hónap közötti kölyökkutya, akik mást sem csinálnak, csak kergetőznek, hancúroznak, és közben szépen megtanulják, hogyan kell viselkedni a többi kutyával, mit szabad és mit nem. Még ha suliba nem is viszi el mindenki a kutyáját, az ovit én kötelezővé tenném, mert ennél jobb hely nincs a szocializációra. A kutya szakértő felügyelet mellett találkozhat vele egykorú kölykökkel, és ha túl durván játszik, azonnal közbelépnek, s a gazdi is megtanulja, hogyan kezelje a kutyáját. Ha van elég kölyök, akkor az a legjobb, ha külön veszik a rámenősebbeket és a nyuszikat, s akkor a magabiztosabbak nem tudják piszkálni a félősebbeket, akik viszont idővel, jó eséllyel felbátorodnak. Az oviban a kutya hozzászokhat olyan dolgokhoz, amelyek a hétköznapokban esetleg ijesztőek lehetnek számára, legyen az például egy hirtelen kinyíló esernyő, egy bringa, egy fűnyíró vagy éppen egy szokatlan anyag (kiterített fólia). A vagányabb kölykök a viselkedésükkel ilyenkor még bátorítják is a kicsit nyuszibbakat, akik láthatják, hogy nincs mitől félni. A foglalkozások alatt aztán egy csomó hasznos dolgot megtanulhat még a gazdi és kutyája, például a laza pórázon való sétát, a behívást, ültetést, szemkontaktust, klikkerhasználatot, és jó feladatok vannak a kötődés erősítésére is. Az ovi tehát csupa móka és kacagás, és arra is kiválóan alkalmas, hogy egy tükröt tartson a gazdi elé, aki a többieket látva esetleg elgondolkozik azon, hogy saját magának min kellene változtatnia.

A mi csoportunkban 7 kölyök volt összesen, nagyjából mindenki Banditával egyidős, négy hónap körüli. Emlékeim szerint a többség szuka volt. Méretét tekintve Bandi volt a legnagyobb, s minden kutya felé egyértelműen domináns jeleket küldött. (Tartok is tőle, hogy mi lesz később, ha elkezd kamaszodni…) Egy roti szuka próbálkozott nála, de Bandi odébb lökte, és nem foglalkozott vele, játszott tovább másokkal. Párszor előfordult, hogy ő kezdeményezte a lökdösést, de mindig ment utána vissza játszani. Volt egy kis keverék a csoportban, ő volt a legfürgébb, még a vizslák se érték utol. Bandi elég hamar rájött, hogy esélytelen vele szemben, így a fekete kutya futotta a köröket, ő meg a kör közepéből indulva mindig elévágott, egyszer sikeresen fel is lökte. :)

Klikkereztünk ezerrel (én házon kívül még nem nagyon használtam, úgyhogy ez jó volt), gyakoroltuk a behívást (ezt sípra csináljuk, sokkal egyszerűbb, mint kiabálni, és ha belekezdünk a munkakutyázásba, akkor úgyis kelleni fog), és próbálkoztunk a laza pórázon sétával. Ez utóbbi meglepően jól ment, megérte gyakorolni a séták alatt. Összességében tehát nagyon jól éreztük magunkat az oviban, Bandita nagyon elfáradt, utána átaludta a vasárnap délutánt.:) Most szombaton sajnos nem tudunk menni, helyette ezeréves kutyás barátokkal megyünk kirándulni. Vasárnap viszont újból ovi, kíváncsi vagyok, mit szól majd Bandi. :)

nehéz az egyedüllét…

Fokozatos szoktatás ide vagy oda, szívunk rendesen az egyedül hagyással. Az elmúlt héten 1.5 óra volt a legtöbb, amit egyedül töltött, és mindig aludt, amikor megjöttünk. Tegnap viszont kipróbáltuk, mi történik akkor, ha kivárjuk, hogy felébredjen… A fiatalúr iszonyat hisztit levágott. Délelőtt beköltöztem a hálóban, Bandita meg rövidebb szünetekkel kb másfél órát nyomta a hisztit, már azt hittem, sosem hagyja abba. Délután elmentem itthonról, 2 órát aludt, és akkor ébredt fel, amikor már elindultam hazafelé. Tíz perc alatt hazaértem, de még 30 perc volt, mire úgy elcsendesedett, hogy be tudtam jönni a lakásba. Sajnos közben totál besötétedett, a kamerán semmit nem láttam, hogy mit művel, így itt hallgatóztam az ajtó előtt, és amikor már több perce csend volt, akkor jöttem csak be.

Remélem hamar hozzászokik az egyedülléthez… Ha mellette vagyunk, akkor nagyon szépen eljátszik magában, de ha magára hagyjuk, akkor nem érdekli se a játék, se a műcsont, se a marhagége. Tegnap már jártunk a közvetlen szomszédoknál, volt, aki semmit nem hallott, míg az alsó szomszéd megjegyezte, hogy reméli, minél előbb leszokik róla… Én is. Szerencse, hogy napközben se ő, se a felső szomszéd nincs itthon.

Ezt leszámítva nagyon okosan viselkedik. Tegnap megkapta a második oltást, a doki megjegyezte, hogy nem szívbajos kutya, mert haláli nyugalommal feküdt a vizsgálóasztalon, és tűrte, hogy megvizsgálják, és beadják neki a szurit. Az autóban rögtön elaludt, remélem, ez a jó szokása megmarad, mert nem nagy élmény egy lihegős, hányós kutyával autókázni.

Úgy látom, a klikkert egyre jobban felfogja, az ültetés már kiválóan megy, és a cipősdobozzal is szépen haladunk. Ha meglátja nálam a klikkert (vagy csak meghallja, ahogy kézbe veszem), már rögtön figyel, hogy mi jön. A dobozhoz nagyon szépen odamegy, ma a belelépéssel próbálkoztunk. Egy-két próba után rögtön négy lábbal beleállt, így aztán erre kezdtünk el gyúrni. Közben egyszer elindult rossz irányba, elkezdte rágni a dobozt, de aztán szépen visszakanyarodtunk, és amikor kétszer egymás után beleült a dobozba, és utána várta a klikket, akkor befejeztük. Jól járt, mert kb. 10-12 próba után jutottunk el idáig, nálam meg volt vagy 25 sajtfalat, így elég nagy bónusz jutalmat kapott a végén. :) Nagyon izgalmas az egész folyamat, és jó látni, amikor leesik neki, hogy mit is szeretnék. Sokkal érdekesebb így a tanítás. :)

Mi az a klikker?

Tegnap írtam arról, hogy Banditát klikkerrel szeretném tanítani, ami bár egyre ismertebb a kutyások körében, mégis illene leírnom, hogy mi az. Nagyjából 10-11 évvel ezelőtt, külföldi kutyás levelezőlistákon hallottam először a klikkerképzésről. Sikerült is szerezni egy klikkernek nevezett eszközt, amely semmivel se összekeverhető, rövid, kattanó hangot ad, és a használatának lényege, hogy a megfelelő kondicionálás után a kutya a fejében összekapcsolja a klikker hangját a jutalommal, ezért aztán próbál olyan cselekvéseket végrehajtani, amivel kiérdemli a klikket (és ezzel a jutalmat). Ennek köszönhetően a tanítás során nem kell a kutyát kényszeríteni, hanem örömmel dolgozik, és a gazdi pedig sokkal pontosabban tudja a kutyát jutalmazni már akkor, amikor a kutya éppen végrehajt egy cselekvést. Például, ha azt szeretném, hogy a kutya vezényszóra ásítson, akkor nem ásítás után jutalmazom meg (amikor fennáll annak a lehetősége, hogy a kutya közben csinál valami mást is, és azt hiszi, hogy arra ment a jutalom), hanem akkor klikkelek, amikor éppen ásít. Így tudja a kutya, hogy maga az ásítás volt jó, és utána pedig megkapja érte a jutalmat.


ilyen egy klikker

Akkoriban Pötyivel nem volt egyszerű dolgom, mert kajával nehezen volt motiválható (ma már inkább azt gondolom, hogy nem volt elég éhes), így nem jutottunk semmire. A családi goldennél, Bluesnál a ritka találkozások miatt egyszerűbbnek tűnt a jól ismert, sok jutalmazással, de mégis kényszerítéssel történő tanítás. Neki egy dolgot tanítottam meg klikkerrel, a fektetést, mert nem voltam hajlandó arra, hogy a sulin lerángassam, vagy lenyomjam a kutyát a földre, hanem azt akartam, hogy szeressen feküdni. Meg is lett az eredménye, míg a többiek küzdöttek, addig ő rögtön levágódott.

Hogyan működik?

A klikkerképzés egy pozitív megerősítésen alapuló tanítási módszer. A tengeri emlősöknél használták először, mert náluk elég nehezen működik a klasszikus, kényszerítéses tanítás. A lényeg, hogy abban a pillanatban jutalmazzuk az állatot, amikor valami jót csinál, így ösztönözve arra, hogy minél gyakrabban ismételje meg. Egy delfint elég nehéz nagy távolságból vagy például egy dupla szaltó közben jutalmazni, ezért találták ki azt, hogy a delfin agyában összekapcsolják a sípszót a jutalommal (hallal), és így sokkal hatékonyabban tudják őket jutalmazni. (A Fővárosi Állatkertben szépen lehet ezt látni a fókabemutatókon.) Ma már a módszert mindenféle állatokon használják, halaktól elkezdve a lovakig.

A kondicionálás alatt megtanítjuk a kutyának, hogy a kattanó hang = jutalom. A gyakorlatban ez körülbelül annyit jelent, hogy napi 2-3 alkalommal magunkhoz veszünk 20-30 extra jutalomfalatot (felkockázott sajt, virsli, sült csirke – a lényeg, hogy ne kelljen rágni), fel-alá járkálunk a lakásban, kattintunk a klikkerrel, és rögtön utána adunk a kutyának egy falatot. (Lényeges, hogy mindezt minél ingerszegényebb környezetben tegyük, hogy semmi se terelje el a kutya figyelmét.) A kutyák általában néhány nap alatt felfogják, hogy a klikker hangját jutalom követi. Ezt úgy tesztelhetjük, hogy egy váratlan szituban kattintunk a klikkerrel, és ha a kutya odamegy hozzánk a falatért, akkor készen áll a folytatásra. Ezt követően állhatunk neki a tanításnak. Erre többféle lehetőségünk is van: történhet elkapással, formálással, célkövetéssel, megvezetéssel, utánzással és modellezéssel.

Az elkapásnál megvárjuk, amíg a kutya magától hajtja végre a kívánt cselekvést (pl. ásít), és akkor jutalmazzuk. A formálásnál alaposan megtervezzük, hogy pontosan mit szeretnék, és lépésről lépésre alakítjuk ki (pl. ha azt szeretném, hogy forogjon, akkor először már arra is klikkelek, ha kicsit oldalra fordul, aztán fokozatosan növelem az elvárást, és az egyre nagyobb fordulatért klikkelek, amíg teljesen körbe nem fordul). A célkövetésnél megtanítjuk a kutyának, hogy az orrával érintsen meg egy pálcát, és utána ezzel a pálcával irányíthatjuk a mozgását. A megvezetésnél kezünkben a jutalomfalattal vezetjük a kutyát, míg az utánzásnál egy másik ebet hívunk segítségül, amelyik már tudja a feladatot. A modellezésnél pedig vagy a környezetet alakítjuk úgy, hogy a kutya kénytelen legyen a kívánt cselekvést végrehajtani, vagy mi helyezzük őt a kívánt pozícióba.

A klikker persze nem csodaszer, a használata során elég sok mindenre oda kell figyelni. Kutya nélkül be kell gyakorolni az időzítést; meg kell szokni, hogy először klikkelünk, és csak utána nyúlunk a falatért; és nem szabad túlzásba vinni a gyakorlást (erre is érvényes a szabály, hogy inkább többször keveset, mint egyszerre sokat).

A fenti egy nagyon tömör és leegyszerűsített leírása volt a módszernek, ezért ha bárki úgy dönt, hogy megpróbálkozik vele, akkor azt javaslom, olvasson utána a neten (http://www.klikker.hu) vagy az elérhető magyar szakirodalomban (Karen Pryor: Klikkerképzés kutyáknak, Vámosi-Nagy Nóra: Klikk!). Kedvcsinálónak pedig álljon itt a klikkeres tanítás egyik hazai központjának számító Népszigeti Kutyaiskola népszerű karácsonyi videója, lassan úgyis aktuális lesz. :)

 

haladunk

Épp túl vagyunk egy 30perces pörgésen, pedig 9kor már úgy tűnt, hogy Bandita mára kiütötte magát. Közben én is bealudtam a TV előtt, és arra ébredtem, hogy a kutya bökdös. :) Teljesen bekattant, fel-alá futkosott a lakásban hátrasunyt fülekkel, maga alá csapott farokkal és kidülledt szemekkel. :)) Már lenyugodott, és a cipő alakú rágcsát gyúrja, amit megpróbált sunyiban egy rendes papucsra cserélni, de lebukott.

Szépen haladunk, egyedül is nyugodtan telik az éjszaka, csak elalvás előtt volt egy kis nyüsznyüsz, de éjjel, amikor megébredt, egy hangja nem volt, csak a szöszmötölésre ébredtem fel. Reggel fél 7 előtt keltünk, és már próbálunk beállni egy normális napi ritmusra, azaz reggel 8tól kb délig csendespihenő, aztán ebéd, játék, majd 1-től 4-5ig megint pihi. A délelőttivel nincs is gond, a délutáni még kicsit necces.

Ma volt egy elég csúnya hiszti… A fürdőben voltam, és Bandita közben rázendített, így úgy döntöttem, megvárom, amíg megnyugszik, és csak akkor jövök ki. Ebből az lett, hogy egyre jobban felheccelte magát, rángatta a kerítés ajtaját, és addig piszkálta, amíg valahogy át nem varázsolta a fejét a 7 centis kerítésközön. Akkor persze megijedt, leemelte az ajtót a zsanérról, és magára döntötte… Ekkor mentem ki hozzá. Kellett kis idő, amíg megnyugodott, de szerencsére úgy tűnik, hogy komoly traumát nem okozott neki a dolog.

Pár órával később magára hagytam, levittem a szemetet, és elmentem kicsit sétálni. Eleinte nyugtalan volt, fel-alá mászkált, piszkálta a kerítést, valószínűleg sírt is, de 5 perc után elcsendesedett, lefeküdt, és végig aludt. Jó gyerek. :)

Elkezdtük a klikkerezést, pontosabban a kondicionálást. Kíváncsi vagyok, hogy fogunk haladni, még vacilálok, hogy a pálcakövetés vagy a “101 játék a dobozzal” legyen az első, amit kipróbálunk. Gyakorlatban még csak minimális tapasztalatom van a klikkerrel, így ez még nekem is nagyon új. Jó lenne kihasználni, hogy a kiskutya agya olyan, mint a szivacs, és Banditánál nem is szeretnék klasszikus tanítási módszereket alkalmazni. Mondjuk nem tudom, hogyan fogjuk ezt a vadászkutya-képzéssel összegegyeztetni, de majd meglátjuk. Azt is, hogy mennyit fogok bénázni. :)